Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Elítéljük Putyin imperialista háborúját Ukrajna ellen

A LeftEast kollektíva tagjai döbbenettel nézik azt az erőszakos katonai agressziót, amely háborúvá eszkalálódott Ukrajnában, és amely olyan léptékű vérontást hozhat a régióra, amilyet évtizedek óta nem láttunk. Egyhangúlag elítéljük a Kreml bűnös invázióját, és követeljük az orosz csapatok visszavonását a nemzetközi határvonal mögé.

Bár nem feledkezünk el az USA, a NATO és szövetségeseik felelősségéről a háború előidézésében, a jelen helyzetben az agresszor egyértelműen az orosz politikai és gazdasági elit. Arra kell törekednünk, hogy leleplezzük: Oroszország megbocsáthatatlanul, imperialista módon lerohanta Ukrajnát – ehhez pedig a NATO agresszív terjeszkedése és az ukrajnai Majdan utáni rezsim is előkészítette a terepet.

Forradalmi szellemben és Ukrajna, Oroszország, valamint a régió népeivel szolidaritásban nemet mondunk Moszkvára ma, és nemet mondunk a Moszkva és a NATO közti hamis választásra a jövőben.

Azonnali tűzszünetre és a tárgyalóasztalhoz való visszatérésre szólítjuk fel a feleket. A globális tőke és hadi gépezeteinek érdekeiért nem folyhat egyetlen további cseppnyi vér sem. Békét, földet és kenyeret!

Semmiféle háborút, csak osztályharcot! Graffiti Szentpétervárról.

Elutasítjuk az oligarchikus kapitalizmust, a tekintélyelvű neoliberalizmust és a globális antikommunista erők által ápolt regionális antikommunizmust, amelyek ide vezettek. Ahogy maga Putyin fenyegetőzött február 21-i „történelemre reflektáló beszédében”: „Dekommunizálást akarnak? Részünkről rendben. De, ahogy mondani szokás, nem szükséges félúton megállni. Készen állunk arra, hogy megmutassuk Önöknek, mit jelent a valódi dekommunizálás Ukrajna esetében.”

A Kreml mai támadása totális dekommunizálást jelent. Néhány jobboldali politikus bizonyosan hasznot húz ebből, de a legtöbbünk számára a szélsőséges nacionalizmus és a szélsőjobboldali ideológiák nem hozhatnak mást, csak szenvedést és a gyűlölet spirális körforgását. Gazdaságilag ez a kommunizmusellenesség vezetett ahhoz az oligarchikus kapitalizmushoz – és szegénységhez –, amelyet Oroszországban, Ukrajnában és Kelet-Európa egészén látunk, politikailag pedig olyan kormányokhoz, amelyek a lakosságuk képviseletének már a látszatára is alig adnak.

Határozottan kijelentjük:

1. A Kremlt tartjuk felelősnek ezért a közvetlen háborús cselekményért! Az orosz állam egy teljességgel reakciós birodalmi nosztalgia nevében szállta meg Ukrajnát, kifejezetten szembefordulva azzal az internacionalista szolidaritással, amelyre példát szolgáltatnak a múlt és a jelen forradalmi kelet-európai mozgalmai. Putyin „Nagy-Oroszországot” hirdető nacionalizmusa bűnös és hiábavaló kísérlet arra, hogy nemzetközi tekintélyt szerezzen Kelet-Európa gazdag kulturális sokszínűségének megtagadásával. A régió összes etnikai közössége mellett állunk, és fenntartjuk a békés szolidaritás vízióját a mindenki számára jobb világért folytatott küzdelem révén.

2. Bár álláspontunk szerint a Kreml a kezdeményezője ennek a háborúnak és a Kreml a fő agresszor ma, nem tekintünk el az Egyesült Államok, valamint sok szövetségese és a transznacionális tőke felelősségétől e súlyos helyzet kialakulásában. Azáltal, hogy nem voltak hajlandók tárgyalni Oroszországgal a NATO-bővítéssel kapcsolatos aggodalmairól, tovább szították a háború lángjait, annak ellenére, hogy sokan – köztük az ukrán kormány is – a helyzet deeszkalációjára szólítottak fel.

A világjárvány nyomán az Egyesült Államok és más fejlett kapitalista államok gazdasági és politikai elitjei azt remélték, hogy el tudják terelni az emberek figyelmét demokratikus legitimációjuk csődjéről és az euroatlanti „integráció” gazdasági hegemóniájáról. A tőkefelhalmozás erőteljes újraindítását szorgalmazták, a kelet-európai emberek kárára. Háborúra éhes, majd imperialista célokra törő ellenfelük, Putyin, most Oroszországban és Ukrajnában is arra használja a társadalmi reprodukció súlyos posztszocialista, illetve világjárványt követő válságát, hogy felszítsa a nacionalista érzelmeket, felélessze a régi etnonacionalista konfliktusokat, és nyerészkedjen rajtuk. A kizsákmányoló és terjeszkedő euroatlanti „integráció” mostanra a tekintélyelvűek casus bellije lett, és teljes körű háborúvá nőtt Ukrajnában.

3. Elutasítjuk a regionális antikommunizmust, amelyet ironikusan Putyin testesít meg a „dekommunizálási” ígéreteivel. Bár csalárd szolidaritásra számíthat a baloldal egy részétől és a Putyint kommunistának tituláló liberálisoktól, kormánya marginalizálja és brutálisan kezeli az orosz baloldali ellenzéket, valamint az antifasiszta, anarchista és háborúellenes mozgalmakat. Emellett, és ez döntő jelentőségű,

elutasítjuk az oligarchikus kapitalizmuson alapuló társadalomellenes rezsimeket, amelyek a nacionalizmust és a szélsőjobboldali ideológiákat táplálják Oroszországban, Ukrajnában és a kisstílű opportunista rezsimekben Kelet-Európában, amelyek a militarista jobboldali retorikát a mások szerencsétlenségén való nyerészkedéssel ötvözik.

4. Elutasítjuk az elmúlt évek úgynevezett „dekommunizációs törvényeit és reformjait” mind Oroszországban, mind Ukrajnában. A szembenálló „ellenséges oldalak” – Oroszország és az USA/NATO – egyaránt imperialista és kapitalista erők, amelyek jó ideje a tekintélyelvű antikommunista neoliberalizmus útját követik. Ennek a közös ösvénynek – amelyen Ukrajna is jár – a tanújelei a neoliberális munkaügyi törvények, a földhöz jutást megakadályozni célzó „földreformok”, a kisgazdák megfosztása tulajdonuktól, valamint az utóbbi évek gazdaság-/szociálpolitikai reformjai, amelyek az embereket rendkívül kiszolgáltatottá tették a kizsákmányolásnak és a szegénység kockázatának. Ez példátlan társadalmi-gazdasági válsághoz vezetett mind Oroszországban, mind Ukrajnában, de másutt is, hiszen mindennek regionális és globális hatása van.

5. Sokan a szabadság teljességgel demokratikus fáklyavivőjeként dicsőítik manapság az ukrán kormányt, mi viszont megkérdőjelezzük Ukrajna Majdan utáni rezsimjét: a baloldal és az ellenzék elnyomása miatt, a nagy ellenzéki pártok betiltása és a népszerű ellenzéki médiák ellehetetlenítése miatt; a diszkriminatív nyelvpolitika miatt; az Ukrajna politikai, etnikai és kulturális sokszínűségének elfogadására és elismerésére irányuló legcsekélyebb szándék hiánya miatt; valamint a minszki megállapodások szabotálása miatt az elmúlt hét évben.

Ukrajna extrém „dekommunizációs” reformja azt is egyértelművé teszi, hogy nem kívánhatjuk egyszerűen a tegnap fenntarthatatlan állapotához való visszatérést.

6. Elutasítjuk az olyan szekértábor-szemléletű megoldásokat, amelyek vagy egy rasszista és militarista euroatlanti egységben, vagy egy revansista eurázsianizmusban keresik a megváltást – ahelyett, hogy támogatnák a radikális társadalmi változásért, a demokráciáért, a dolgozók hatalmáért, az inkluzivitásért és a felszabadulásért folytatott valódi küzdelmeket.

7. E reakciós ideológiákkal szemben – amelyek semmi mással nem kecsegtetnek, csupán vérrel, szegénységgel és megosztással –, kiállunk a kelet-európai forradalmi mozgalmak öröksége mellett, és ezek (sokféle) hagyományát követve kritikus szemlélettel folytatjuk a küzdelmet a kapitalizmus, az imperializmus és a militarizmus ellen, valamint a vallási, etnikai és nemek közti egyenlőség mellett.

Ez a régiónk minden dolgozójával és elnyomott elemével szolidáris harc jelenti az egyetlen reményt a jobb jövőért az etnikai ukránok és oroszok, valamint a régió történelmileg elnyomott csoportjai – a roma, zsidó, tatár és migráns közösségek, a nők és a szexuális kisebbségek – számára.

Ebben a szellemben kinyilvánítjuk szolidaritásunkat az ukrajnai és oroszországi politikai foglyokkal, továbbá támogatásunkat a radikális antikapitalista demokráciát célzó mozgalom és annak erői mellett mindkét országban.

Azonnali tűzszünetet, háborúellenes erőfeszítéseket követelünk, amelyek az érintett országok gazdasági és politikai elitjét érintik, nem pedig a munkásokat és a népeket, továbbá olyan tárgyalásokat követelünk, amelyek számba veszik a békefolyamat múltbeli hibáit, valamint azokat a szociális és gazdasági politikákat, amelyek a térségünket háborúba sodorták. Szolidárisak vagyunk az ukrajnai és oroszországi antikapitalista és háborúellenes mozgalmakkal. Nem táplálunk illúziókat a liberális demokrácia ígéreteivel kapcsolatban. Semmiféle háborút, csak osztályharcot!

Arra kérjük elvtársainkat a háború által még nem érintett országokban, gyakoroljanak nyomást kormányaikra, hogy biztosítsák az Ukrajnából és minden más konfliktusövezetből érkező menekültek teljes körű, emberséges befogadását, követeljék a béke felé vezető gyors út kijelölését, továbbá fejezzék ki szolidaritásukat azokkal, akiknek életére hatással van az agresszió és a konfliktuskereső nacionalista külpolitika.

A baloldali internacionalizmus és pacifizmus történelme mutat utat nekünk.

A közlemény eredetileg a LeftEast oldalán jelent meg. A szöveget a Kelet-Európai Baloldali Médiaegyüttműködés (ELMO) keretein belül Piróth Attila fordította.

Az ELMO arra szerveződött, hogy a régió egyenlőségpárti, rendszerkritikus, nemzetközi szolidaritás iránt elkötelezett platformjai segítsék a rendszerszintű változás szempontjából nélkülözhetetlen információk régióbeli áramlását, és a régiós perspektívát alkalmazó elemzések születését. Az együttműködés keretein belül született cikkek itt olvashatóak angol, itt pedig magyar nyelven.

Címlapkép: MTI/Czeglédi Zsolt