Egy rendszerszintű, a pedagógusok és intézményvezetők munkateljesítményét vizsgáló, éves belső teljesítményértékelés bevezetését tervezi a kormány az oktatási-nevelési intézményekben. A jelenlegi, elsősorban külső értékelésekkel szemben ezentúl a tanárok munkáját az igazgatók, az intézményvezetőkét pedig a fenntartó ellenőrizné. A Népszava birtokába kerültek a december 16-án belengetett „teljesítményalapú” tanárbérezés rendszerének részletei.

A belső értékelés egyik alappillére a „személyes teljesítménycélok” rendszere. Ezekre az intézményvezetőknek a tanév kezdete előtt, augusztusban, a tanároknak pedig szeptemberben kell javaslatot tenniük –

majd a tanév végén, június-júliusban ezek alapján kerül sor az értékelésre.

A pedagógusoknak három ilyen célt kell kitűzniük, amikre a szöveg szerzői példákat is adnak: ilyen lehet, hogy egy adott tanár legalább tíz diákját indítsa el országos tanulmányi versenyen, a tanév során szervezzen legalább hat, szellemi és testi fejlődést szolgáló külső programot az osztályának, vagy legalább öt, a „magyar nemzeti kulturális hagyományokhoz kapcsolódó” eseményt. De elvárás lehet az is, hogy tanulóik szövegértési eredménye legalább öt százalékkal javuljon a méréseken, vagy hogy az igazolatlan hiányzások, késések mennyisége az előző évhez képest hat százalékkal csökkenjen – írja a Népszava.

A intézményvezetők esetében is hoznak a Belügyminisztérium szájízének kedves példákat a személyes célokra: elvárás lehet, hogy a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulóik arányát két százalékkal csökkentsék az adott tanévben, vagy hogy a 9-11. évfolyamos tanulóik legalább 40 százalékának legyen nyelvvizsgája.

A koncepcióban ezek mellett találunk „általános elvárásokat” is arról, hogy mit lehet „ideális” pedagógusi vagy intézményvezetői munkának, hozzáállásnak tekinteni. Így jó tanár az, aki

a nevelést-oktatást közszolgálatnak tekinti, célja a „a magyar nemzet fejlődése, gyarapodása”, betartja az etikai elvárásokat, „viselkedésével, megjelenésével az intézmény és a magyar köznevelés jó hírét erősíti”.

A jó igazgató a belügy szerint az általános szabályokhoz és a fenntartói elvárásokhoz igazodva tervezi, koordinálja az iskolai munkát.

Az általános elvárások és személyes teljesítménycélok mellett a pedagógusoknak tíz, az intézményvezetőknek nyolc kompetenciaterületen is meg kell majd felelniük. A tanárok esetében ezek

• eredményesség és hatékonyság;

•  terhelhetőség;

• pedagógiai és szakmai minőség;

• gyerekek, tanulók megfelelő és rendszeres értékelése;

• munkafegyelem, határidők betartása;

• kommunikáció, szakmai együttműködés;

• tehetséggondozás, felzárkóztatás;

• kapcsolat a szülőkkel, családokkal;

• motiváció, elkötelezettség, etikus magatartás;

• valamint egy egyedi intézményi értékelési szempont a helyi sajátosságok figyelembevételével.

Az igazgatóknál egyebek mellett az iskola eredményessége, fejlesztése, a gazdálkodás hatékonysága, vezetői kommunikáció és irányítás, motiváció, a szülőkkel, családokkal és a fenntartóval ápolt jó kapcsolat.

Az értékelés során 100 pontot érhetnek el a pedagógusok és az intézményvezetők, a tanároknál a legjobb 20 százalék számít „átlag felett teljesítőnek”,  az első 20 százalék pedig „átlag alattinak”,

míg az előbbi csoport kaphat plusz anyagi elismerést, addig az utóbbitól akár pénzt is elvonhatnak.

Az értékelésébe az intézményvezető mellett a vezetőhelyetteseket, valamint a munkaközösség vezetőket is be kell majd vonni, így utóbbiaknak például rendszeres óralátogatásra is kell járniuk kollégáiknál.

Amint arról beszámoltunk, Maruzsa Zoltán és Pintér Sándor december 16-án PDSZ beszámolója szerint úgynevezett teljesítményalapú bérezés bevezetéséről beszélt, amelyet jövő tavasszal akarnak az Országgyűlés elé terjeszteni. Akkor a belügyminiszter előadásából az derült ki, hogy ötsávos bérrendszerben gondolkodnak, amelyben a sávokon belül nagy, mintegy 150 ezer forint bérdifferencia is lehet, amelyről az intézményvezetők döntenek.

A PDSZ akkor úgy fogalmazott a lapunknak, véleménye szerint most nem a differenciálásnak van itt az ideje: tömegével hagyják el a pályát, és a fiatalok számára egyáltalán nem vonzó a pedagóguspálya.

A szakszervezet úgy gondolja, először elfogadható szintre kellene emelni a béreket, ezt követően kellene az új előmeneteli rendszer elveiről egyeztetni, mi (például több szak, idegennyelvtudás, stb.) és milyen mértékben befolyásolja az illetményeket. Szerintük a teljesítményalapú differenciálásról szintén konzultálni kellene.

„Nagyon fontos, hogy ha bármilyen rendszert vezetnek be, annak szempontjairól legyen helyi egyeztetés, és ellenőrizhető legyen, hogy az odaítélés a meghatározott szempontok alapján történt-e. Ellenkező esetben nem teljesítményalapú bérezés lesz, hanem >>pofapénz<<, amit el kellene kerülni”

– mondta el Nagy Erzsébet (PDSZ) december végén, aki szerint a nem egyértelmű és elfogadható szempontok szerint meghatározott, nem ellenőrizhető differenciálás nem motiváló, viszont a tantestület megosztására alkalmas.

A szakszervezet képviselője kérdésünkre kitért arra is, hogy a felvázolt rendszer még inkább növelné a vezetők kiszolgáltatottságát az intézményen kívüli „feletteseknek”.

„A közoktatás nem rendőrség, Pintér rendőri szemlélete szerint a tantestület nem szellemi műhely, ezzel nem lesz vonzó a pedagóguspálya. De nem is ezt célozza a terv, hanem a közoktatás szereplőinek még szorosabb kontrollját és kézi vezérlését, összességében függőségének növelését”

A szakszervezeti vezető akkor nehezményezte azt is, hogy Maruzsa Zoltán nem tudott válaszolni olyan alapvető kérdésre sem a rendszerrel kapcsolatban, hogy a differenciált bérrel járó illetményét munkahelyváltás esetén „viszi-e magával” a dolgozó,  vagy azt majd újra fogják megállapítani neki, és akkor esetleg kevesebbet fog keresni.

Mint arról beszámoltunk, az azonnali, egységesen 45 százalékos pedagógusbér-emelésért folytott sztrájktárgyalások egyelőre nem hoztak eredményt, december 21-én ismét üres kézzel jöttek ki Maruzsa Zoltántól a szakszervezetek képviselői.