A nagy szakszervezeti konföderációk közös közleménye szerint a kormány radikálisan csökkenteni készül a munkavédelem hatékonyságát egy salátatörvény-tervezettel, aminek jegyében átalakítaná – gyakorlatilag megszüntetné – a munkavédelmi oktatást a munkahelyeken. A kormány tervezete szerint az állam működésének egyszerűsítése érdekében.
Nem mellesleg ugyanebben, „az állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő rendelkezésekről” szóló (módosító) tervezetben szerepel a szakszervezeti tagdíjfizetés átalakítása a közszférában, ami szintén kiverte a biztosítékot a dolgozói érdekvédelemben.
A módosítások értelmében a valódi munkavédelmi oktatás helyett a jövőben elegendő lenne az „oktatási tematika” átadása a dolgozóknak, egy aláírásért cserébe.
Ez a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma szerint azt jelenti, hogy még csak nem is a konkrét tananyagot kapná meg a dolgozó, hanem voltaképpen a tartalomjegyzéket. Onnantól kezdve pedig oldja meg a munkavédelmi felkészülést, ahogy tudja – a munkáltató válláról viszont leveszi a felelősséget.
Ami ennél is nagyobb baj, hogy senki sem győződne meg róla, hogy az adott dolgozó tisztában van-e a munkája során rá leselkedő veszélyekkel.
„A konföderációs vezetők úgy vélik, a törvénymódosítás legijesztőbb eleme szerint a munkáltató letudhatja egyetlen, kézbe adott vagy e-mailen küldött írásos »oktatási tematikával« a munkavédelmi tájékoztatást, s az egyénre bízza, elolvassa–e, megérti–e azt egyáltalán”
– írja közleményében az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Liga Szakszervezetek, a Magyar Szakszervezeti Szövetség, a Munkástanácsok és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, vagyis az öt konföderáció.
Elfogadhatatlannak tartják továbbá – bár a kormány eddigi tevékenysége alapján nem meglepő – hogy a döntéshozók, a minisztérium vagy egyáltalán bármely érintett kihagyta a szakszervezeteket a tervezet előkészítéséből. Nemhogy a kidolgozásban nem vehettek részt, de még csak nem is konzultáltak velük, a salátatörvényből értesültek egyáltalán a létezéséről.
„A kormány ezzel megint azt üzeni, hogy nem számít, mit gondolnak a szakszervezetek és a munkavédelmi szakértők a munkavállalók biztonságáról. Ez végtelenül felháborító, ám ami még ennél is rosszabb, a módosítás súlyos, visszafordíthatatlan következményekkel járhat”
– állapítják meg a konföderációk.
A tervezetben ráadásul benne rejlik a diszkrimináció lehetősége. Úgy fogalmaz ugyanis, hogy „Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy (…) rendeletben határozza meg (…) azon tevékenységek, munkakörök, álláshelyek [körét], amelyek esetén a munkavédelmi oktatás az általános oktatási tematika átadásával is teljesíthető”. Magyarán miniszteri döntéstől függ, hogy hol lesz elegendő egy tartalomjegyzéket adni a dolgozóknak valódi munkavédelmi oktatás helyett.
Hasonló diszkriminációt egyébként megfigyelhetünk a szakszervezeti tagdíjfizetés korábban említett átalakítása esetében is, itt ugyanis – egyelőre – csak a közszféra szakszervezeteit gáncsolta ki a kormány.
A SZEF egyébként arra is felhívja a figyelmet, hogy meglátásaik szerint a szöveg a szempontból is hibás, hogy egy esetben munkáltatókról szól, más esetben viszont tevékenységek, munkakörök, álláshelyek esetében szabályozna. Amik értelemszerűen külön kategóriák, egy munkáltatónál többféle tevékenység is előfordulhat, míg egyazon tevékenységet – néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve – több különböző munkáltatónál alkalmazott dolgozók is végeznek. Ez utóbbi egyébként a kapitalista társadalmi-gazdasági berendezés működéséből fakad, így a jogalkotóknak bizonyára érdemes volna ismerniük a jelenséget.
Azt is érdemes ezen a ponton megjegyezni, hogy a tervezet nem a semmiből jön. A kormány eddig sem fektetett nagy hangsúlyt a dolgozók biztonságára, ezt tükrözi az évi 60-80, munkabalesetből fakadó haláleset is. Ennek sokszorosa az akár maradandó egészségkárosodással járó munkahelyi balesetek száma, amiket ráadásul nem is minden esetben jelentenek a hatóságok felé, így a látencia is magas lehet. Az egykori Innovációs és Technológiai Minisztérium 2022-es összesítése szerint ugyanakkor a megelőző évben 21 591 munkabaleset történt, vagyis még a hivatalos statisztikák szerint is napi csaknem hatvan – a munkaszüneti és ünnepnapokkal is számolva.
Mindennek ellenére nemcsak a munkavédelmi előírásokat nem feltétlen tartatják be, a Pénzügyminisztérium korábbi kimutatása szerint a munkahelyek háromnegyedében szegik meg a vonatkozó szabályokat. Ezt nem motiválják a nevetségesen alacsony bírságok sem; előfordult, hogy a munkáltatóval 180 ezer forintot fizettettek csonkolásos baleset után, de a 759 milliárdos árbevételű Samsung is csak 10 milliós bírságot kellett hogy kipengessen 23 fő súlyos és közvetlen veszélyeztetése miatt. Olyan esetre is fény derült, mikor a Samsung több mint ezer dolgozóját veszélyeztette. Mindezek ellenére az akkuipari cégeket továbbra is nevetséges, a forgalmukkal össze sem mérhető összegekre büntetik, a kormány szerint a „fokozatosság elve” alapján.
A kormány mindemellett nemcsak a privát szektorban, de az állammal szemben is igen megengedő munkavédelem terén. Az egészségügyben tavaly megszűnt a munkavédelem a szakszervezetek szerint, de papírja van arról is, hogy oktatásban dolgozókat kényszerített veszélyes munkakörülmények közé, ősszel és télen pedig a 18 fokos hidegre állított állami munkahelyek borzolták a kedélyeket. Ha pedig az állami vállalatoknál is szétnézünk, a MÁV áramütést szenvedett dolgozói juthatnak eszünkbe, akik megfelelő eszköz híján nem tudták, hogy az általuk szerelt vezeték még áram alatt áll.
A munkabalesetek mindazonáltal alapvetően abból fakadnak, ha normalizálják a munkahelyeken a veszélyes munkavégzést, munkakörülményeket, a feszített tempót és nem veszik elég komolyan – avagy nem tartatják be megfelelően – az adott esetben a termelést lassító vagy hatékonyságát csökkentő biztonsági előírásokat. Ez utóbbiak elhagyása ugyanis általában profitábilisabbá teszi ugyan a munkavégzést a munkáltató számára, de a termelésben fellépő veszélyes helyzeteknek a munkások az elszenvedői.
