Több mint hét évvel a támadás után június 19-én, múlt pénteken jogerős ítélet született Mák Viktor pótmagánvádas ügyében, amit a 2019-es „becsület-napján” társaival és vele szemben szélsőjobboldaliak által elkövetett, erőszak és a hatóságok ezzel kapcsolatos tétlensége miatt indított. A másfél évvel ezelőtti elsőfokú ítélettel szemben a Fővárosi Törvényszék másodfokon bár a döntés érdemi részét helyben hagyta – vagyis az elsőrendű vádlott esetében felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki, a másodrendű vádlott esetében pedig nem találta bizonyítottnak a bűnösséget – de némileg enyhítette is azt:

K.V.T. elsőrendű vádlott esetében a korábban elrendelt pártfogó felügyelettől, valamint a 15 alkalmas érzékenyítő foglalkozástól az időmúlásra hivatkozva eltekintett.

Amint arról korábban beszámoltunk, a 2019-ben, a Bambi presszó előtt, a kitörés napi neonáci felvonulást követően történt, békés ellentüntetőkkel szembeni erőszak ügyében a sértettek pótmagánvádas eljárásban próbáltak igazuknak érvényt szerezni. Akkor az esemény ellen kiálló diákoktól a vonuláson résztvevő szélsőjobboldaliak egy csoportja a presszó előtt elvett egy szivárványos és diákmozgalmi zászlót és többüket bántalmazták is. A hatóságok vádemelés nélkül ejtették az ügyet, miközben – amint az a jogerős ítéletből is kiderül – a támadásban résztvevő személyek kiléte (legalábbis egy esetben biztos) bizonyítható lett volna.

Az elsőfokú ítéletre, amiben lapunk felvételei is kulcsfontosságú szerepet játszottak, tavaly áprilisban, hatéves huzavona, ügyészségi és rendőri bakik, humoros tárgyalótermi jelenetek és a fizika törvényeit kétségbevonó védői érvelések után került sor.

A múlt pénteki másodfokú ítéletre reagálva Mák Viktor jogi képviselője, Ivány Borbála, a Helsinki Bizottság jogásza a Mércének úgy fogalmazott:

„Az első ponttól kezdve meggyőződésünk volt, hogy a másodrendű vádlott bűnsegédje volt a cselekménynek, összhangban a Kúriai iránymutató ítéletekkel, így az ő felmentésének fenntartása miatt csalódott vagyok. Azonban az biztosan eredmény, hogy a hatóságok tétlensége ellenére is sikerült elérni, hogy a támadók tette ne maradhasson következmények nélkül, az áldozatok igazság nélkül.”

Ivány szerint az is előremutató, hogy a bíróság megállapította az előítéletes motivációt, „fel sem merült, hogy itt egyszerű garázdaságról van szó”. Az ítéletet annak fényében sikernek tekinti, hogy a pótmagánvádas eljárásokban indított ügyek mindössze 4 százaléka sikeres, végződik bűnösséget megállapító ítélettel. (A közvádas ügyekben ez az arány 98 százalék.)

Az ügyben egy beadvánnyal is éltek a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága felé azzal kapcsolatban, hogy miközben a támadásban heten vettek részt, akik közül a vádlottak padján állók mellett legalább egy embert jól beazonosíthatónak tartanak – amit a rendőrség felé is több alkalommal jeleztek – vele szemben nem indult eljárás.

Mák Viktor lapunknak nyilatkozva elmondta, ugyan értékeli és helyesnek találja az elsőrendű vádlott jogerős elítélését, de ezzel együtt azt gondolja, hogy, az ügye

az állam, az ügyészség, az igazságügyi rendszer kudarcvallomása.

„Rendkívül hosszú idő, rengeteg energia kellett részünkről ahhoz, hogy bepótoljuk a munkát, amit ők nem voltak hajlandóak elvégezni. Ezt mi a Helsinki Bizottság segítségével meg tudtuk tenni, de ezt rendkívül sokan nem tehetik meg.”

A másodrendű vádlott esetében a bíróság bizonyítottnak látta, hogy jelen volt a támadásnál, de mivel nem vett részt benne tettlegesen, felmentették a bűnsegédi vád alól.

„Ezt a döntést nem tudom értelmezni. Felfoghatatlan és felháborító, hogy miközben egyértelműen egész nap velük (a támadók csoportjával – a szerk.) volt, szándékában állt, hogy támogassa a támadókat, és ez nem elég,

józan paraszti ésszel ez nonszensz. 

Miközben a passzív szerepéről beszélt a bíró, addig élő példaként áll az, hogy ezeken a tárgyalásokon, ahol nekem évekig szembe kellett néznem a támadókkal, rengeteg ember támogatott azzal, hogy jelen voltak a hallgatoságban. Nem csináltak semmit, de az, hogy ott voltak a barátok, és eljöttek, és jelen voltak rendkívül sokat adott nekem, hogy tudjam folytatni ezt az ügyet”

– fogalmazott Mák Viktor azzal kapcsolatban, hogy a bírósági döntéssel szemben ő hogyan látja a passzív kiállás támogató szerepét. Az Ivány Borbála által idézett korábbi kúriai döntések is egyértelműen azt támasztják alá, hogy maga a támadók közelében állás, az eseményekbe való belépés lehetőségének fenntartása, vagy csupán látszata is elegendő kéne hogy legyen hasonló esetekben a bűnsegédleti magatartáshoz.

Miközben az elsőrendű vádlottat elítélték, a másodrendű vádlott eseményeknél való jelenlétét is bizonyítottnak látta a bíróság, a jogerős döntés értelmében mégis közel 400 ezer forintos költség megfizetésre kötelezte a megtámadott Mák Viktort a törvényszék.

Arról, hogy tervezik-e tovább, a Kúria elé vinni az ügyet még nem döntöttek, hiszen egyfelől a közel 7 éves küzdelem, és az azzal járó anyagi és mentális terhekkel szemben a hasonló esetek áldozatai melletti kiállást és a támadásokat több alkalommal megúszó neonácikkal szembeni igazságért folytatott harcot kell mérlegelniük.

Az elsőfokú eljárásról, a támadókat védő ügyvéd tér-idő ugró érveléséről, a bíróságokon tapasztalható kafkai és bennyhilli állapotokról itt írtunk bővebben.