A brazil választások első fordulója után úgy tűnik, a négy éve újra kormányzó baloldal minden igyekezete ellenére nem tudta megszilárdítani vezető szerepét. A Jair Bolsonaro kaotikus elnöksége után, 2022-ben megválasztott Luiz Inácio Lula da Silva még az establishment erőivel, korrupt szenátorokkal, bírókkal és egykori centrista ellenlábasaival is szövetséget kötött, hogy Bolsonaro és a hadsereg, a rendőri elit és mezőgazdasági nagybirtokos támogatóik visszatérését megelőzze. 2026-ra ez a lendület kifogyott. A brazil bíróságok 2023-ban ugyan elítélték a jelenleg is házi őrizetben lévő idősebb Bolsonarot, de fia, Flávio mégis közel 48 százalékos első fordulós eredménnyel robbant be. A Trump-kormányzat és vidéke ünnepel, ellenfeleik szomorkodnak. De mi is vezetett pontosan ehhez az első látásra meglepő választási eredményhez? A legfontosabb, már megjelent megfejtéseket szedtük össze.

1. Amerikai újprotestáns egyházak

„Lula da Silva, köszönök mindent, de a lelkészem kérésére Bolsonaróra szavazok”

– egy spanyol nyelvű, argentin politikai elemző műsorban így magyarázták el, miért került a brazil elnökválasztás első fordulójában bajba Luiz Ignáció Lula da Silva elnök. Lula harmadik terminusa gazdasági és szociális szempontból nem volt kudarcos: a Jacobin az elnökválasztási kampányban már kiemelte: a munkanélküliség soha nem látott, 5,3 százalékos szintre csúszott vissza Lula 2022-es elnöksége alatt. A szociális programok, amelyeket elnöksége alatt indított a 214,2 milliós országban 8,6 millió embert emeltek ki a folyamatos mélyszegénységből.

Ez klasszikus, normális politikai körülmények között példátlan teljesítmény lenne az összeomló globális, szabadkereskedelmi gazdasági rendszer közepette. A brazil választók viszont – éppen, ahogyan gazdasági problémáik csökkentek – már más elvek, sőt, másféle identitás mentén szavaztak.

A Bolsonaro-família illegális tevékenysége, mélyen beágyazott korrupciója jól ismert, és még Lula pártjának, a Partido dos Tarabajadores (Munkások Pártja – PT) hagyományos pénzügyeit is messze túlszárnyalta.

A jobboldali volt elnök, Jáir és fiai, Eduardo és Flávio által vezetett brazil jobboldalt viszont mára nem valamiféle antikorrupció vagy antikommunizmus, hanem egy viszonylag új és futótűzként terjedő vallási mozgalom, az észak-amerikai gyökerű újprotestáns egyházak tartják össze.

A hagyományos ipari társadalomban a brazil munkások nagy kolóniákba, munkásnegyedekbe szervezdőtek, a családdal nagyjából egyenrangú közösséget jelentett nekik a munkahelyi szerveződés, a szakszervezet és a katolikus egyház is. Az utóbbi években viszont ez a társadalmi kohézió megbomlott, és az új munkahelyek jelentős része sem mint munkás, alkalmazott, hanem mint egyéni kisvállalkozó, kényszervállalkozó számít rájuk. Ez egy egészen másfajta életmód. A máshol, így Magyarországon is terjedő „haknigazdasághoz” kötődő állások esetén fix fizetés helyett a bevételeket, kiadásokat, nyereséget, veszteséget, adóügyeket mind-mind az egyéni vállalkozóknak kell állniuk: legyen az akár boltos, autószerelő vagy utcai virágárus.

Ez a fajta munkavégzés ugyanakkor rendkívüli módon elmagányosító is. Alex Hochuli társadalomtudós a neoevangélikus közösségeket Brazíliában vizsgáló esszéiben már 2022, azaz Lula legutóbbi győzelme után figyelmeztetett arra, hogy a bizonytalan gazdaságban, elég bizonytalan sorsú vállalkozásokban dolgozó egykori brazil szervezett munkásság új életmódjához alakítja új ideológiáját az amerikai kisegyházak növekvő gyülekezeteiben találta meg.

A régi, katolikus vallási tanításokkal szemben ugyanis itt az Istennel ápolt kapcsolat teljes mértékben az egyénen múlik. Így az új életstílushoz jobban igazodó, individualista vallási mozgalom, amely alapvetően a sikert az önmegvalósítás, tehát az anyagi siker mértékében méri, értelemszerűen hamar óriási közösséget toborzott Brazíliában.

Ez odáig jutott a Covid-járvány és az az által okozott nehézségek után, hogy a neoprotestánsok száma az országban megelőzte a gyakorló katolikusokét.

A dolog politikai vonatkozása ott rejlik, hogy a neoprotestáns egyházak vezetőiken, lelkészeiken és a „térítést” intéző központi szervezeteiken keresztül szervesen kapcsolódnak az amerikai Republikánus Párthoz, és Donald Trump köréhez is. Az pedig bizonyított, hogy mint Latin-Amerikában vagy Afrikában,  itt is politikai tevékenységre is használják ezeket a vallási kapcsolatokat. Főként a baloldali gondolatok, és politika, az LMBTQ-jogi mozgalmak és a társadalmi liberalizmus ellenében.

Nem csoda, hogy ezt a kihívást érzékelve a brazíliai katolikus egyház, sőt még a pápa is letette a garast a választási küzdelemben, elsősorban az Egyesült Államok jobboldalának politikai befolyására hívva fel a figyelmet.

Az elméletnek, hogy elsősorban az individualista, neoprotestáns ideológiai befolyás és vele együtt az USA politikai befolyása magyarázza az ifjabbik Bolsonaro sikerét, viszont megvannak a maga korlátai.

2. Gazdag földbirtokosok, a szegényparasztok és munkások ellenfelei

Ezek a korlátok pedig a brazil választási térkép és a szociális helyzet közötti összefüggésekre hívják fel a figyelmet. Bár bevett magyarázat, hogy a neoprotestáns egyházak térnyerése a „városi kispolgárság, munkásság” egy részét a baloldal ellen fordította, ennek a jelenlegi választási elemzésekben nem igazán van nyoma.

Ha valami, akkor a brazil régiók megosztottsága lehet az, ami ezekből kitűnik. Miközben Lula pár tizedszázalékpont pontossággal lényegében megtartotta 2022-es szavazatszámait, elnöki bázisa tehát rendkívül stabilnak volt mondható, a bolsonarista mozgalom sikeresen szerzett új híveket a kis, liberális, jobbközép pártok és a nem szavazók között.

Míg a szegényebb, északkeleti szövetségi államok (Rio Grande do Norte, Pernambuco, Paraiga, Pirauí és így tovább), addig a nagy kávé- és szójaültetvényeiről, az itt dolgozók fölött hatalmat kiépítő nagybirtokosok által uralt Mato Grosso, Minas Gerais, Goias államokban Bolsonaro előnye minden eddigi jobboldali populista próbálkozásnál nagyobbra nőtt.

Ráadásul az első fordulóban máris 50 százalékpont feletti eredménnyel sikerült megválasztani 20 állami kormányzót, akik közül 5 eleve Bolsonaro pártjából, további 4 a velük minden bizonnyal szövetségre lépő PSD jobboldali pártból való, és csupán hárman jönnek Lula pártjából.

Településszerkezeti szinten az 500 000, vagy annál több lakossal rendelkező városokban Lula és a PT előnye továbbra is robusztus volt, ahol valójában a Bolsonaro-féle „áradás” megfogta őket, azok a brazil léptékkel „kisvárosnak” számító, 500 000 lakos alatti települések, valamint a falvak és a vidéki nagybirtokok, ezek főként az ország déli, délnyugati részére jellemzőek.

Az ültetvényes szövetségi államok persze hagyományosan mindig az ország ultrakonzervatív, ultranacionalista bázisa voltak, erre már csupán az a félfeudális helyi viszonyrendszer is kötelezi őket, ahol a helyi életet az „agrobiznisz” nagyvállalkozói – a nagybirtokos ültetvényesek kései utódai – irányítják.

Egyszerű vallási, ideológiai konfliktussal tehát Flávio Bolsonaro várakozásokhoz képest kiugró eredménye még nem magyarázható meg. A baloldal-ellenes politikai erő persze nagyban alapoz Donald Trump kormányának jóindulatára az Egyesült Államokban.

De ahogyan Argentína esetében, így itt is fontos az a speciális, társadalmi bázis, amely ugyan Lula elnöksége alatt erősödött, de mégsem rá szavazott.

Ahogyan arra a brüsszeli tüntetések, a szervezett orbáni „ellenállás”, vagy éppen a Tisza-párt nyilatkozatai kapcsán emlékezhetünk, az Európai Parlament 2025 őszén fogadta el végül a Mercosur-megállapodást, amely Dél-Amerika országaival, ezek között pedig fő helyen Brazíliával, kötött szabadkereskedelmi megállapodást. Brazília nemzeti össztermékének negyedét a nagyipari mezőgazdaság adja, és a brazil munkahelyeknek egyenesen az ötödét a mezőgazdaság teszi ki. Az állattenyésztés és növénytermesztés területén viszont az ország az elmúlt negyven évben a genetikailag módosított termékek (GMO) terén tudott teret nyerni. És noha az EU szeretne most, 2026 januárjától erre a piacra is lecsapni, maga az unió GMO-t korlátozó módosításai, – és így Brüsszel nemrég bevezetett ideiglenes marhahúsexport-tilalma Brazília felé – ezt a keresekedelmi kapcsolatot jelentősen korlátozzák.

3. A Metától a Mercosurig és a Legfelsőbb Bíróságig

A nagybirtokosokra ugyanakkor mostanában amúgy is rájár a rúd. Miután ugyanis a legfelsőbb bíróság jogerősen 27 évre ítélte a Brazíliavárosban, a Kongresszus ellen 2022-ben zavargást szervező volt elnököt, Jáir Bolsonarót, Donald Trump erre hivatkozva, Bolsonaro „politikai üldözése miatt” a már létező 10 fölött további 40 százalékos tarifát vetett ki a brazíliai exportra. Tehát ha az USA-ba mehetne is a GMO-behozatal, Trump ezt politikai okokból korlátozza, ezzel jelentős motivációt kreálva az esetleg bizonytalankodó gazdasági szereplők számára, miért az általa favorizált elnökjelöltet támogassák.

Brazília legfontosabb kiviteli cikke a ritka nemesfémekből és a kőolajszármazékokból áll jelentős mértékben. Itt is csapást szenvedett viszont el az ország: az állami tulajdonú Petrobras olajcég ugyanis jelentősen megérezte az iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása utáni, számottevő olajár-emelkedést.

A brazil gazdaság így, nagy részben tudatos tevékenység eredményeképpen jelenleg megállt. Ennek politikai árát pedig Lula da Silva politikai rendszere fizeti meg.

Lula kampánya egyértelművé tette, Mark Zuckerberg techmilliárdos és a Meta pár héttel a kampányfinis előtt közvetlenül, időlegesen korlátozta közösségi médiájukat, miközben a Bolsonaro-kampány, amely az Amnesty International szerint álhírek sorozatát terjesztette, zavartalanul működhetett tovább.

Ehhez kapcsolódik természetesen a harmadik tényező, ami pedig az, hogy a 2022-es győzelem érdekében a Munkások Pártja és Lula feladta addig meghatározó „rendszerellenes”, baloldali lázadó imidzsét, és részben régi, centrista ellenlábasaival, szenátorokkal, és a bírói-ügyészi establishment tagjaival is összefogott, akik korábban, 2016-ban őt korrupciós ügyek miatt börtönözték be.

Ez súlyos, rendszerszintű probléma az országban, az ilyen vádak alól pedig egyetlen elnök sem mentesül. 1985 óta ugyanis nem volt még olyan elnöki párt, ami egyedül, segítség nélkül kétkamarás kongresszusi többséget tudott szerezni a kormányzáshoz.

Így a működő törvényhozáshoz alkut kell kötni olyan politikai erőkkel, amelyek ismertek arról, hogy „informális módokon” kérik meg támogatásuk árát. Az ilyen, szövevényes ügyekkel pedig azután azt az elnököt vagy jelöltet lehet levadászni, akit a bírói kar épp jónak lát.

4. Bírói beavatkozás

Flávio Bolsonaro, a most az első fordulóban első helyen végző elnökjelölt abban emelkedik a „mezőnyből”, hogy neki már a hatalomra kerülés esélyét hozó választás előtt, a Bolsonaro-klán nagy hatalmú tagjaként sikerült botrányba keverednie. A legfelsőbb bíróság által most a nyilvánosság számára megnyitott, júliusban induló vizsgálat szerint Bolsonaro erősen köthető a kenőpénzek, pénzmosás és banki csalások sorozatát elkövető Banco Master pénzügyi szolgáltató vezetőihez, annak csalásaiból a vádak szerint személyesen is gazdagodott.

Bolsonaro kampányra időzített megvádolása a bíróság által viszont saját táborában joggal keltette azt a látszatot, hogy az eljárást politikai megrendelésre hozták előre, és hogy a brazil bírói-jogászi elit, a „jurisztokrácia” és Lula kormánya összedolgozik, hogy így próbálják ellenfelüket megbuktatni. Ez nem jött éppen jól annak a regnáló elnöknek, akinek „rendszerellenes” imidzse már éppen eléggé megkopott eddigre amúgy is. Arról persze nem tudunk részleteket hogy valóban egyeztetett-e az elnök és a Legfelsőbb Bíróság ezekről a lépésekről.

A neoprotestáns befolyás tehát úgy tűnik, egyfajta ideológiát kínált a Bolsonaro-család visszatéréséhez, a gazdasági nyomás megteremtette az ideológia által összefogott politikai tábor gazdasági motivációit, a nagy techcégek beavatkozása pedig ellehetetlenítette, hogy a vádakra, támadásokra a baloldal válaszolni tudjon. Mindezzel kapcsolatban a brazil titkosszolgálatok és választási szervek is vizsgálatot indítottak az elnökválasztás és az azt megelőző kampány során vizsgálva az USA beavatkozását és annak hatását bizonyító tényeket.

Mindez igazán jól jellemzi azt a toxikus, 2026-ra jellemző politikai hangulatot, amikor egy nagyszabású elnökválasztást is probléma nélkül el lehet téríteni. Erről nagy részben már írtunk is.

Ám gazdasági problémák ide, aktív beavatkozás oda, a legfontosabb ok Lula da Silva elnök politikai projektjének gyengülése mögött mégis az a rengeteg kompromisszum a brazil elittel, és végül az EU-val is, amit a politika szürke hétköznapjai során meg kellett kötnie, és ami miatt politikai ereje mára ostromlott „rendszerpárttá” vált.