Az elmúlt években az Orbán-rezsim nagyon sok energiát fektetett abba, hogy miközben egyenlőtlenné formálta a játékteret, a demokrácia látszatát fenntartsa. Az utóbbi egyre kevésbé megy.
Ma igenis szükség van rombolásra, szükség van a túlzásokra, a destruktív szenvedélyeinkre, mert ma nem lokális anomáliák jelentik a kihívást egy magamfajta liberális számára, hanem a zsarnokság egész rendszere.
Ami megváltozott 2018 áprilisa óta, az nem a rezsim alapvető logikája, hanem a gátlástalanság mértéke. Akarom mondani: a zsarnokság mértéktelensége.
A jelenlegi rezsimmel szembeni ellenállás egyetlen fegyvere, a szabadság barátainak végső menedéke nem más, mint az őszinteség, az integritás, a hitelesség.
Tanulságok egy veszteség kapcsán.
„Nem csak arról van szó, hogy mostanra beláttam, nem szégyen utópistának lenni, álmodozónak. Hogy erkölcsileg és politikailag is értékes lehet időnként a lehetetlent kívánni. S hogy ez nem azonos a hazugsággal.”
Nem túlzás elvárni, hogy legyen rendszeres „találkozás” a szélesebb nyilvánosság és a politika aktívabb szereplői között, hogy legyen lehetőségünk együtt feldolgozni mindazt, ami velünk, akaratunk, a józan ész és az erkölcsi érzékünk ellenére történik a mindennapokban, s az ellenzék se repüljön vakon, közönség és visszajelzések, az önkorrekció lehetősége nélkül.
Az ellenzéki politikusok hitelességét a különféle évezredek óta bevált politikai erények kitartó gyakorlásával, szüntelen és látható alkalmazásával lehet fokról fokra növelni.
Iszonyúan nehéz egyszerre erős politikai üzenetet megfogalmazni és győzelemre esélyes ellenzéket szervezni a gyakorlatban.
Hogyan szerezhetjük vissza szabadságunk?