Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Helyi fórumokat és valódi közvitákat igényelnek a diákszervezetek az oktatás kérdéseiről

Ez a cikk több mint 1 éves.

Amióta az Egységes Diákfront (EDF) országos hálózatépítésbe kezdett, sorra alakulnak annak helyi fiókjai, és, mint ahogyan azt a tegnapi akciósorozat is mutatta, példátlan szolidaritásnak lehetünk tanúi az ország egész területén. Az EDF két tagjával, a debreceni Mézes-Pataki Atosszal és a szegedi Süli Ákossal beszélgettünk.

Mindketten hangsúlyozták, hogy a tanári szakma megbecsültségének hiánya kardinális kérdés, az pedig, hogy nincs megfelelő bérezés, szerintük ugyan fontos probléma, de csak részprobléma, tünete ennek az állapotnak.

Mézes-Pataki megfogalmazása szerint az iskolai rendszer átvitt értelemben „rohad”, annak „teljes renoválására” van szükség, ami egyaránt érinti a tanterveket, az oktatás módszertanát, és a béreket. A túlterheltséget és a fölöslegesség érzetét is általános jelenségnek látják. Mézes-Pataki a tanárok tiltakozását úgy emlegette, mint ami „az utolsó csepp volt a pohárban”.

Süli Ákos szerint, noha jelenleg a legtöbben a megélhetési problémákkal küzdő tanárokért állnak ki, végső soron az oktatás egészének kérdéskörére föl szeretnék hívni a figyelmet. Ez az oktatás melletti kiállás lenne az Egységes Diákfront szerepe is, amely országos hálózatként azért jött kapóra a szegedieknek, mert, noha eddig is akcióztak (virrasztást szerveztek és tüntetéseken vettek részt),

végre van egy közös platform, ahol tapasztalatokat cserélhetnek, és segítséget kérhetnek.

Mozgalmuk gyors sikerében közrejátszott, hogy egy valóban akut társadalmi problémát tudtak látványosan tematizálni, de az is, hogy mindkét interújalany általános szimpátiahullámot tapasztalt közvetlen környezetében, úgy Szegeden, mint Debrecenben. Süli arra hivatkozott, hogy Szegeden széleskörűen elfogadott ez a fajta véleménynyilvánítás, Mézes-Pataki pedig a „brutálisan vonuló” óvodásoktól a szülőkig ívelő, a tanárokat támogatottságukról biztosító koalíciót említette. Meglátása szerint ennek eufóriája határozza meg a debreceni közhangulatot, és emiatt kevésbé jellemzőek azok a hangok, melyek szerint a tiltakozásokkal le kellene állni, túl sok, ez már nem férne bele stb.

A helyi EDF-szervezetek összetételét firtató kérdésünkre kapott válaszokból az derült ki, hogy Szegeddel ellentétben Debrecenben a szakgimnáziumok tanulói is részt vesznek a szervezkedésben, de interúalanyaink nem tudtak olyan specifikus problémát említeni, amely kizárólag szakgimnazistákat érintené. Noha, mint mondják, az egyenlőségre minden téren szükség van, az oktatás pedig közös ügy, a beszélgetésekből elsősorban a felügyeleti típusú iskolarendszer kritikája körvonalazódott.

Miért tanulják még mindig ugyanazt, mint apáik és nagyapáik – teszik fel a kérdést.  Mi értelme van még a magolásnak?

A megoldást az önálló tanügyminisztérium követelésén túlmutatóan szerintük olyan fórumok sorozata biztosíthatná, amelyeken tanárok, diákok, szakszervezetisek egyaránt megbeszélhetnék az oktatást illető tartalmi kérdéseket. A mozgalom céljaként az is felmerült, hogy minden kistelepülésen legyen egy maroknyi diák, akik a társadalmi vitafolyamat gerjesztőiként működhetnének.

Ugyanakkor az iskolák egyelőre nem biztosíthatnák ilyen típusú szervezkedésnek a terepeit, mert, mint megtudtuk, az intézményeken belül elkülönül a diákok és a tanárok szervezkedése. Elmondásuk szerint Debrecenben a tanárok azért félnek tematizálni az oktatást érintő kérdéseket a tanórákon, mert ezzel a média célkeresztjébe kerülhetnének. A szegedi tapasztalatok sem mutatják ezt másképp: a tanárok következetesen  „magánszemélyi” mivoltukat emlegetik a tiltakozások során, sokszor elválasztva azt oktatói szerepüktől.

Ugyanakkor, a mozgalomnak hála, az oktatás kérdései napi szinten tematizálódnak – az iskolákban is. Az akcióikkal nem állnak le: Szegeden tegnap délután 5-től volt egy tanárok által szervezett tüntetés, mára pedig egy másfél órás élőlánccal készültek az EDF diákjai. Debrecenben az időjárás barátságtalanabbá válásával szinkronban a virtualitásba helyeződött át a tevékenységek java. Videóanyagokat töltenek fel a közösségi médiába, tagfelvétel is zajlik a szervezetnél, illetve azon is ügyködnek, hogy egy szinttel profibb megmozdulásokat szervezzenek a jövőben.