Szerbiában visszaállítják a kötelező sorkatonai szolgálatot. Aleksandar Vučič elnök, a szerbiai hadsereg főparancsnoka fölszólítására a kormány jóváhagyásával 2025 szeptemberétől 75 napos kiképzésen kell részt vegyenek a szerbiai férfiak. Mivel a döntés csak pár hónappal kísérte Horvátország hasonló elszánását, a tragikus véget ért Jugoszlávia utódállamai és a Balkán-félsziget országai pedig ezen túl is masszív haderőfejlesztést visznek véghez, érdemes eltöprengnünk, milyen hatóerők lökik ezeket a nyugat-balkáni államokat a militantizmus irányába.

Rozsdás örökös

A kötelező sorkatonai szolgálatot 2011-ben függesztették fel Szerbiában. Addigra a Jugoszláviában még két évre szóló szolgálat fokozatosan kilenc hónapra rövidült, s immár ki lehetett váltani ún. civil katonai szolgálattal is. Ez azt jelentette, hogy közintézményekben, azaz iskolákban és egészségházakban, a Vöröskeresztben, de önkormányzatok és nemzeti tanácsok által fönntartott intézményekben valamiféle hasznosnak ítélt elfoglaltsággal el lehetett ütni a szolgálatra fordítandó időt. Immár a fegyveres kiképzés sem volt kötelező, akinek a hite vagy a világnézete nem engedte meg, konyhai kisegítőnek állhatott a lőgyakorlatok helyett. Ezelőtt 13 esztendővel végül – Európa államaihoz, különösen az Európai Unióhoz frissiben csatlakozott más országokhoz, így Magyarországhoz (2004) és Horvátországhoz (2008) hasonlóan – az általános érdektelenség miatt a kormány felfüggesztette a kötelező sorkatonaságra vonatkozó törvényt, s már csak azokat várta a katonaság, akik önként jelentkeztek bakának.

Nem elhanyagolható körülmény, hogy ez olcsóbb megoldás volt. A világ egyik legnagyobb katonaságát fenntartó Jugoszlávia utódállama a 2000 októberi forradalom után, mely a miloševići rezsim bukásával járt, egyre kevesebb hasznát látta a laktanyák, katonai gyakorlóterepek és egyéb kiszolgáló létesítmények fenntartásának, amelyek a regrutálókat fogadhatták. Több jelentős laktanyától megvált a hadsereg, más bázisokat pedig hagytak lepusztulni.

A katonaságban aligha lehetett többet látni, mint egy valamikor hatalmas apparátus, 1999-ben még a NATO-val szemben egyenlőtlen háborút viselő szervezet immár megkopott és megrozsdásodott örökösét.

Nem is igen vette senki sem komolyan, amikor az utóbbi években a kormányzása 12 éve alatt az országon belül döntő befolyásra szert tett Szerb Haladó Párt (Srpska napredna stranka, SNS) vezetői, mindenekelőtt Vučič miniszterelnök majd államfő és Aleksandar Vulin egykori belügyminiszter, a titkosszolgálat (BIA) igazgatója, újabban miniszterelnök-helyettes (és az Orbán Viktor elleni állítólagos merénylet hírharangja) a sorkatonaság visszaállításáról beszéltek. A rendszertelen időközökben megtartott költséges választásokat politikai fegyverként használó SNS, mely mára lényegi kihívó nélkül maradt, s uralja a médiumok jelentős részét, valamint a nyugati államok bizalmát élvezi – nos, az SNS bejelentéseit általában „gumicsontnak” tartotta a közvélemény, mellyel vagy a párt valamely botrányáról, a rosszul kezelt koronavírus-járványról, a lítiumbányászat feltámasztásának szándékáról (melyet a napokban tárgyal a kormány – a hatalmas jelentőségű ügyről több írásunkban is foglalkoztunk) stb. igyekezett elterelni a figyelmet.

Hiszen puszta gazdasági számítás aligha állítható a sorkatonaság visszaállítására való törekvés mellé.

Bakák és tisztek

Mértékadó becslések szerint százmillió eurókban mérhető az a költség, melyet – a sok irányba eladósodott – Szerbiának a következő hónapokban arra kell fordítania, hogy a laktanyák újra 18 és 30 év közötti fiatalokat fogadhasson. Felmerült, de a sorkatonaság visszaállítását előkészítő munkacsoport még nem döntött róla, hogy az önkéntes katonákhoz hasonlóan ők is fizetést kapjanak (hozzávetőlegesen 150 ezer forintos bérről van szó), s talán egyéb szolgáltatásokat, így ingyenes jogosítványszerzésre is számíthatnak.

Miközben a sorkatonaság szabályai még mindig homályosak (pl. az, hogy a külföldön munkát vállalt fiatalembereket is behívják-e, vagy hogy a sorkatonák a laktanyák szűkössége miatt hol fognak gyakorlatozni, mi történik a kettős állampolgárokkal stb.), félő, hogy a visszaállítása a nagy fokú elvándorlást fogja erősíteni. Így is évente több mint 30 ezer szerbiai állampolgár búcsúzik el Szerbiától, ami miatt az ország munkaerőhiánnyal küzd. A 15 és 30 év közötti fiatalok, akiknek pedig most bakagúnyát kellene öltenie, több mint fele pedig külföldre távozna, s vissza sem térne Szerbiába. Összesítések szerint az elmúlt másfél évtizedben több mint százezren a visszatérés szándéka nélkül elhagyták Szerbiát. Az elvándorlás különösen a szegényebb kelet-szerbiai térségben kifejezett, ahol egész falvak néptelenednek el, de hatalmas mértékű a vajdasági magyarok körében is, akik a kettős állampolgárság megszerzése révén könnyebben vállalnak (nem ritkán alantas) munkát a tehetősebb nyugati államokban. Nem véletlen, hogy az SNS hosszabb ideje koalíciós társa, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nem támogatja a sorkatonaság visszaállítását.

Más megközelítésben elmondható, hogy a hatvan napig tartó elméleti és 15 napos gyakorlati képzés, mely a rá következő öt évben még összesen kilencven napnyi kiképzéssel egészül ki – a modern hadviselés rejtelmeibe még bevezetőt sem lesz képes nyújtani. Az elmúlt tíz év Barack Obama elnökségéhez kötődően a dróntámadásokról szól, továbbá a kiberhadviselés hatalmasat fejlődött, amióta az utolsó köteles baka kikullogott a szerbiai laktanyából. Katonai szakértők szerint a katonai kiképzésnek minimum kilenc hónapig kellene tartaniuk, hogy használható tudásra tegyen szert egy katona, az ellenzék egyik vezetője pedig arról szólt, hogy a kiskatonák 75 nap alatt legfeljebb „borotválkozni” és „takarítani” tanulnak meg.

Ám számunkra fontosabb az a meglátás, hogy a 75 napos kiképzés, mely használható tudást aligha kínál majd – nem mellesleg a hadra fogható tisztek hiánya miatt –, csak arra jó, hogy

a kamaszkorból kilépett srácok megtanulják a katonai drillt és betagozódjanak egy hierarchikus rendszerbe. Aligha szól a törvénykezés másról, mint hogy az iskolapad elhagyása után az undok parancsolgatásból is leckét kapjanak a fiatalok.

Fegyverkezés

Érdemes azonban azt is figyelembe venni, hogy a balkáni államok szinte mindegyike növelte a katonai kiadásait az elmúlt időszakban. A NATO-tag Horvátország, Szlovénia, Montenegró, Albánia és Észak-Macedónia jelentősen növelte katonai költségvetését, a nem NATO-tag Szerbia és Koszovó pedig hasonlóan járt el, s csak Bosznia fogta vissza magát.

Az Anadolu Ajansi oldal összesítése szerint Horvátország, amely 2025. január 1-jétől 60 napos kötelező sorkatonai szolgálatra rendeli be a fiataljait, az elmúlt nyolc évben 622 százalékkal (!) növelte a katonai kiadásait. Legutóbb 8 amerikai Bradley harckocsit és 12 franciaországi Rafale repülőgépet vásárolt Horvátország. Míg Montenegró új helikopterek beszerzését fontolgatja, Észak-Macedónia a szintén NATO-tagország Törökországtól vásárolt fegyvereket. Koszovó Bayraktar repülőgépekkel gazdagodott, Albánia pedig a Kuçova reptér felújításával a NATO első nyugat-balkáni légibázisát biztosítja.

Bár Szerbiát a nyugati lapok előszeretettel „oroszpártinak” állítják be (A Deutsche Welle szerint Szerbia Oroszország egyik legjelentősebb pártolója…, a Guardian visszatérően „oroszországi hatásról” beszél…) a tények azt mutatják, hogy az 1999-ben a NATO által lebombázott állam katonasága jelentős mértékben közeledett a NATO-hoz. A Pentagon helyettes sajtótitkára idén júliusban üdvözölte Szerbia haderejének fejlesztését, s kifejtette, hogy „a katonai beszerzés során a NATO-felszerelések és rendszerek lennének a legmegfelelőbbek”. Tudható, hogy a NATO ramsteini bázisáról több alkalommal is (először még 2019-ben) kiképzőcsoportok érkeztek Szerbiába, amelyek a szerb fegyveres erők 55 tagját okították a légi műveletekre. Szerbiát 2014-től fogva több NATO-hadgyakorlatba is bevették. Az ország csak tavaly két roppant jelentőségű, több NATO-tagországot (és a bizonytalan státusú Koszovót) is bevonó nemzetközi hadgyakorlatnak volt színhelye. A Defender 23-ban és a a Platinum Wolf 23-ban 17 ezer katona vett részt (köztük 9 ezer ember az Egyesült Államokból), akik azt gyakorolták, hogy háború esetén hogyan lehet az amerikaiakat mind hamarabb Európába juttatni, egyben pedig elrettenteni a „közös” ellenséget. Emlékezzünk, hogy Magyarország az év elején 50 harcjárművet adott el Szerbiának. S nem mellesleg: a Le Monde megfogalmazása szerint az „Oroszországhoz szoros szálakkal kötődő” Szerbia Franciaországtól vásárol 2,7 milliárd euróért 12 Rafale harci repülőt. Emmanuel Macron augusztus végi látogatása során a felek hangsúlyozták, Franciaország gondot visel Szerbiáról. A francia Vinci vállalat felügyeli a belgrádi Nikola Tesla repülőtér évek óta tartó felújítását, s francia cégek építik Belgrád első metróállomását is.

Ha ekkora a barátság, hol az ellenség?