Pavel Durov, régebben az orosz Vkontaktye közösségi médiát, napjainkban pedig a titkosított üzenetküldő alkalmazást, a Telegramot fejlesztő vállalat vezére a francia hatóságok kezére került augusztus 25-én, a főleg a vagyonosok magánrepülőit fogadó, Párizs melletti Bourget repülőterén.
A francia hatóságok hivatalos vádirata szerint Durov platformján, a Telegramon helyi törvényeket megszegve végpontok között titkosított üzenetküldő applikáción terjesztett gyermekpornográfia és drogkereskedők részére biztosított kommunikációs felületet. A francia belügyminisztérium speciális nyomozóhatósága ebben az ügyben a Telegram üzemeltetője ellen pár nappal korábban letartóztatási parancsot adott ki. Durov azóta is őrizetben van, 5 millió euró megfizetése ellenében szabadlábon védekezhet. Az ügyében eljáró közvádló által megosztott információk szerint Durovnak nem szabad elhagynia Franciaországot, és hetente jelentkeznie kell a tartózkodási helyéhez közeli, párizsi rendőrkapitányságon.
A letartóztatás után a Telegram hivatalos közleményben reagált az ügyre, hangsúlyozva, az üzenetküldő alkalmazást fejlesztő cégnek „nincs rejtegetnivalója”, amit az is mutat, hogy „vezérigazgatójuk rendszeresen tett utazásokat az Európai Unió területére”, így is tartóztatták le.
Az orosz kormánnyal már meggyűlt a baja
A Telegram az utóbbi évek egyik legsikeresebb üzenetküldője. Az elmúlt évtizedben a platform a látszólagos „teljes titkosításon” alapuló, de mégis internetes üzenetváltás, tehát a vágyott megfigyelés nélküli kommunikáció „mekkájává” is vált. A történet korántsem indult ilyen könnyedén. Durov testvérével még Moszkvában fejlesztette le és menedzselte a 2000-es években a mai napig az „orosz Facebook”-ként működő VKontaktye közösségi médiaplatformot.
Yasha Levine, a techmilliárdosok és az állami titkosszolgálatok közötti, rejtett együttműködést feltáró Surveillance Valley (A megfigyelés völgye) szerzője már 2017-ben hosszabb riportot közölt a Baffler magazinban, amelynek során a most elfogott Pavel Durovval is beszélt. A techmilliárdos ebben az időben már főként a Telegrammal foglalkozott, és Oroszországot is elhagyva a trópusi St. Kitts és Nevis szigetén élt, ahol cége is be volt jegyezve. Durov ekkor még maga is bevallotta, platformja növekedésével Vlagyimir Putyin orosz elnök és belföldi biztonsági szolgálata, az FSZB látókörébe került.
Ennek következtében például a VKontaktye feletti ellenőrzést el is veszítette. Durov a kezdeti sikerek után 2013-ban szállt ki a közösségi médiacégből, amelybe először a Putyin-lojalista oligarcha, Aliser Uszmanov emberei vásárolták be magukat. Ezt követően 2021-ben egyenesen az orosz állami Gazprom-csoporthoz tartozó cégek vásárolták meg az immár röviden csak VK-nak nevezett oldalt. 2017-ben Levinnek Durov azt mondta, alapvetően megváltoztatta a helyzetet, hogy az orosz állam és így a belbiztonság, az FSZB is egyre több és egyre széleskörűbb adatmegosztásra kötelezte őt és a VK-t.
Mindez ugyan kellemetlenül érintette, ugyanakkor az újságírónak kiemelte, az „még jobban aggasztotta”, hogy Oroszországból való, kényszerű távozása után az amerikai FBI is megkereste őt, egyértelművé téve, minél több információt át kell adnia nekik is mindarról, amit az oroszországi internetes platformokról tud. Az excentrikus, személye körül általában számos botrányt kavaró Durov (egy helyen például leírta, összesen 100 gyermeke van világszerte) ekkor még úgy számolt be erről az FBI-kísérletről:
„világossá tettem, hogy attól, hogy már nem Oroszországban élek, még nem kívánok az FBI beépített ügynöke lenni”,
így az adatszolgáltatást velük szemben a törvényi minimumra korlátozta: konkrétan csupán a médiában már nyilvánosan is megjelent információkat osztotta meg az FBI-jal. Míg a nagy techcégek vezetői korábban előszeretettel állították, platformjaik a kormányoktól és megfigyelőrendszerektől teljesen függetlenül működnek, Edward Snowden, az amerikai NSA (Nemzebtiztonsági Ügynökség) szivárogtatója 2013-as botránya során világossá tette: a modern, nyugati titkosszolgálatok digitális megfigyelőrezsimjei az életünk szinte minden apró mozzanatára teljeskörűen rálátnak, és nyilvánvaló, hogy minderre a nagy techplatformok – Twitter, Google, Facebook (Meta) – vezetőségének együttműködése nélkül nem lenne esélyük.
Levin legutóbbi Substacken megjelent cikkében figyelmeztetett is arra, ez alól még a számos alkalommal „tökéletes titkos üzenetküldőként” népszerűsített Signal sem kivétel, róluk nemrég derült ki, hogy az amerikai hírszerzés egyes volt és jelenlegi munkatársai annak fejlesztésében és marketingjében aktívan közreműködtek, a Signal fejlesztői pedig a nyugati szolgálatokkal problémamentesen együttműködtek. Pavel Durov és a Telegram eközben továbbra sem volt erre hajlandó. Amikor az orosz fejlesztő-tulajdonos és munkatársai elköltöztek Moszkvából, a Telegramot egy brit cégnél jegyezték be, amelynek tulajdonosa két offshore cég volt: egyet a Brit Virgin-szigeteken, egy másikat pedig Belizén jegyeztek be.
Ezek az adóparadicsomok teljes titkosságot tartanak fenn a cégek adataival kapcsolatban. A helyzet úgy lett elrendezve, hogy – Durov álláspontja szerint – az amerikai hatóságoknak „egyáltalán nem volt jogalapja” arra, hogy a Telegramtól bármiféle adatszolgáltatást követeljenek.
Csakhogy a Telegram megítélése időközben az európai és USA vezető körökben is egyre ellentmondásosabbá vált. Sokan előnyt szereztek azzal, hogy az üzenetküldő megfigyelése valóban kifejezetten nehéz, vagy lehetetlen feladat volt: köztük voltak különböző gerillacsoportok, sőt az Iszlám Állam terrorszervezet tagjai és a terroristái is, de a 2023. október 7-i, izraeli civilek legyilkolásával végződő Hamasz-támadás során is itt egyeztettek a támadók. Korábban pedig számos, súlyos támadást – így a párizsi Bataclan ellenit is – itt szervezték meg.
Ez Durovot, akit Putyin és a Kreml elől való első elmenekülése és tulajdona egy részének orosz rezsim általi „einstandolása” után nyugaton hősként, sőt, Levine szerint néhol „új Szaharovként” ünnepeltek egyesek, gyorsan eljuttatta az ügyeletes „gazember” szerepébe.
A Telegram szerepe ugyanis Putyin Ukrajna ellen indított, megszálló háborúja után egyre csak nőtt: orosz propaganda jutott el a platform bloggerein keresztül ukrajnai és nyugati tömegekhez. Az applikáció eredeti vonzereje a médiatermékek számára éppen az volt ugyanis, hogy a csoportos üzeneküldő funkció a Meta tulajdonában lévő versenytárs WhatsAppal ellentétben szinte végtelen létszámú feliratkozót tudott fogadni.
Így a médiatermékek Telegramon az egyoldalú üzenet megosztásával akár több tíz- vagy százezer feliratkozót is könnyedén el tudtak érni. Ezek a platformok lényegében úgy működtek, mint egy hírmegosztó Facebook-oldala – azzal a fontos különbséggel, hogy a Telegramon a megosztott tartalmak és a rájuk érkező reakciók, vagy akár az egyéni feliratkozó identitása – sohasem derültek ki. Mindez aggodalommal töltötte el a nyugati államokat – és főként titkosszolgálatait – akik úgy gondolták, a platform alkalmas lehet az orosz háborús propaganda, és a szélsőjobboldali mozgalmak szűretlen propagandájának továbbítására is.
Velük szemben, főként a jobboldali-libertárius amerikai platformok az ügy kapcsán a szólásszabadság abszolutizmusát és kormányok általi sérthetetlenségének elvét hangsúlyozva elítélték Durov párizsi letartóztatását. Durov ugyanis – régi vágású tech-milliárdosként – a teljes, már-már anarchisztikus szólásszabadság elkötelezett híve. Számos alkalommal közölte, neki például semmi köze hozzá, ki mire használja a szabad internetes eszközt, amit üzemeltet, így mindezt a törvényes minimumon kívül korlátozni sem kívánja, hiszen ezzel saját magát és bevételeit lehetetlenítené el. Maga a Durov és a Telegram ellen felhozott francia, kormányzati vádak (tiltott gyermekpornográfia és drogkereskelemben való részvétel) ugyan teljesen megalapozottak, de önmagukban nem egyediek.
A nagy közösségi médiaplatformok vagy azok privát üzenetküldő rendszerei ugyanis – legalábbis állításuk szerint – immár egyre több helyen biztosítják a végpontok közötti titkosítást. Ha viszont ez valóban így van, akkor a Facebook Messengerétől a Twitter-üzeneteken át a WhatsAppig minden felülettel kapcsolatban felmerülhet, azokon éppen a szigorú titkosítás miatt szabadon folyhatnak a törvénytelen, társadalomra káros tevékenységek.
A Pavel Durov ellen felhozott vádak alapján tehát házi őrizetben kellene ülnie Mark Zuckerbergnek, Elon Musknak is. Yasha Levine azonban a Substack-cikkében ismét figyelmeztet: a legfontosabb különbség az orosz emgiráns Durov, valamint Zuckerberg és Musk között éppen az, hogy előbbi egyfajta rátartiságból mindig megtagadta a titkosszolgálatokkal való együttműködést, míg utóbbi kettőnél ez már csak azért sem merülhet fel, mert az amerikai internet és a kódolt-titkosított kommunikáció technikai alapjai nagyon szorosan összefonódnak az amerikai hadsereg és szövetségi titkosszolgálatok által fejlesztett technológiákkal – gazdagodásukat és üzleti modelljüket tehát a velük való minél békésebb és szorosabb viszonyra építik fel.
