interjú
Mi az, amit eddig a kelet-európai rendszerváltásról rosszul tudtunk, és mi az, amit elfelejtettünk?
Az 1989 – A Global History of Eastern Europe egyik szerzőjével, James Markkal beszélgettünk.
Címke: 1989
TGM: A romániai forradalom dicsősége és reménytelensége
A spontánul lázadó népi erőnek ez a spektákuluma olyan felejthetetlenül rémítő a fönnálló polgári társadalom (a tőkés establishment) számára, hogy a romániai forradalmat azóta is rágalmazni kell (vagy a sose létezett romániai „kommunizmus” elleni öntudatos föllépéssé stilizálni).
1989
Markó Béla: ’89, Románia, kegyelmi állapot
A ceaușescu-i éveket románok és magyarok egyformán megszenvedték, és ez a közös szenvedés kellő alapot adott az 1989 decemberi szolidáris éhséglázadáshoz, majd rögtön utána a kollektív eufóriához.
ellenzék
A rendszerváltás liberális eszméiről, konkrétan
Mit értettek a liberalizmus fogalma alatt, és mit tartottak a liberális demokrácia magyar programjának a szabad demokraták emblematikus férfi képviselői?
három évtized múltán
A Harmadik Köztársaság tervezőasztala – 30 éve alakult meg az Ellenzéki Kerekasztal
Konzervatívok kezdeményezték, liberálisok hozták össze, és a szakszervezetek is együttműködtek velük.
lejtmenet
Nem vigyáztunk a televízióra, ami a miénk
A kereken három évtizeddel ezelőtt, 1989. március 15-én megfogalmazott célok és ideák a média (és persze a közélet legtöbb) területén ma sok szempontból messze vannak a valóságtól, sőt a valóság inkább az akkori, kifogásolt és elutasított állapotokhoz áll közelebb.
március 15
TGM: 1989. március 15.
Sajnálatos, hogy 1989 – bár számtalan aspektusában szép és reménykeltő – tévút volt, bohózatként azonban kár lenne még egyszer megpróbálkozni vele.
Kelet és Nyugat közt
A magyarok nagy része szerint nem jobb ma az élet, mint ’89 előtt
A lengyelek és a csehek szerint már sokkal inkább, derül ki egy kutatásból.
TGM: 1956-1989: a „szocialista” hagyaték
Az életszínvonal, a fogyasztás javulása, a restaurációs periódusokra furcsa mód jellemző – politikamentes – kulturális föllendülés, egyben lemondás az egyéni és közösségi szuverenitásról, a politikai szabadságról: ez a „kollektív emlékezetben” a maximum, amit népünk elért.