Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Se a Fidesz, se a Momentum ne fesse magát zöldre!

Ez a cikk több mint 2 éves.

Donáth Anna „A zöld átállást csak szociális érzékenységgel lehet megvalósítani” címmel írt cikket nemrég a Mércére, amire zöldpolitikusként kötelességem reagálni.

Kezdjük azzal, amiben egyetértek a Momentum korábbi elnökével: egy felelős kormány feladata 2022-ben valóban nem az, hogy minden létező módon fúrja az európai klímapolitikát, miközben bőszen zöldre festi magát egy elégtelen klíma akciótervvel. Márpedig a Fidesz valóban ezt teszi, de sajnos nem ők az egyetlenek.

Ugyanez igaz a többi önmagát zöldre festő pártra is, mely rövid távú politikai hasznot remélve felületes zöld szlogenekkel téveszti meg a szavazókat. Azok a pártok, amelyek folyton harsogják a zöldpolitika mindenki által támogatott állításait, de nem hajlandóak őszintén beszélni a teljes képről. Márpedig az utóbbi leírás a Momentumra is igaz.

Állításom az, hogy

nem zöld az a párt, amelyik Európa energiabiztonsága helyett az atomenergia- és cseppfolyós gázlobbi nyomulását, Európa élelmiszerbiztonsága helyett a szabadkereskedelmi egyezményeket és a géntechnológiát támogatja.

A magyar közélet nem néma, ahogy Donáth Anna állítja. Magyarországon a rendszerkritikus zöld álláspontnak elkötelezett és hangos képviselői vannak. A civil szervezetek hosszú évtizedek óta kongatják a vészharangot, figyelmeztetnek az ökológiai- és klímaválságra. Sőt, a Duna-kör, a Bős-Nagymarosi vízlépcső tervei ellen megszervezett polgári ellenállással anno a magyar politikai élet aktív, mai napig példaként emlegetett szereplői és formálói voltak.

Ugyanígy a civil szervezetek kitartó munkájának köszönhetően Magyarországnak zöld köztársasági elnöke is volt, Sólyom László személyében. És bár a neoliberális pártok és megmondóemberek jobbról-balról mindent megtettek és megtesznek azért, hogy ellehetetlenítsék a működését, de több mint tíz éve van rendszerkritikus zöld párt is a magyar országgyűlésben, az LMP, Kelet-Közép-Európában egyedüli zöld parlamenti pártként.

Öröm számomra, hogy a Momentum, és így Donáth Anna is támogatja Európa zöld fordulatát, és hogy korábbi álláspontját felülbírálva már nem a szegényektől várja el a jelentős költségekkel járó zöld fordulatot. A szerényebb anyagi helyzetben élők jelentősen kisebb környezeti terhelést jelentenek életmódjukkal, mint a jómódban élők, és igazságtalan módon sokkal jobban kitettek a klíma- és ökológia válság negatív következményeinek. A túlfogyasztás következtében fellépő környezeti terhelés megfizetése nem kiváltsága a jómódban élőknek, hanem egyenesen kötelessége, tartoznak vele a társadalomnak.

De a Momentum által képviselt GDP-növekedést pörgető, technokrata „zöld”-nek mondott intézkedések messze nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy a klíma- és ökológiai válságot megfékezzük, és a szociálisan igazságos átmenetet biztosítsuk. Az önmagukat zöldre festő pártok valójában csak megtévesztik az európai polgárokat, és a szakadék felé lökik Európát, ha ezt a könnyűnek tűnő álmegoldást kínálják fel.

Való igaz, nem érdemes és nem is szabad egyfókuszúan kezelni a nagyon bonyolult, összetett ökológiai válságot, melynek csak egyik jelentős válságtünete a klímaváltozás. Emellett még számos más, civilizációnkra leselkedő veszélyt tudunk felsorolni: a termőtalajok és a biodiverzitás pusztulása, a felszíni vizeink elszennyezése, az óceánok ökológiai egyensúlyának végzetes felborulása, és az ezek következtében bekövetkező éhínségek, polgárháborúk, háborúk, migrációs hullámok, vagy már a jóléti társadalmakban is újra megjelenő szegénység, belső feszültségek.

Bizony a szén-dioxid kibocsátás-csökkentés nem a környezeti- és társadalmi válságot megoldó csodafegyver, ahogy a megújuló energia elterjedése, és az elektromos autók forradalma sem oldja meg a problémáinkat. A válság ugyanis nem technológiai, hanem gazdasági és társadalmi okokra vezethető vissza.

Az a párt, amelyik ennek ellenére abban hisz, hogy „az EU-nak szabadkereskedelmi egyezményeken keresztül kell garantálnia polgárai hosszú távú jólétét és biztonságát, és ezen keresztül kell biztosítania saját vezető szerepét a világpolitika színpadán”, az nincsen tisztában azzal, hogy ezeknek a szabadkereskedelmi egyezményeknek milyen pusztító hatása van a második és harmadik világbeli országokra, ahonnan a gazdag nyugat (és most már részben kelet) olcsón megkapja a nyersanyagot és a rabszolgamunkát. Ahol a kereskedelmet uraló nagyvállalatok felszámolják a helyi kis- és közepes gazdaságokat, elüldözik a gazdálkodókat földjeikről, ellenőrizhetetlen, silány, génmanipulált termékekkel árasztják el az európai piacot, miközben kiirtják az őserdőket, vegyszerekkel mérgezik a termőföldeket és minket, embereket, és egyben veszélyeztetik az európai gazdák megélhetését.

A szabadkereskedelmi rendszer a nagyvállalatok profitmaximalizálását segíti, nem az emberek boldogulását. Bizony a magyar gazdák is versenyhátrányba kerülnek az olcsó tucattermékekkel szemben, nem beszélve arról, hogy a globális áruszállítás ökológiai lábnyoma óriási, amit megint csak a társadalmak fizetnek meg, nem a nagyvállalatok.

Mi szenvedjük el az ökológiai válságot, a környezeti pusztítást, a vállalatok pedig benyelik az extraprofitot. A felső 1 százalék tovább gazdagodik, e közben egyre több ember él nyomorúságos körülmények között Európában is. Hogy lesz így szociálisan igazságos zöld fordulat? Mi lesz így a nemzetek önrendelkezésével, vagy a körkörös gazdálkodás megvalósításával? Az a párt, amelyik mindemellett azt gondolja, hogy az európai tőke kihelyezésével, a harmadik világ gyarmatosításával teremthetjük meg az európai polgárok jólétét, ugyancsak tévúton jár.

Nem zöld az a párt, amelyik hasra esik az USA-ban népszerű, felelőtlen és veszélyes, GMO-párti agrárpolitikától, és bizony Európa élelmiszerbiztonságát kockáztatja. Láthatjuk a negatív példákat világszerte, akár Dél-Amerikából, akár Indiából, akár az USA-ból, hogy mi történik egy ország élelmiszerellátásával, amikor arra a Monsanto (bocsánat, most már Bayer) ráteszi a kezét. Emlékezhetünk például arra az esetre, amikor 18 ezer ember perelte be a Monsantót, mert kiderült, hogy rákot kaptak a cég egyik gyomirtójától. A géntechnológia nem más, mint újabb eszköz a nagyvállalatok kezében, hogy elvegyék a nemzetek élelmiszer-önrendelkezéséhez való jogát, a nemzetek szuverenitását. Ez a harc egyáltalán nem az élelmiszerválság megoldásáról, hanem a vetőmag- és vegyszerbiznisz leuralásáról szól.

Az a párt, mely atomenergiapárti pártszövetség tagja az Európai Unióban, vagyis egy elavult, veszélyes, drága és súlyosan környezetszennyező energiaforrást támogat, és elfogadhatónak tartja, hogy Európa erre alapozza energiaellátását, sőt, az elnökük azt nyilatkozza, hogy akár Paks 2-t is támogatják, csak ne az oroszok építsék, antizöld párt. Az a párt sem lehet zöld párt, mely jó megoldásnak tartja, hogy az orosz földgázt amerikai cseppfolyós gázra (LNG) cseréljük, hiszen ezzel fenntartaná Európa kiszolgáltatottságát, energiafüggőségét, csak a gazdát cserélné le, és akkor még nem is beszéltünk az LNG súlyos ökológiai lábnyomáról.

A Momentum 2019-es európai parlamenti választási programjában kiállt a szabadkereskedelmi egyezmények és a cseppfolyósított amerikai földgáz mellett. Fekete-Győr András a GMO-technológiát dicséri az egekbe, míg Gelencsér Ferenc Paks 2 nem orosz verziója mellett kardoskodik.

Az igazság az, hogy Donáth Annának a Fidesz „zöld” politikájával szemben megfogalmazott kritikái teljesen jogosak, csak nem hitelesek egy neoliberális, önmagát zöldre festő párt képviselőjétől. Ráadásul úgy, hogy a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdésekben nem is állnak annyira távol a Fidesz-kormány álláspontjától. Cseh Katalin, Nagy István miniszter, sőt, még a MOL is ültet fákat, miközben egy fenntarthatatlan gazdasági rendszer működtetésének aktív részesei. Van különbség a három szereplő zöldre festő kampánya között? Szívesen meghallgatnám erről Donáth Anna véleményét.

A szöveget szerkesztés nélkül adjuk közre.

 

Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt