Nyolcadik hete gyülekeznek Belgrádban az ellenzéki és a hivatalos politikától független csoportosulások, hogy hétvégenként átlyuggassák a szürkén szivárgó időt, és hangot adjanak az elégedetlenségnek. Mi történik, pontosabban: történik-e valami?
Sokat idézik Marxtól, hogy a történelemben minden esemény kétszer jelenik meg, egyszer mint szomorújáték és másodszor, mint bohózat.
A teljes összefogás indokolt és sikeres lehet, és segítheti is a majdani kormányváltás ügyét. De csak akkor, ha az összefogás kampánya fontos helyi ügyekről szól, és a jelöltek arra kérnek felhatalmazást, amit aztán meg is tudnak valósítani.
Marton László története valóban a képmutatás története: elküldtük kicsit a patinás színházból kényszerpihenőre, majd egy vidéki színházban újra teljes pompájában ragyoghat a nőket zaklató nagy presztízsű férfi, mintha semmi sem történt volna.
Az Audi Hungáriánál az éves munkaerőköltségek 2017-ben 22-szer térültek meg nettó árbevételben.
Nem lehet úgy a város jobb hellyé tételéért hitelesen kiállni, ha közben Hunvald Györgyökkel kell kampányolni.
A szolidárisabb Európát teremteni hivatott szociális pillér projektje bébilépésekben halad, és minden egyes miliméterért hetekig tartó küzdelem folyik.
Eddig is sejtettük, milyen lehet egy vidéki városban homoszexuálisnak lenni, eddig is sejtettük, milyen lehet egy vidéki fideszes vezetésű városban ellenzékinek lenni. Tegnaptól pedig tudjuk is.
Minden új technológia legalább ugyanannyi problémát generál, amennyit megold. A kérdés az, hogy meg tudja-e azt zabolázni az emberiség.
Káros volt Magyarország nemzetközi megítélésére nézve az Audi-sztrájk? Nem ruház be többé Magyarországon az Audi? Hogy került egy platformra Parragh László és Bauer Tamás?
