Jelentősen megnehezítheti a szakszervezetek munkáját a kormány által javasolt törvénymódosítás, melynek értelmében 2024-től közvetlenül a szakszervezeti tagok fizethetnék be a tagdíjat maguk után a közszférában.

Amennyiben az őszi ülésszakban megszavazza a parlament a törvénymódosítást, a szakszervezeteknek egy ideig biztosan a fennmaradásukért kell küzdeniük, ami jó eséllyel az érdekvédelem rovására mehet. A közszféra legnagyobb, 48 ezer tagot számláló szakszervezeti szövetségének, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnökét, Csóti Csabát kérdeztük a következményekről.

A jelenleg érvényes rendszer szerint a szakszervezeti tagok kérhetik a munkáltatótól, hogy minden hónapban automatikusan vonja le a bérükből a tagsági díjukat, és ingyen utalja át az általuk megjelölt szakszervezetnek.

Míg a versenyszféra dolgozóinak továbbra is megmaradna ez a joga, a kormány egy kivételt tenne, méghozzá épp azokkal a dolgozókkal, akiknek az állam a munkáltatója. Vagyis az állami egészségügy dolgozóinak, a köznevelésben foglalkoztatottak, a kormánytisztviselőknek, köztisztviselőknek és honvédelmi alkalmazottaknak maguknak kellene intézniük a tagdíjutalást, ha a munkáltatójuk úgy dönt – szúrta ki a 444 hétfőn.

A kormány szerint erre „az állam működésének további egyszerűsítése” céljából van szükség, a szakszervezetek viszont sorra fakadnak ki, egyöntetűen a dolgozói érdekvédelem anyagi ellehetetlenítését emlegetve.

„Az állam önmagára vonatkoztatva akar olyan kivételt tenni, amivel az állam, mint munkaadó ellenfelét, a közszféra szakszervezeteit anyagilag tudja gyengíteni, és adminisztratívan tudja nehezíteni a helyzetüket”

– értelmezi a helyzetet Csóti Csaba.

A szakszervezeti tagok nagy része az elmúlt harminc évben megszokták, hogy a munkáltatójuk automatikusan levonja a tagdíjukat, ennek a lehetőségnek a megszűnését pedig nagyon nehéz lesz elfogadtatni velük. Tulajdonképpen nem is lehetőségként tekint rá a többség, hanem alapként: az elmúlt harminc évben, amikor valaki szakszervezeti tag lett, leadott egy nyilatkozatot is arról, hogy kéri, vonja le a bére 1%-át  a munkáltató, és utalja át a szakszervezeti kasszába. Ezt venné most el tőlük a kormány.

„A szakszervezeti tag is olyan ember, mint bárki más: éli a mindennapjait, és most azt mondják neki, hogy amibe hozzászokott, azt dobjuk ki, és most oldja meg másként.”

– fogalmaz Csóti, aki szerint a tagok képesek lesznek idővel alkalmazkodni, de hatalmas véráldozat árán tudnak majd fennmaradni a szakszervezetek. Egy nagyobb tagságú szakszervezetben oda kell menni 20 ezer emberhez, vagy akár többhöz is, egyenként informálni őket az új rendszerről, és megkérni őket, hogy ezek után is fizessék be a tagdíjat.

Mert „tagdíjfizetés nélkül nincs semmi.” A jogászoktól és ügyintézőktől kezdve a tüntetésekig mindent a tagdíjakból gazdálkodnak ki a szakszervezetek. De ebből a pénzből segítenek a tagoknak például akkor is, ha elveszítik egy családtagjukat, vagy amikor nem telik gyógyszerre valakinek.

„Nem lehet szakszervezetet működtetni lelkesedésből és szerelemből, ahhoz bizony, mint a politikai pártokhoz, a mozgalmakhoz, a sajtóhoz – vagyis mint mindenhez, pénz kell”

– hangsúlyozza Csóti.

Mint azt több szakszervezet is kifogásolta, semmiféle egyeztetést nem folytatott velük a kormány. Az érdekegyeztetést azzal próbálják letudni, hogy úgynevezett társadalmi vitára bocsátották a javaslatot, amihez bárki csatlakozhat egy egyszerű email megírásával augusztus 15-ig, csakhogy ezzel még korántsem alakul ki érdemi párbeszéd a kormányzat és az érintettek között.

„Amikor a kormányzat egy ilyen tervezetet készít elő, meg akarja szüntetni, vagy radikálisan le akarja csökkenteni szakszervezetek anyagi alapjait. Nem arról van szó, hogy a szakszervezet ostoba, és nem tudja beszedni a tagdíjakat. Hanem arról, hogy ha egy tollvonással megszüntetik ezt a lehetőséget, akkor például a pedagógus-szakszervezeteknek a következő egy-másfél évben arra kell energiát, pénzt és embert fordítani, hogy megszervezze a közvetlen tagdíjbeszedést. Amíg ezt csinálják, addig a kapacitásaikat nyilván kevésbé képesek például a bértárgyalásra vagy a státusztörvényre koncentrálni.”

Ha nincs pénz, amiből működtessék a szervezetet, odáig sem jutnak el, hogy megírjanak egy kollektív szerződéstervezetet, vagy hogy a pedagógusok egy esetleges sztrájk esetén a – szintén tagdíjakból finanszírozott – sztrájkalapból tudják fizetni a sztrájkolók kiesett munkabérét, vagy legalább egy részét – teszi hozzá a szakszervezeti vezető.

Csóti azt is közölte lapunkkal: közös fellépést szorgalmaz a SZEF a nagy szakszervezeti konföderációkkal, aminek eredményéről holnap adnak információt a nyilvánosságnak.

„Megsemmisítő csapás” – felháborodtak a szakszervezetek

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete és a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete közös közleménye szerint nem kétséges, hogy a közoktatásban zajló tiltakozó akciók,  sztrájkok és pedagógus-szakszervezetek aktivitására adott kormányzati válaszról van szó.

Mint azt szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményükből kiderül, a szakszervezeti tagok jelentős része élt eddig azzal a joggal, hogy tagdíjátutalási megbízást adott a munkáltatónak. Ez megkímélte az ezzel járó adminisztrációtól és az átutalással gyakran járó pluszköltségektől a dolgozókat, hiszen a tagdíjfizetésre vonatkozó további teendőjük nem volt, és a munkáltató automatikusan igazolást is adott a befizetésről, amely adóalapcsökkentő tételként az adóbevallásba is bekerült.

Bár a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) elsősorban nem állami dolgozókat tudhat tagjai között, mégis mélységes felháborodásának adott hangot. Székely Tamás, a szakszervezet elnöke szerint a törvénytervezet indoklása hazug:

„valójában a szakszervezetek ellehetetlenítése azzal az álságos indoklással, hogy a jövőben csökkentsék az állampolgárok és vállalkozások adminisztratív terheit.”

A szakszervezeti vezető szerint az időzítés sem véletlen: „a  nyaralási szezont használta fel a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda, hogy megsemmisítő csapást mérjen a szakszervezetekre.”

A jogszabálytervezet még csak a közszféra dolgozóit érinti, de Székely szerint reális veszély, hogy a jövőben „egyetlen tollvonással akár Magyarország összes szakszervezeti tagjára kiterjeszthetik az intézkedést.”

Hasonlóképp látja a helyzetet az Egységes Diákfront is: a diákszervezet szerint az, hogy a kormány nem egy kanállal kebelezi be az összes szakszervezetet, „nem azt jelenti, hogy ne kerülne sor mindenkire. Ha egyszer belekezdenek egy ilyen folyamatba, annak nem lesz vége.”

A diákok arra kérnek minden szakszervezetet, hogy csatlakozzanak az Országos Közös Akarat nevet viselő mozgalomhoz, amelyet a szorosabb együttműködés, valamint a további társadalmi, dolgozói csoportok elérése érdekében hoztak létre.

„Emellett kérünk minden dolgozót, hogy csatlakozzon szakszervezetbe, merjen sztrájkolni, együtt erősek vagyunk! A SZTRÁJK ALAPJOG!”

– írják.

A Munkástanácsok szakszervezeti szövetség is közleményt adott ki, melyben további problémákra hívják fel a figyelmet. Mint írják, a diszkriminatív és súlyosan szakmaiatlan javaslat a gyakorlatban azt eredményezné, hogy a közszféra szakszervezeteiben a taglétszám igazolására más módot kell majd választani, ami többletadminisztrációt és működési problémákat eredményez. Emellett vitatottá válhat a szakszervetek által jelzett taglétszám validitása is.

„A változtatás tehát egyáltalán nem segíti elő a jogszabály által célzott »bürokráciamentességet« sem.”

A taglétszám ismerete és igazolása pedig kiemelt jelentőséggel bír a munkaügyi kapcsolatok rendeltetésszerű gyakorlásában, így például a kollektív szerződéskötésben, valamint a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő kedvezmény megállapításához is szükséges.

Azt ráadásul a munkavállalók alapvető munkaügyi és szociális jogait védő Nemzetközi Munkaügyi Szervezet is egyezményben rögzíti, hogy a kormány nem akadályozhatja a kollektív tárgyalások folytatását. Valamint az Európai Szociális Karta is rögzíti, hogy a nemzeti törvények nem csorbíthatják a munkavállalók szervezkedési szabadságát.

Mivel a kormány csupán „társadalmi egyeztetésre” bocsátotta a javaslatot, a PDSZ és a VDSZ is arra buzdít minden szakszervezeti tagot és mindazokat, akik számára fontos a munkavállalói érdekképviselet, hogy fejezzék ki határozott tiltakozásukat.