Megérkezett a Kölcsey Ferenc Gimnáziumhoz a pedagógusok Tudásmenete. A hétfőn reggel Miskolcról indult zarándoklat 180 kilométernyi séta után a délelőtti órákban ért el a fővárosba. Budapest határában száz fő körülire duzzadt a tiltakozó pedagógusok és a velük szolidaritást vállalók csoportja, itt momentumos képviselők és támogatók várták őket szendvicsekkel, frissítőkkel.

A menet 14 órára ért be az Örs vezér terére, az utolsó szakaszra még számosan csatlakoztak a tanárokhoz,

innen már kb. ezer fő körül indult tovább a Hősök tere érintésével, az engedetlenkedő tanárok kirúgása miatt szimbolikussá vált iskola felé.

A Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt demonstrációval és beszédekkel várták a 6 napos figyelemfelkeltő akció résztvevőit. Az eseményről élőben közvetítettünk:

A teljesen megtelt Munkácsy Mihály utcában felállított színpadon lejátszották Pintér Sándor miniszter december 16-i oktatásügyi konzultáción a tanárok képviselőihez intézett beszédét, amiben többek között elmondta a miniszter, hogy ő „nem ért az oktatáshoz„) amit a jelenlévők hangos nemtetszés nyilvánítással, füttyszóval és fújogassál fogadtak.

Az első felszólaló Berta Beáta „még tanár” volt, aki felidézte az elmúlt egy hónap eseményeit, így a Belügyminisztérium által tartott „egyeztetésnek nevezett eligazítást”. Ezután a konzultáción elhangzott mondatokat játszottak be, amikből kiderül, hogy „mit csinálnak rosszul a tanárok”. A Pintér Sándor és Maruzsa Zoltán államtitkár felszólalásaiból származó felvételeket a tömeg hangos felhördüléssel „Szégyelld magad Pintér!” skandálással fogadta.

Berta elmondta, ő bántalmazásként élte meg az egyeztetést. Szerinte eligazítással nem lehet megoldani az oktatás problémáit, hanem szakértők által kidolgozott, konkrét lépésekre van szükség.

Színpadra szólította a Tudásmenet teljes távját teljesítő tanárokat és szakszervezeti vezetőket, akiket üdvrivalgással fogadtak a demonstrálók.

Totyik Tamás (Pedagógusok Szakszervezete) elmondta, hogy amikor megálmodták ezt az utat, akkor nem gondolták, hogy ez lesz belőle, szerinte úgy jártak mint annak idején Gandhi, aki elindult a brit sómonopólium ellen, majd 20 év múlva megszületett a független India. Totyik reméli, hogy nem kell húsz év ahhoz, hogy megszülessen egy szabad, független és gyermekbarát oktatás.

„287 155 lépést mentünk, amit megtettünk nem csak a tudásról, hanem a szeretetről is szól, amit az emberektől kaptunk”

– mondta el Totyik, hozzátéve, hogy reméli, a szeretet „a hallgatás és a félelem falán” legalább egy kis rést tudott ütni.

Szűcs Tamás (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) szeretné, ha mindenki megértené, ha összekapcsoljuk a teljesítményt az elvvel és a mondanivalóval, akkor a „fene gondolta volna, hogy ennyi szeretet kapunk az úton”. A legkedvesebb pillanata az úton egy gyöngyösi szálláson elhangzott történet volt.

„Mi a különbség a pokol és a mennyország között? A pokolban egy nagy asztalnál hosszú kanállal próbálnak enni sikertelenül az emberek, a mennyországban ugyanolyan asztalnál, ugyanolyan kanállal az emberek egymást etetik.”

Gosztonyi Gábor (Pedagógusok Szakszervezete) szerint most bejelentkeztek 2023-ba is, amit a tavalyi év nem oldott meg, azt idén megoldják. „Folytatjuk!”

Megyaszai Sándor (Tanítanék) aktivista elmondta, magyar állampolgárként érdeke, hogy Magyarországon jó oktatási rendszer legyen, mert akkor lesz jó életünk, „ez egy nemzeti ügy”. 

Kovács Balázs a menetet végigkísérő aktivista elmondta, nem ismerte az úton vele tartó társakat, de nagyapaként, apaként örül, hogy ennyit megtehetett az oktatás ügyéért.

A tömeg „Szép volt fiúk!” skandálással köszönték meg a hat napos menetelést.

Rácz Béla roma aktivista, a Polgár Alapítvány munkatársa és az 1 Magyarország Mozgalom közösségszervezője  megköszönte a „rendíthetetlen hősöknek”, hogy hírül vitték az oktatás fontosságát a vidéknek is. Kiemelte, csak egy Magyarország létezik, romák és nem romák csak együtt tudják elérni a céljukat, „csakis együtt” mehetnek tovább.

Rácz beszélt a szegregációs problémákról, ami a Tudásmenet résztvevői számára jól láthatóvá vált Észak-kelet Magyarországon. Szerinte a szabad iskolaválasztás rendszerében a nem roma és tehetős családok „lábbal szavaznak”, oda viszik a gyereket, ahol jobb az oktatás és „nincs cigány gyerek”.

„A szétszakítás már az óvodákban, általános iskolákban megkezdődik, ezek a falak a kirekesztésre épülnek.”

Rácz szerint a romák reménysége, a tanárok helyzetének javításával, a magas minőségű oktatási rendszerben, a „különoktatás falainak lebontásában” van.

Strbka Anna végzős diákot, az Egységes Diák Front képviselőjét hatalmas büszkeséggel tölti el a tudat, hogy egy éve egyre több támogatót gyűjtve harcolnak az oktatásért. „Ezt idén, együtt folytatni kell, mert az oktatás nemzeti ügy, mindannyiunk ügye. Diákok, tanárok és szülők együtt kell megmutassuk, van még szolidaritás.„

Strbka szerint az elitiskolások meglepődnek azon, hogy Magyarországon létezik ilyen szegregáció, aminek „abszurdumnak kéne lennie”. Megkérte társait, hogy foglalkozzanak ezzel a problémával is. Hozzátette, azért dolgoznak, hogy a hatalommal ellentétben mindenki véleményét és tapasztalatait meghallgassák, ezért az EDF-fel a következő időszakban vidéki iskolákat fognak végigjárni, január 31-re pedig ismét országos ülősztrájkot szerveznek.

Rábai János, polgári engedetlenkedés miatt kirúgott tanár elmondta, az elmúlt hónapokban diákjait átsegítette a nehézségeken, fejlesztette a képességeiket és együtt vett részt velük a tüntetéseken, mert mindannyian érezték, valami szörnyű dolog készül. 

„Mert a diákok nem hülyék.”

Rábai szerint elég abból, hogy úgy tesznek, minden rendben az oktatásban. Pintér Sándor szerinte rendőrállamot szervez a rendőrállamban „és ezt úgy fogják hívni, Magyarország iskolái”.

„Nincs idő tovább várni, mert az orbáni rendszer szépen lassan alakítja át börtönné az iskolákat, ahonnan nincs menekvés”

– mondta el Rábai. 

Felföldi Zsombor az ADOM diákmozgalom tagja elmondta, miközben Finnországban emelték a tanárok fizetését, aközben Magyarországon a megyékből vármegyék lettek, „kinek mit intézett a kormánya”. Szerinte szakmai oktatásról régen nem beszélhetünk.

Kíváncsi arra, hogy ha a politikusoknál is a Pintér által javasolt, teljesítmény alapú fizetési rendszer működne, „akkor hányan keresnének minimálbér felett”.

Arra kérte a kormány tagjait, hogy térjenek vissza a valósághoz, és valódi tettekkel javítsák az oktatást. Amíg ez nem történik meg, addig a diákok kint lesznek az utcákon. Hozzátette, 

„ne féljünk a radikálisabb megoldásoktól, mert úgy tűnik, a magyar kormány csak abból ért”.

Bosák Levente a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum igazgatóhelyettese elmondta, kollégájával azért vannak itt, mert munkájukat értéknek tekintik. Elmondta, látva a kollégák és a diákok nehézségeit nem tehetnek mást, mint hogy kiállnak.

Tölgyfa Gergely, az első vidéken elbocsátott tanár elmondta, amikor szeptember 30-án a Kölcseyből 5 kollégáját kirúgták „kétszer ébredt”. Először fel, aztán a valóságra. Ezután József Attila Altató című versének parafrázisát olvasta fel.

Simkó Edit, aki a héten jelentette be, hogy Pintér Sándor bérezési tervezete miatt lemond tanári állásáról, elmondta, elmagyarázták szépen, konstruktívan, majd tüntetve, sztrájkolva, végül polgári engedetlenséggel, hogy „nagyon nagy a baj”. Ezért cserébe negligálást kaptak. Szerinte a teljesítményalapú bérezés „elavult rendszer”, amiben megfelelő öltözködést kérnek a tanároktól. 

„Kérdezem én, ruhapénz lesz?! Vagy az iskola épületéhez illeszkedő szakadt ruhában járjunk? De legyen, járjon az ország ezután kockás ingben.”

Szerinte ez a minősítés arra alkalmas, hogy még jobban kiszolgáltassa a pedagógusokat, arra hivatkozva, hogy „ezt ők akarták”. Hozzátette, ő nem akar „egy Godot-ra vármegyében jobbágy lenni”. Simkó szerint abuzív kapcsolatban van a kormány és az oktatás. Szerinte ma az országnak nincsenek nagy államférfiai és női, „csak urizáló fajankói és fajankái”.

Törley Kata, a Kölcsey kirúgott tanára és Pilz Olivér a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára, a Tanítanék mozgalom alapítói zárták a demonstrációt. 

Pilz arra szólította fel a tanárokat, hogy hétfőn kockás ingben menjenek dolgozni, hogy megmutassák, hogy illik egy tanárnak öltözködni.

A pedagógusoknak minden évben vállalásokat kell tenniük, ami alapján értékelik őket, amitől nem lesz több idejük a gyerekekkel foglalkozni, de félelemkeltésre teljesen alkalmas – mondta el Pilz, majd végigvették kollégájával, mik lehetnek az oktatás irányítóinak vállalásai 2023-ra:

„Sikerül-e idén is annyira átverni a pedagógusokat, mint az életpálya modellel? Hány tanárt tudnak idén kirúgni? Milyen sebességgel tud intézkedéseket hozni?”

Törley elmondta, Pintér megpróbálja a pedagógusok nyakába varrni az oktatás helyzetét, hozzátette, a felelősség áthárítása a NER egyik alappilére. A NER szerinte a „Nemzetellenes Rombolás Rendszere”:

„Ha egyre kevesebben jelentkeznek tanárnak, akkor az irányításnak le kellene mondania. Ha romlanak a diákok eredményei, akkor az irányításnak le kellene mondania. Ha nem képes az ágazatot képviselni a kormányban, ha saját bevallása szerint sem ért hozzá, akkor el sem kellett volna vállalnia, de legalábbis le kellene mondania. Ha kilenc követelésből csak egyet képes megérteni, akkor mit is keres a közéletben?”

– mondta, hozzátéve, a kormány csak a bérkérdését látja, ami szerintük nem csoda, mert csak két szó zakatol a fejében: „pénz, hatalom”. Kiemelték, hogy az a kormány, ami a jövőt leginkább befolyásoló ágazatot nem képes felemelni, nem csak alkalmatlan, hanem kártékony is.

Törley szerint pedagógusnak lenni most olyan, mint egy bántalmazó kapcsolatban élni, és ebben élnek a romák, közalkalmazottak, egészségügyi dolgozók, fogyatékossággal élők, szexuális kisebbségek is.

Az idén 200 éve született Petőfi Sándor szavaival zárták az eseményt:

„Ez egyszer csak annyit mondok:
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.
Éljen,
Éljen a köztársaság!”

Amint arról mi is beszámoltunk, hétfőn reggel fél nyolckor mintegy száz fő részvételével indult el Miskolcról a „Tudásmenet az oktatásért”. A 180 kilométeren és hat napon át tartó menet a Miskolci Hermann Ottó Gimnáziumnál vette kezdetét, ahol korábban a pedagógusok jogaiért felszólaló Dezsőfi György igazgatóhelyettest függesztették fel. A menetet a Pedagógusok Szakszervezete, a Tanítanék és a NoÁr szervezték, és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is csatlakozott hozzá.

A teljes távot teljesítő szakszervezeti vezetők, Totyik Tamás és Gosztonyi Gábor a PSZ alelnökei, Szűcs Tamás a PDSZ volt elnöke és Megyaszai Sándor a Tanítanék Mozgalom tagjai elfáradtak, és sajgó porcikákra panaszkodtak, azt örömmel látták, hogy szinte minden megállójuknál támogató kollégák fogadták őket, hosszabb-rövidebb szakaszokra csatlakoztak hozzájuk.

A héten derült ki a Népszava birtokába került dokumentumokból, hogy az oktatási-nevelési intézményekben éves belső teljesítményértékelés bevezetését tervezi a kormány, amellyel a pedagógusok és az intézményvezetők munkateljesítményét vizsgálnák.

A hír megjelenése után több tanár is bejelentette felmondását.

A Pedagógus Demokratikus Szakszervezete szerint Pintér Sándor tervezetének célja „az ellenállás letörése, megosztás keltése a tantestületeken belül és az, hogy parancsokat végrehajtó, látszatteljesítményt produkáló, fegyelmezett katonává »neveljék« a pedagógusokat”.

---

December elején 65 iskolából 634 tanár csatlakozott ahhoz a polgári engedetlenségi akcióhoz, amivel a Tanárok a Tanárokért Mozgalom tiltakozott a tanárok elbocsátása ellen.

A csoport az öt kölcseys tanári elbocsátása után alakult, mégpedig azzal a céllal, hogy ha újabb pedagógusokat bocsát el a kormányzat, akkor azonnal polgári engedetlenségbe fogjanak. December elején aztán további három budapesti gimnázium nyolc tanárának mondott fel a Klebelsberg Központ, így újabb lökést kapott a pedagógusok és az oktatás helyzete elleni országos tiltakozási hullám.

Akkor Szolnokon, Budaörsön, Gödöllőn és Budapesten is számos intézményben is akciókkal demonstráltak a pedagógusok, valamint számos szülő és diák tett közzé szolidaritási nyilatkozatot.

A demonstráció után a PDSZ bejelentette, hogy január 23-tól hét napon át tartó sztrájksorozatot hirdetnek. A középiskolai felvételi utáni sztrájkhét a tavaly január 31-i sztrájk évfordulóján ér véget. Ahogy a PDSZ közleményében írta:

FOLYTATJUK a munkabeszüntetéseket. Továbbra is érvényben van a gördülő
sztrájk meghirdetése.

„A 21-i központi középiskolai felvételifelvételi utáni hétfőtől, január 23-tól hét napig tartó országos sztrájknapokat hirdetünk. (tiszteletben tartva a szülők jogos elvárását, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hátrányt a felkészülésben)
Ehhez minden intézmény, közösség saját megoldásokkal tud csatlakozni. A 23-i sztrájkot legkésőbb január 16-án 16 óráig be kell jelenteni.

Ez az akció azzal záródik, hogy január 31-re , az egy évvel ezelőtt lebonyolított figyelmeztető sztrájk évfordulójára meghirdetjük a SZOLIDARITÁS NAPJÁT”