Cikkünk előző részében a Becsület napja, az azt szervező magyarországi szélsőjobboldali csoportok, az ehhez hasonló régióbeli események, valamint a velük szemben Budapesten demonstrációkat szervezők bemutatásával foglalkoztunk. Az írást a tavalyi, külföldi antifasiszták által elkövetett támadásokkal zártuk, melyek a nemzetközi neonáci találkozó ellen tíz éve erőszakmentesen küzdő antifasiszták és a fővárosi szórakozóhelyeket és vidéki romákat terrorizáló újfasiszta oldal között kialakult status quot borították fel. 

Ebben az írásban arra adunk a jelenleg elérhető információkra alapozva választ, hogy kik követték el jelenlegi tudásunk szerint a támadásokat (és kik nem)? Hogyan kötött ártatlanokat a támadásokhoz a Fidesz és annak propagandaszárnya, és miképp importálta a politikai ellenfelekkel szemben is bevethető antifa-pánikot? Milyen szálak kötik a „Becsület napját” szervező csoportokat a NER-hez? Vagyis mégis, kik jelentik a veszélyt a hétvégén?

Kik támadtak a járókelőkre tavaly februárban és kik nem?

Amint arról mi is beszámoltunk, tavaly február elején több budapesti köztéren vertek össze brutálisan szélsőjobboldalinak vélt embereket. Az alig két nap alatt, esetenként alig 30 másodperces időablakban lejátszódó öt támadásnak összesen kilenc sértettje volt, és az egész országot megrázta a sajtóba kiszivárgott, gazdagréti támadásról készült felvétel.

Bár az ügy több részlete még a mai napig tisztázatlan, jelenleg semmi sem utal atta, hogy magyar állampolgárok is lettek volna az elkövetők között – a támadások miatt a múlt héten két német és egy olasz állampolgár állt a bíróság elé, további gyanúsítottak Németországban és Olaszországban vannak őrizetben. A vád szerint mindhárom vádlott egy olyan szélsőbaloldali szervezet tagja, amelyben kiképezték őket gyors, akár életveszélyes testi sértést okozó támadások végrehajtására. A németországi ügyészségek eközben számos más, kelet-németországi antifasiszta hátterű támadás kapcsán vizsgálódnak, ezek összefüggései a hazai eseményekkel egyelőre nem világosak. 

Azonban, mint emlékezetes, nem csak a jelenlegi vádlottakat fogta el a rendőrség tavaly februárban. Több hónapon át gyanúsították a támadásokban való részvétellel minimális „bizonyítékok” alapján a baloldali Szikra Mozgalom tagját, Dobos Krisztinát is. Az utóbb a rendőrség egyértelmű mondataival tisztázott nő két hetes fogvatartásának alapja mindössze egy lájk és egy tucatkabát voltak.

Ez alatt a két hét alatt teljes konteo-univerzumot teremtett a kormánypárti propaganda gépezet.

A Pestisrácok, az Origo, a Magyar Nemzet, a Metropol és a HírtTV napokig a főváros utcáit rettegésben tartó Jámbor András-féle Szikra Mozgalomról zengett, Dobost arcképének és személyes adatainak közzétételével nevezték „antifa terroristának”. Innen indulva vezették vissza a hazai antifasiszta szervezetekhez a „magyar szálat”, vették elő a baloldal különböző szereplőit és rajzolták fel piros fonallal „a magyarországi terrorösszeesküvés” térképét.

A fenti lapok egymást (és olykor önmagukat) szemlézve jelentettek meg újabb és újabb összekapcsolódásokat és mutattak be bizonyítékokat egy, a politikai ellenfeleik által mozgatott titkos és sötét szervezkezdésre – a már megszokott ellenségkép-építési eszköztárat bevetve. A  konteógyártás alapja mindvégig egy ügyészség által elkövetett hiba volt.

Amikor Dobos Krisztinát, saját tévedését belátva, tisztázta a hatóság, a NER-es újságok egy másik ügyet próbáltak meg az antifa-összeesküvés alapjának megtenni. A tavaly februári támadásokat követő nyomozások során lefoglalt számítógépen „gyermekpornográfia bűntett megalapozott gyanújára” okot adó felvételeket talált a rendőrség. Ugyan a felvételeket egy Dobos Krisztinával közeli viszonyban álló férfi számítógépén találták meg, a férfinak sem a támadásokhoz, sem pedig a Szikra Mozgalomhoz nem volt köze, ahogyan arra a lapok által idézett tájékoztatásában a rendőrség is kitért.

Mindezek ellenére már „magyarországi pedofil antifasisztákról” és sátánista szertartásokról szóltak a hírek.

A propagandagépezet építkezéséhez végig készségesen szolgáltatott alapanyagot a rendőrség és a kormány is. Az előbbi rendkívüli sajtótájékoztató keretében mutatta be a gazdagréti támadásról készült videókat, adott ki közleményeket az ügy újabb fejleményeiről, és innen szivárogtak ki a Fidesz-közeli sajtóban gyakran eltorzított félinformációk is. Mindeközben erőteljes kettős mércét alkalmaznak a tiltott önkényuralmi jelképekkel vonulók javára: amíg a Dobos Krisztinával szembeni vádakról és a viperás támadásokról több alkalommal tartottak beszámolót és a Fővárosi Törvényszék is közleményben kommunikált, addig a Kitörés napján a Széll Kálmán téren szélsőjobboldaliak által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban nem tették meg ugyanezt. 

A teljesen ártatlan, ebédért igyekvő járókelőket súlyosan megverő, Kitörés napi résztvevőket Dobossal szemben alig néhány nap után szabadon engedték, és csupán szabálysértésért folyik ellenük eljárás.

A kormány tagjai pedig a parlamentben és a Facebookon helyeztek kilátásba titkosszolgálati vizsgálatot az ártatlanul besározott Jámbor András országgyűlési képviselővel szemben, heteken át nevezték terroristának és pedofilnak a Szikra Mozgalmat és Dobos Krisztinát.

Amikor pedig már ezek sem voltak elegek a megátalkodott magyar szélsőbaloldaliak képének fenntartására, akkor a névtelen cikkek szerzői csak figyelmen kívül hagytak, elhallgattak rendőrségi tájékoztatásokat, vagy akár félrefordításokból kaptak vissza az őket szemléző külföldi lapoktól „új”, szaftos információkat.

Az egyre gyengülő magyar szál mellett pedig folyamatosan számoltak és számolnak be ma is kiemelt helyen az Európában és világszerte elkövetett, általuk az „antifához” kötött bűncselekményekről – amelyek egy része csak cikkeikhez használt, a máshol készült képekkel kötődik az antifasizmushoz – legújabban pedig a meglévő világrendjükbe beillesztve mint Soros György által pénzelt hierarchikus, nemzetközi szervezetet mutatják be azt.

Így építette fel legújabb ellenségképet az elmúlt egy évben a kormány: az antifasizmust.

Félelem és rettegés importálva

A második világháború során a szélsőjobboldaliak, nácik és fasiszták által elkövetett emberiség ellenes bűntettek hatására kevés eszme vált olyan széles körben elfogadottá, mint az antifasizmus, az elmúlt években azonban egyre többször válik a magyarországihoz hasonló módon a konzervatív-jobboldali politikai erők és vezető politikusok szájában szitokszóvá. 

Donald Trump akkor vált igazán az antiantifa nemzetközi vezéralakjává, amikor 2019-ben elnökként, a tőle megszokott módon a Twitteren, arról tájékoztatta az amerikai közvéleményt, hogy fontolgatják „az ANTIFA” terror-szervezetté nyilvánítását. Bár az ötlet nem tőle származott: korábbi elnökjelölti kihívója, Ted Cruz a tweet megjelenése előtt néhány nappal nyújtott be egy erről szóló nyilatkozatot a Szenátus elé, de az indoklás (ha stílusukban nem is) a két politikusnál megegyezett.

Az antifát többek között azzal vádolták, hogy polgárháború kirobbantását tervezte 2017 novemberében, és hogy kapcsolatban állt velük a tömeggyilkos, aki 2017 októberében 58 embert ölt meg egy Las Vegas-i countryzenei fesztiválon. Ezek mindegyike hazugságnak bizonyult, viszont az tény, hogy ugyanebben az időszakban rengetegen estek áldozatul az amerikai szélsőjobboldalnak: 2018-ban radikalizmushoz köthető 50 gyilkosság mindegyikét ők követték el. Amíg „az antifa” (vagy a tágabb radikális baloldal) egyet sem.

Trump nyilatkozatából végül nem lett semmi, köszönhetően annak, hogy „az antifával” szemben felhozott 51 vádpontból egyet sem tudtak bizonyítani, illetve az amerikai jogrendnek, amelyben csak törvénymódosítással nyílna lehetőség belföldi szervezetet terroristának bélyegezni.

Az amerikai Republikánus párt radikális szárnya ekkor már évek óta igyekezett a 2016 óta egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, vezetők, központ és pénzügyi háttér nélküli, legfeljebb csoportok lazán kapcsolódó hálózataként jellemezhető „antifából” veszélyt kreálni. Ezt hangosította ki az elnöki székből Trump is. A módszerek ismerősek lehetnek:

A szervezetet mint a Demokrata párt paramilitáris egységét állítják be a nyilvánosságban, amit ráadásul Soros György finanszíroz.

A Fidesz háza táján a – magyarországi konzervatív antifasiszta hagyománynak megfelelően – még a 2010-es évek elején is lehetett tapasztalni antifasiszta megnyilvánulásokat: emlékezhetünk arra, hogy 2012 decemberében Rogán Antal a Kossuth téren „táblát akasztott a gonoszság nyakába”. Még ha emögött elsősorban taktikai megfontolások is álltak, ekkoriban a Fidesz legalábbis még nem mondott le a második világháború után kialakult antifasiszta erkölcsi minimumról.

Ezek az idők elmúltak: a 2010-e évek végére a fideszes lapok a „Becsület napja” kapcsán már kizárólag az újfasisztákkal azonosultak. A 2019-es, polgári ellenzék által szervezett ellentüntetés kapcsán Incze Bélát idézték egyetértőleg, miközben a gyűlés ellen tüntetőket mint a „megemlékezést megzavarókat” mutatták be. De az igazi áttörést az amerikában zajló BLM tüntetések hozták meg a kormánypárt számára is. 

Azon a nyáron találtak rá először ők is a következő misztikus, azonosíthatatlan, és ezért a baloldalra (és az amerikai színesbőrű kissebbségre) igényeik szerint ráhúzható ellenségképre „az antifában” – és ezt járatták csúcsra az elmúlt egy évben.

A lejárató kampány és az antifasizmus eszméjének besározására irányuló hazai kormányzati szándék sikerességét mutatja, hogy a Magyar Hírlap riportere a Kormányinfón kérdésében hezitálás nélkül azt állítja: a Kitörés napja kapcsán elsősorban antifasiszta veszélyről lehet beszélni. 

Antifasiszták vezetőszáron…

De nem a Magyar Hírlap kérdése volt az egyetlen szokatlan esemény a múlt heti Kormányinfón. A résztvevő újságíróknak a Gulyás Gergely által tartott felvezetés alatt fényképeket osztottak ki a tavalyi viperás támadások egyik áldozatának sérüléseiről – az egyik férfi, akit Deutsch Tamás is védelmébe vett, egyébként cikkünk előző részében említett Blood and Honour tagja, egy „nemzeti rock együttes” zenésze és az internetet fellelhető többi képén többek között Rudolf Heß-t dicsőítő pólóban látjuk. 

A miniszter felvezetőjében hosszan indokolta, hogy miért volt szükség a támadások elsőrendű vádlottjának vezetőszáron való tartására a tárgyalás során. A kérdés akkor már napok óta előkelő helyen jelent meg az olasz és a nemzetközi sajtóban is, ahogy Irina Salis beszámolója a magyar börtönök elkeserítő állapotáról, aminek hatására nem csak a Büntetés Végrehajtási Intézet tartott körbevezetést a sajtó számára, de Giorgia Meloni telefonon, majd személyesen is megkereste Orbán Viktort.

A két ország külügyminiszteri és nagyköveti szinten is több alkalommal egyeztetett Salissal kapcsolatban, a magyar kormány végig kitartott a fogvatartás körülményei mellett – ezek hatására Orbán „tisztességes eljárást” ígért, a Meloni kormánya pedig elállt az ügybe való beavatkozástól.

A támadók veszélyességét illusztrálandó a magyar sajtót is körbejárták a vezetőszáron tartott olasz nőről készült képek. De a váratlan nemzetközi botrány és a magyar börtönökről szóló hírek eredményeként, amit Gulyás Magyarországgal szembeni lejáratásnak nevezett, a német hatóságok egyelőre nem adják ki az ügy náluk letartóztatásban lévő vádlottjait. Így a Fidesz a nyomozás előrehaladását és az ügy teljes feltárását kockáztatja azzal, hogy nemcsak nemzetközi botrányt kiváltó látványosságot csinál egy megalázó és európai vezetők szerint jogsértő eljárásból, hanem abba bele is áll.

…neonácik mézesmadzagon

A szélsőjobboldal és a NER szervezeti összefüggéseiről, és a neonácikkal szembeni állami türelemről nagyon hosszan lehetne értekezni. Néhány példa az elmúlt egy évből: a „pápalátogatás alkalmából” Novák Katalin elnöki kegyelemben részesítette a terrorizmusért jogerősen elítélt, Csintalan Sándort vascsövekkel brutálisan megverető Budaházy Györgyöt.

A rendőrség nem tett semmit, amikor a koronavírus helyzet miatti korlátozásokat tömegesen sértették meg a Deák-téren demonstráló szélsőjobboldali tömegek – miközben alig néhány nappal korábban – még büntetéseket osztogattak a Clark Ádám téren dudálással tüntetőknek.

De a kormánypártoktól a kegyelem és a félrenézés mellett támogatás is jutott a neonáci és újfasiszta szervezetek nemzetközi szélsőjobboldaliakat vonzó találkozóira. Így találhatott egyetlen este alatt új helyszínt a „koronavírus óta a legnagyobb” nemzetközi neonáci esemény, a European Fight Night a fideszes vezetésű Csókakő sportpályáján, miután az esemény hátteréről szóló hírekre az eredeti helyszín tulajdonosa felmondta a bérleti szerződést. Az eseményről a (helyszínen egyébként jelenlévő, de azt nem akadályozó) rendőrség is úgy fogalmazott:

„sporteseménynek beállított militáns, neonáci, küzdősport rendezvény”, amely „ténylegesen egy szélsőjobboldali találkozó, melyre várhatóan több száz radikális szimpatizáns érkezik Európa országaiból” és „okkal feltételezhető a náci ideológia, a nyílt antiszemitizmus, a rasszizmus megjelenése nem kizárólag az eseményre korlátozva”.

A csókakői vendégszeretet egyébként annyira bejött a szélsőségeseknek, hogy alig néhány héttel később a Betyársereg is itt tartott neonáci zenekarokat felvonultató dzsemborit – a fideszes önkormányzat támogatásával.

És ebbe a sorba illik a Mérce által feltárt 2019-es eset is, amikor Fidesz-közeli tulajdonosi körrel bíró sétahajón tartotta meg a „Becsület napja” egyik rendezvényét a neonáci a Blood&Honour (Vér és Becsület). 

A februári találkozók egy másik kulcsfontosságú eseményét is elismerte a kormány, amikor a Kitörés-túrát szervező Hazajáró Egyletnek a Magyar Turisztikai Ügynökség 70 millió forintos támogatást nyújtott „bakancsos turistaház” építésre, amit további 85 millió forinttal egészítettek ki. Az egylet alapítóit nem sokkal később a magyar érdemrend lovagkereszt kitüntetésével is jutalmazták – egyikük, Moys Zoltán, az országgyűlés fideszes alelnökének, Lezsák Sándornak a veje.

A Kitörés-túra, ahol „korhű” nyilas- és SS-egyenruhákban masíroznak a budai hegyekben a teljesítménytúrázók, túra jellege miatt kiesik a gyülekezési törvény hatálya alól, így az évről-évre bejelentés nélkül megtartható.

Ezek után nem csoda, hogy a tavaly októberben Sopronban tartott, Ausztria leghíresebb holokauszt-tagadójáról elnevezett konferencia szervezői „biztonságos térnek” tartják Magyarországot.

A kormány újfasiszta szervezetekkel szembeni elnéző, gyakran támogató magatartásának magyarázata lehet a pártokon és holdudvarokon átívelő rokoni szálakon túl (lásd Lezsák veje a Kitörés túra szervezője) az is, hogy maguk is hozzájárultak eszméinek normalizálásához és a színtér radikalizálódásához. Amíg korábban a nyíltan nyilas és nemzetiszocialista eszméket valló csoportok kisebbségben voltak ezekben a körökben, addig a jelenleg működő szervezetek jórésze azon Jobbik radikális holdudvarából kerültek ki, aminek korábban radikálisnak ható üzenetei (migránsozás, brüsszelezés, homofóbia, sorosozás, és így tovább..) mára a fideszes kommunikáció alapjaivá váltak.

A parlamentáris színtérbe a Mi Hazánkon keresztül (újra)betörő radikálisoknak ezért kormány úton-útfélen engedményeket, „szívességeket”, megjelenési lehetőségeket ad – vagy éppen az eszmék részleges internalizálása miatt kénytelen eleget tenni követeléseinek (lsd. L. Simon László esete Dúró Dórával) – hogy így tartsa magát nemzeti köntösben, és ezzel a szélsőjobboldali szavazókat elérhető távolságban. A szélsőjobboldali színtér közben a kormány és a Fidesz háttérintézményeinek káderkeltetőjeként is funkcionál. 

A tiltás ellenére idén is lesz Becsület napja

A tiltások ellenére idén is lesz „Becsület napja”, a tavaly ügyeskedésekkel próbálkozó szervezők a Légió Hungária, a HVIM és a kisebb hazai szélsőjobboldali szervezetek idén is nagy erőkkel hirdetik az eseményt. Ugyan a rendőrség már két gyülekezésre vonatkozó bejelentésüket elutasította, amiből az egyik érvelése szerint a tavalyi támadások áldozatairól emlékeztek volna meg, Incze Béla azt nyilatkozta, hogy így vagy úgy, de meg lesz tartva. Az eseményről kiadott meghívók, plakátok nem tartalmaznak pontos helyszíneket, azokról a kezdés előtt értesítik a résztvevőket, így próbálva elkerülni a rendőrség és az ellentüntetők megjelenését.

A németországi szélsőjobboldali telegram csatornákról azt is tudni, hogy ezekre ismét tömegével érkeznek a kontinens minden tájáról a „korhű egyenruhák kedvelői”

– ami ellen a hírek alapján csak a németországi hatóságok tettek lépéseket, azzal, hogy egy eseményen rendszeresen felszólaló német szélsőjobboldali politikus számára megtiltották, hogy a hétvégén Budapestre utazzon.

Ezzel szemben a rendőrség eddig három, a Becsület napja ellen szervezett antifasiszta tüntetést is engedélyezett. Február 10-én, szombaton a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége reggel 10-kor a Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél tart megemlékezést, 11-kor a Budapest felszabadításának 79. évfordulója alkalmából koszorúznak a Szabadság téren, az Autonómia mozgalom pedig 14:30-ra a Széll Kálmán térre hív Állítsuk meg a nácik dicsőítését! elnevezésű demonstrációjára. 

A szélsőjobboldali, neonáci események és a baloldali ellentüntetések engedélyezésekor a rendőrség által tett különbségtétel alapját még Gulyás Gergely sem vonta kétségbe, hiába próbálták meg erre a Kormányinfók konteó-kovácsai rávenni. A Magyar Hírlap kérdésére azzal válaszolt:

A rendőrség maximálisan felkészült.

Hiába a kormányzati kettős mérce, az elmúlt év lejárató hadjárata és ellenségkép építése, a rendőrség a „Becsület napja” ügyében következetesen engedélyezi az antifasiszta ellentüntetéseket, ugyanis – amint az a miniszter válaszából is kisejlik – a hatóság – már csak a közbiztonság szempontjából is – pontosan tudja a választ a címben feltett kérdésre. A fasiszta, illetve antifasiszta eszmék és politikai infrastruktúrák által hordozott veszélyeket pedig az olvasó is meg tudja ítélni. 

Elsősorban az antifasiszta közvélemény, és az újfasiszták által fenyegetett csoportok érdekében remélhetjük tehát, hogy a tavalyi antifasiszta támadások nem ismétlődnek meg. A közvélemény számára pedig továbbra is adva van a feladat: választ adni a történelemhamisításra, és szembeszállni végre a  félelemkeltő masírozással, és az újfasiszta eszmék térnyerésével.