A szeptember 15. pénteki diáktüntetés során a rendőrség – miképp közvetítésünkből és az eseményről beszámoló cikkünkből is kiderül – útját állta a rendezvény hivatalos vége után a Várba igyekvő tüntetőknek, nehogy közel juthassanak Orbán Viktor miniszterelnök irodájához.

Bár a rendőrség többször is jelezte, hogy balesetveszélyes a kialakult helyzet, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint éppen a rendőrség teremtett veszélyes helyzetet, ráadásul jogszerűtlenül járt el a tüntető diákokkal szemben, mikor alapvető jogukat korlátozva nem engedte, hogy véleményt nyilvánítsanak.

Amennyiben a gyülekezési joggal összhangban engedték volna, hogy a gyűlés feljusson a Várba, a tudósítóink szerint szokatlanul komoly létszámban felvonult rendőrség nem teremtett volna balesetveszélyes helyzetet azzal, hogy elállják a tömeg útját a felfelé vezető lépcsők tetején. A tüntetést pedig akkor is biztosítania kell a rendőrségnek, ha a miniszterelnök (egyébként vélhetően üres) irodája előtt szándékoznak gyülekezni a tiltakozók.

Vagyis ahelyett, hogy biztosította volna a gyülekezést és a véleménynyilvánítás szabadságát, a rendőrség szereptévesztésbe került a TASZ szerint, és éppenhogy ellentétesen viselkedett azzal, amit a törvények megkövetelnek.

A rendőrség azt állítja, jogellenes volt, hogy a tüntetők a hivatalos program vége után megpróbáltak felvonulni a Várszínház egykori épületéhez. A TASZ szerint ez nem igaz, jogellenessé akkor vált volna a tüntetés, ha elveszíti békés jellegét. Ez viszont nem történt meg, a jogvédő szervezet helyszíni megfigyelői legfeljebb verbális agresszióval találkoztak.

Ezt mi is dokumentáltuk cikkünkben. Többek között „kurva kékek” beszólással értékelték a tüntetők a rendőrség fellépését, ez szintén nem adott volna alapot a gyülekezési jog korlátozására. Amennyiben viszont a rendezvény elveszítette volna békés jellegét, akkor a rendőrségnek nemhogy jogában állt volna feloszlatni, de kötelességében is. Az, hogy ezt nem tette meg, a szervezet szerint bizonyítja, hogy a hatóság is tudtában volt annak, hogy a demonstráció jogszerű.

„Ebben a szereptévesztésben különösen visszás volt, hogy a rendőrök arról beszéltek a hangosbemondón, hogy »a tüntetők magatartása tragédiához vezethet«, illetve hogy »vigyázzanak magukra és embertársaikra«. A Várba vonulás egyáltalán nem volt fenyegető, nem veszítette el a békés jellegét – a tüntetők dühét éppen a lezárás váltotta ki”

– írja közleményében a Társaság a Szabadságjogokért.

A TASZ szerint ezesetben legfeljebb a be nem jelentett rendezvény – vagyis a tüntetés hivatalos vége utáni vonulás – szervezőjét vonhatnák felelősségre, vagy amennyiben nincs ilyen, hanem spontán gyülekeznek a résztvevők, akkor még ennyi szabálysértés sincs.

Nem ez volt a rendőrség első megkérdőjelezhető intézkedése a diáktüntetések során.

A szeptember 15-i tüntetés előtt, az oktatási tüntetések előző évadában is számos alkalommal vonultak fel a diákok Orbán Viktor miniszterelnök munkahelye, az egykori Várszínház épülete előtt.

Első alkalommal az április 24-i tüntetésen, melynek során Pankotai Lili diákaktivista némiképp váratlanul felszólította a Belügyminisztérium előtt tüntető tömeget, hogy menjenek fel a Várba lebontani a miniszterelnök hivatalát védő „építkezési” kordonokat. Korábban a Momentum tagjai és Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő többször bontottak már kordont a volt Várszínháznál, korábban azon a napon is ez volt a helyzet, hozzájuk csatlakoztak a tüntetők.

Mint az eseményről is beszámoló percről percre tudósításunkból is kiderül, a rendőrség némi tétovázás után rég látott, és a Társaság a Szabadságjogokért szerint aránytalan erőszakkal esett neki a tüntető diákoknak és támogatóiknak, könnygázzal és gumibotozással védték a miniszterelnök munkahelyét, valamint a védelmére szolgáló kordont.

Hasonló jelenetek ismétlődtek meg a május harmadiki tüntetésen, amikor már az lett volna meglepő, ha a diákok nem látogatják meg a „tett színhelyét”. Ismét a Miniszterelnöki Hivatal által kipenderített egykori Várszínházhoz vonultak, hisz ekkor már a rendőri erőszak ellen is tüntettek.

A rendőrség ugyanakkor mintha csak olajat akarna önteni a tűzre, ez alkalommal sem fukarkodott a könnygázzal, ahogy Kőszeghy Ferenc kollégám értékelésében is olvasható, „a diákok rávették a hatalmat, hogy magához méltó módon viselkedjék.”

Május 19-én viszont – a változatosság jegyében – immár nem a miniszterelnök főhadiszállásához vonult a menet, inkább egy másik, nem kevésbé szimbolikus helyszínt, a Fidesz Lendvay utcai székházát látogatták meg. Azaz, látogatták volna.

Bár a korábban igen elhanyagolt állapotú székházat a láthatóan pénzt nem sajnálva újították fel az elmúlt években, általában nem látni sok mozgást a környékén, persze a konstans lehúzott redőnyök ebben nem is segítenek. Ez persze nem gátolta meg a rendőrséget, hogy az utca lezárásával, újfent kirívóan erőszakosan védje a vélhetően üres, ám annál nagyobb jelentőségű épületet.

A kormánypártok vélhetően aligha akarnak a 2013-as Fidesz-székház foglaláshoz, vagy ahhoz hasonló jeleneteket látni, mint mikor a netadó elleni tüntetések alkalmával elavult számítástechnikai eszközökkel dobálta meg a székházat a dühös tömeg. A jelek szerint ennél jobban tolerálható a Fidesz számára a diákok gumibotos kiszorítása a Lendvay utca torkolatából.

A kirívóan magas összegű bírságoktól és elvtelen alkuktól sem riadtak vissza a hatóságok.

Ha az nem lett volna elég, hogy a tavaszi szezonban látott tüflekedések során össze-vissza verte és könnygázazta a diákokat a rendőrség, többféle módon is igyekeztek elvenni kedvüket az ellenállás nem rendszerkonform – értsd: kussban álldogálás, jólnevelt hazamenés – változataitól.

Vélhetően ennek jegyében vették elő a tüntetések több vezéralakját is, akiket bűnözőkhöz méltó módon és titkosszolgálatokhoz méltó módszerekkel vettek kezelésbe a megmozdulások után.

A diákmegmozdulások ismert arcává vált Pankotai Lilit – akit korábban a kormány intézkedéseivel és politikájával szemben karcos kritikát megfogalmazó költeményére hivatkozva már kirúgtak előző gimnáziumából – százezer forintra büntették az április 24-ei, majd a lehető legsúlyosabb, 150 ezres pénzbírsággal sújtották a május harmadiki tüntetés után.

Hegyi Szabolcs, a TASZ jogásza szerint ez egyáltalán nem jellemző.

„[A korábbi büntetés] lehetett volna akár 20, 30  vagy 50 ezer forint is, de az, hogy elsőre 100 ezer, másodikra pedig 150 ezer forint, az véleményem szerint azt jelzi, hogy ennek demonstratív, elriasztó jellege van, hogy még egyszer ne próbálkozzon”

– nyilatkozta lapunknak.

Sas Bíborka akkor 16 éves gimnazistának pedig elvtelen alkut ajánlott a rendőrség, amivel arra igyekezett volna rávenni, hogy a továbbiakban tartózkodjon a szervezkedéstől.

A tüntetések során ismertté vált diákaktivista több rendezvény szervezőjeként is feltűnt, a május harmadiki esemény alkalmával eldobott egy üres műanyag palackot, ami – mint az a Mérce által megszerzett rendőrségi jegyzőkönyvből is kiderül – a sorfalat nem érve esett a földre. Ez a cselekedet önmagában elegendő volt a Főügyészség katonai ügyészének, hogy Bíborkát hivatalos személy elleni erőszak bűntettének gyanúsítottjaként beidézzék kihallgatásra pár héttel később.

Az ügyészség pedig az eljárás során az ajánlotta fel a gimnazistának, hogy felfüggesztik a büntetőeljárást – amennyiben a továbbiakban hanyagolja a tüntetéseken való részvételt.

A gimnazista nem élt a lehetőséggel, hogy lemondjon alkotmányos alapjogáról. Ezzel szemben a további tüntetéseken is részt vett, sőt, olyan is előfordult, hogy a színpadról papírrepülőkkel terrorizálta társaival a Parlamentet.

De nemcsak a nagy sajtóvisszhangot kapott esetekről tudunk. Noha a nyári időszakban hagyományosan alábbhagy a tüntetési kedv, és az Országgyűléshez hasonlóan az oktatásban résztvevők is nyári szünetet tartanak, a rendőrség nem tétlenkedett. Ennek jegyében 40 diákot idéztek be a tavaszi tüntetéseken való részvétel miatt, serényen bírságolva őket, hátha elmegy a kedvük a tüntetéstől az őszi szezonra.