Június óta a negyedik, kurdokat is képviselő ellenzéki polgármestert távolította el az ankarai rezsim. A feminista, szocialista és egyenlőségpárti Népi Egyenlőség és Demokrácia Párt (DEM) megválasztott politikusait az AKP-vezette kormány belügyminisztériuma „fegyveres terrorista szervezetben való részvétel” vádjával mentette fel a hivatalából. Helyükre a kormány által kinevezett bizalmi emberek kerültek.

Az első ilyen esetre júniusban került sor, akkor a kurd többségű délkeleti Hakkari tartomány társ-polgármesterét, Memet Sıddık Akışt vették őrizetbe és cserélték le központi utasításra. A sor most Ahmet Türkkel, Mardin polgármesterével, Gülistan Sönükkel, Batman polgármesterével és Mehmet Karayılannal, Halfeti polgármesterével folytatódott. A kurd többségű, vagy jelentős kurd lakosságú területek megválasztott vezetői helyére mindenhol politikai kinevezettek kerülnek.

A térségek lakosságának körében komoly felháborodást váltott ki a hatalom drasztikus lépése, ám a központi kormányzat megtiltotta ezeken a helyeken a gyülekezést, illetve demonstrációk szervezését. A tiltás ellenére több helyen tüntetések kezdődtek, melyek során a török hatóságok 253 tüntetőt tartóztattak le. Közülük 33 került őrizetbe, többek közt „terrorista szervezet támogatása” vádjával.

Nemrég a legnagyobb törökországi ellenzéki párt, a CHP egyik, Isztambul Esenyurt kerületében megválasztott polgármesterét is hasonló vádakkal tartóztatták le. Ahmet Özer ellen szintén terrorizmus támogatására hivatkozva tartják vizsgálati fogságban.

„Egy arcátlan [kormánnyal] van dolgunk, amely olyan önkormányzatokat foglalt el, amelyeket nem tudott volna megnyerni a választásokon, és olyan politikusokat ment fel hivatalukból, akiket nem tudott pórázra kötni a puccsa után”

– közölte Özgür Özel, a CHP nemrég megválasztott új vezetője.

Nem csak tüntetőket tartóztattak le a polgármesterek leváltásával kapcsolatban. Furkan Karabayt péntek hajnalban vitték el otthonából, miután a 10Haber portál újságírója a szociális média felületén kritizálta a CHP isztambuli polgármesterének őrizetbe vételét.

Erdoğan egyre erősebben markol, de egyre kevesebbet fog

A kormányzó AKP párt tavaszi súlyos veresége a törökországi helyhatósági választásokon nagyjából megpecsételte Recep Tayyip Erdoğan elnök távlati terveit a hatalomban maradásra. Mint arról korábban már írtunk, tavasszal Erdoğan eddig 20 éves regnálása alatti legsúlyosabb vereségét szenvedte el az AKP, miután az ellenzék nem csak megtartotta az előző választáson elnyert nagyvárosokat, de jelentősen bővítette is polgármesterei számát. Összességében az ellenzéki CHP 37, a kormányzó AKP 35 százalékot szerzett a szavazatok számát tekintve.

A fentihez hasonló próbálkozást ráadásul nem sokkal a választások után megakadályozott a közvélemény, újabb csapást mérve a keménynek látszó, valójában meglehetősen kétségbeesett erdoğanista rezsimre. Mint ismeretes, Van tartományban közvetlenül a választás után a választási bizottság érvénytelenítette a fölényesen győző, DEM-párti Abdullah Zeydan jelöltségét, és a hozzá képest fele annyi szavazatot szerző AKP-s jelöltet kiáltotta ki győztesnek. Akkor a népharag a szó legszorosabb értelmében elsöpörte a döntést: a nyomás miatt pár nap után meghátrált a választási bizottság, és visszaállította Zeydant.

Erdoğannak már csak azért is fájhatott a vereség tavasszal, mert az szinte biztosan keresztülhúzta számításait a hivatalban maradásra. Az AKP-vezér ugyanis a törökországi alkotmány értelmében többször nem indulhatna az elnökválasztáson, sőt, már a mostani ciklusát is csak egy technikai trükkel kezdhette meg: arra hivatkozva indult el legutóbb, hogy az első elnöki mandátumát még az előző, nem átalakított elnöki rendszerben nyerte el, így az nem számít. Ezt a kártyát viszont nem tudja többé kihasználni, így alkotmánymódosítással akart próbálkozni, és eltörölni a két ciklusos limitet.

Ehhez viszont jelentős többségre lenne szüksége a törvényhozásban, ami nincs meg a koalíciójának. Az egyetlen reménye az lehetett, hogy egy meggyőző vereséget mérve az ellenzékre az önkormányzati választásokon, átcsábíthat magához billegő/megegyezésre hajlamosabb ellenzéki képviselőket, és így biztosíthatja az alkotmányozó többséget. Ez az utolsó reménye is elszállt a helyhatóságin elszenvedett vereséggel.

Az elnök 2016, vagyis a meglehetősen homályos „katonai puccs” óta használ minden addiginál elnyomóbb eszközöket hatalma kiszélesítésére, és saját kinevezettjeinek bebetonozására. A puccsra, vagy a „terrorizmus támogatására” való hivatkozással azóta ellenzéki politikusok, közszolgák, bírók, tanárok ezreit vették őrizetbe és börötönözték be, esetenként jelentős időre, miközben helyeiket rendre az AKP-hoz hű káderek foglalták el. A jelek szerint mindez viszont nem sokat változtat hosszú távon, hiszen az ellenzéknek így is van elég ereje ahhoz, hogy egy végtelenül megnehezített pályán is fájó vereségeket mérjen a regnáló kormánypártokra.

A mostani letartóztatások is ebbe a szokásosnak mondható sémába illeszkednek, kérdés viszont, hogy ezzel (mint sok korábbi esetben) nem pont a politikai ellenállást erősíti-e meg hosszabb távon a zsarnoki módszerekkel operáló AKP.