Zalaegerszeg • Pénteken országszerte folytatódnak a megmozdulások a közoktatás jövőjéért. A sztrájk mellett különböző utcai akciókkal is készülnek a diákok, szülők és pedagógusok, hogy felhívják a figyelmet a rendszer súlyos problémáira. Budapesten kívül több városban is kitartó küzdelmet folytatnak a tanárok, gyakran állásukat, vagy megélhetésüket kockáztatva. Annak jártunk utána, hogy a fideszes vezetésű Zalaegerszegen milyen nehézségekkel néznek szembe a pedagógusok a tankerület vagy a városvezetés miatt?

A Zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskola engedetlenkedő tanárai úgy döntöttek, ezúttal csak a diákok megmozdulásához csatlakoznak, a sztrájkban nem vesznek majd részt. „Az a helyzet, hogy a jelenlegi sztrájktörvénnyel, ilyen feltételek mellett nincs értelme” – nyilatkozta a Mércének Babati Attila, az iskola egyik pedagógusa. Elmondta, a legutóbbi sztrájk alkalmával a vezetés beosztotta őket ügyeletre, levonták bérükből a két órás munkabeszüntetést, valamint a tankerület azt is megtiltotta nekik, hogy értesítsék a szülőket az akcióról.

,,Amit most tudunk csinálni, hogy kimegyünk az utcára” –

tette hozzá.

 Zalaegerszegen volt már fáklyás felvonulás és élőlánc is, pénteken pedig ismét szerveztek egy megmozdulást a diákok, amelyben a tanárok is részt vesznek majd. Babati szerint azonban komoly probléma, hogy míg Budapesten a diákság nagyon aktív, ez vidéken közel sem ilyen egyszerű. A pedagógus szerint Zalaegerszegen sokkal passzívabbak a fiatalok, és kevésbé szervezik meg magukat.

A fideszes vezetésű városban az Ady már tavaly is részt vett a munkabeszüntetésben, akkor a tantestület több mint 60%-a sztrájkolt. Akkor a szülők jelentős része is támogatta az akciót, így a sztrájk napján a közel 800 fős tanulói létszámból alig 100 diák ment iskolába. A tankerület idén azonban már azt is megtiltotta, hogy bármilyen módon értesítsék a szülőket a munkabeszüntetésről, így gyakorlatilag lehetetlenné vált a tiltakozás ezen formája. A város többi iskolájában a Kölcsey Gimnázium tanárainak kirúgása után kezdődtek el a megmozdulások.

A szakszervezeti lefedettség nagyon alacsony helyben, így leginkább civilekre támaszkodnak a pedagógusok, ám megmozdulásaik és az oktatás valódi problémái gyakran láthatatlanok maradnak a helyi közösség számára, sokszor „egy-egy Facebook-posztnál nem jutnak tovább”.

,,Aminek lenne értelme, az a polgári engedetlenség” — folytatta Babati. Fel is mérték a részvételi szándékot a tanári kar körében, de nem volt meg a szükséges támogatottság.