Kaszárnya vagy szabadság
Van abban valami igazán abszurd, hogy az őszintén szuverenista, nacionalista magyar rezsim ugyanakkor hamisítatlan gyarmati adminisztrációként viselkedik.
Van abban valami igazán abszurd, hogy az őszintén szuverenista, nacionalista magyar rezsim ugyanakkor hamisítatlan gyarmati adminisztrációként viselkedik.
Elgondolkodtató, mennyi mindent köszönhetünk a modern egészségügynek, iskoláztatásnak, jóléti intézményeknek, a modern tudománynak, s hogy micsoda őrültség ezeket támadni.
Én, bevallom, azok közé tartozom, akik mérhetetlenül unalmasnak és megalázónak tartották a beszédet és azt gondolom, nagyrészt felesleges időpocsékolás foglalkozni vele.
Egy sereg riadt, tájékozatlan, az ügyről ellentmondásos információkkal rendelkező, eltérő vérmérsékletű emberből „MTA-t”, „szakszervezetet”, „tanárokat”, „devizahiteleseket” csinálni valójában politikai feladat.
Azonban egy posztorbánista átmenet nem elégedhet meg azzal, hogy restaurálja a késő kádár-kori és posztkádári oktatásügyet.
Válasz Havas Ádám „Szimulált ellenállás” c. cikkére.
A magyar konzervatívoknak még hosszú és rögös utat kell megtenniük önvizsgálatban, a helyzet elemzésében, hogy képesek legyenek a maguk módján szembenézni a rezsim támasztotta kihívásokkal.
Nem elég, ha némán elszenvedjük a zsarnoki önkényt, hanem – és ez a lényeg – azt is elvárják, hogy értsünk is vele egyet.
Az eddigi legérdekesebbnek ígérkező EP-választás európai szinten beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és hatásai teljesen át fogják rendezni a hazai ellenzéki térképet.
Föderalistaként azt gondolom, hogy egy erős demokratikus felhatalmazással rendelkező Európai Parlament a legjobb dolog, ami az Európai Unióval történhet.