Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Szervusz, nép! Szervusz, király? – Csehország a parlamenti választások után

„Istennek hála, elkerültük Magyarország vagy Lengyelország sorsát!” – foglalta össze nagyon sokak politikai-lelkiállapotát a cseh közszolgálati rádió Plus csatornájának egyik mérvadó kommentátora a parlamenti választások másnapján, 2021. október 10-én. Noha a választási eredmény demokratikus fogalmak szerint egyértelmű, azonban az eredmények alapján mások másként gondolhatják.

A lényeg, amint a Mérce már beszámolt róla: az ODS, a TOP 09 és a KDU-ČSL választási szövetség matrózhajszállal, 27% fölött alig pár tízezer szavazat különbséggel, de megnyerte a választásokat a miniszterelnök-oligarcha vezette-uralta „mozgalom”, az ANO előtt. Ám amíg a három párt koalíciójának a szavazatai 71 mandátumot jelentenek a 200 tagú alsóházban, addig az ANO egymaga 72 képviselői széket szerzett.

Az eredmény tehát kétféleképpen is értelmezhető, és ez még fejfájást okozhat.

A kormányalakításhoz mindenesetre partner is kell. A három demokratikus párt öröme nem lehetett volna felhőtlen, ha a másik választási szövetség, a STAN (a független polgármesterek pártja) és a Kalózpárt közös listája nem szerzett volna további 37 mandátumot. A választások után három órával már teljes feldolgozottság mellett jelentették be a választási végeredményt.

A kormányfő elismerte a vereségét. Egyértelmű, mivel a koalíciós partner, a Szocdem Párt nem érte el az 5%-os bejutási küszöböt, illetve a kommunisták a kis pártokkal mind kiestek. Egyedül a szélsőjobbos nézeteire büszke SPD maradt benn közel 10% -os eredménnyel, amelyikkel viszont nem lehet koalíciót vállalni, illetve az ANO még azzal sem jut tovább 38%-nál. Hiába, a miniszterelnöknek be kellett látnia, hogy a pókeren veszíteni is lehet. Ám amint P. Howard megmondotta, soha sincs minden veszve. Fő, hogy a kártyák kellően cinkeltek legyenek.

A szerző korábbi cikke a cseh választásról és pártokról itt található.

Tény, a leendő kormánykoalíció kényelmes többséget élvezhet az Alsóházban, amire már keservesen hosszú évek óta nem volt példa. Ám a kormányalakításhoz még kell pár apróság: az új parlament összeülése, a jelenlegi kormány ügyvezetői működése, majd menesztése, illetve az új kormányfő elnöki megbízása, amely a parlamenti bizalmi szavazással nyer megerősítést. A problémát jelen helyzetben Miloš Zeman köztársasági elnök jelentheti.

Miloš Zeman elnök Forrás: Wikipedia

Király vagy elnök?

Kétségtelen, Csehországban valóban rejtői állapotok uralkodnak. Rejtői avagy rejtélyes, hogy van a köztársasági elnök, és végtére is mit csinál?  Aláír vagy nem ír alá?

A választások másnapján, az előzetes megbeszélés szerint délelőtt 11-kor az elnöki rezidencián megjelent a kormányfő. A meghívás személyre szólt, nem a választások győztesének. Babiš megjelent, majd – miután az elnököt szinte azon nyomban rohamkocsival katonai kórházba szállították, – láthatóan zavart arckifejezéssel, szó nélkül távozott. Rejtély avagy rejtői talány, mi történhetett a rövid idő alatt kettőjük között, ha egyáltalán találkoztak. Akkor nem tudott meg a közvélemény semmit, aztán két nap múlva a miniszterelnök azt tweetelte, hogy az elnök vasárnap mégis őt bízta meg a kormányalakítással. Ez viszont annyira röhejes volt, hogy a hírtől állítólag Piszkos Fred is velőtrázó röhögőgörcsöt kapott egy szingapúri kikötőben veszteglő hadihajó mélyén lelakatolt koporsóban. A bejegyzés gyorsan eltűnt.

De komolyan: az elnök válságos állapotban van, noha a Vár roppant fontoskodó szóvivője, Jíří Ovčáček igyekezett a fokozódó aggodalmakat lecsillapítani, és egyúttal imára szólította fel a nemzetet. A felhívásnak az egykori Csehszlovákai Kommunista Párt-tag elnök számos híve, és bizonyára nem egy lenin-sapkás kommunista bácsi és néni eleget tett.

Mindezek nyomán viszont Piszkos Frednek állítólag nyoma veszett korábbi lelőhelyéről, illetve ott.

Akármilyen állapotban is van, a köztársasági elnök bizonyára a jelen miniszterelnököt szeretné továbbra is a hatalom csúcsán látni, de ezt nincs módjában kiügyeskedni.

A 2013-as megválasztása óta az elnök számos ponton tudta érvényesíteni akaratát, de most nincs abban a helyzetben, hogy a politikai porondon a királycsináló elnök szerepében manőverezzen.

„A népet, mint a céget, úgy fogom vezetni!”

De hol tart a miniszterelnök, milyen mérleget képes felmutatni hét év kormányzati tevékenység után? A történtek megértése végett érdemes felidézni az oligarcha nem kevésbé rejtői indulását és politikai pályafutását.

„Szervusz nép! Néhányan közületek az írták nekem, hogy bújjak egy csirke bőrébe…” Andrej Babiš bejegyzése az ikonikus megszólítással. Forrás: Facebook / Andrej Babiš

Először is, a járatlanok kedvéért, érdemes utalni arra, hogy az „Stb” Csehszlovákia kommunista titkosügynökségi intézményének „népszerű” rövidítése, amely hálózat mélyen átszőtte a társadalom valamennyi rétegét. Az „esztebák” az a személy, aki hivatalosan bejegyzett ügynökként, fedőnévvel valamilyen szinten tevékenyen részt vett az egyébként erősen hierarchikus hálózatban (tehát nem holmi mezei besúgó).

A cseh miniszterelnök, Andrij Babiš bizonyítottan tagja volt a hálózatnak, még akkor is, ha a „Bureš” fedőnév melletti teljes nevét a kartotékon valaki igyekezett kivakarni. Pozsonyban a bíróság első fokon megerősítette az ügynöki múltat, aztán a fellebbezés (illetve kivakarás) nyomán mégis megváltozott a döntés. Az EU-szintű bírósági döntés mégis az elsőfokú döntést hagyta jóvá. Ezzel kezdődött az ANO (= „IGEN”) néven politikai mozgalmat alapító ügynök konfliktusa az EU intézményeivel.

De miért is lépett a politika ingoványos talajára az Stb ügynök? Kezdjük azzal, hogy 2011-ben megalapította a „mozgalmat”, amely elnevezés arra utal, hogy nem óhajtott párt lenni, vagyis éppen az establishment, pártrendszerrel szembenálló, tehát egyfajta „grassroots”, avagy spontán népi kezdeményezés jelleget sugall. Mindazonáltal enyhén szólva is eufemisztikus, avagy marketing értékű a megjelölés, mivel

soha, sehol és semmilyen mozgalmi megnyilvánulást nem lehetetett tapasztalni részükről az elmúlt tíz év alatt.

Mindenesetre a proteszt-marketinggel indult ex-ügynök gyorsan népszerűségre tett szert, a politikában újoncnak számított, és ekkor mint még csak egy átlagosabb multimilliárdos, még kevésbé volt ismert a közvélemény előtt. A vagyon háttere éppen olyan kétes , mint amilyen homályos (ha tetszik: sötét) a ruszin-szlovák származású ügynök személyes története. A választás előtti héten a Respekt című hetilap elemzése szerint jogi szempontból sem tiszta a mesés vagyon eredete – morálisan pedig végképp nem.

Röviden: a történet a 90-es évek sötét szlovákiai privatizációs ügyleteinek kontextusában kezdődött, Csehországban az Agrofert nevű konszernben folytatódott, amely ma már nemzetközi szintű, roppant bonyolult hálózattal bír, például a Bábolnai kombinátra is kiterjed. A milliárdos komoly politikai nyomás és egy direkt erre a célra elfogadott törvény hatálya alatt letétbe helyezte ugyan a vagyonát, de azóta már számos fórumon és szinten kimutatták, hogy ez megint csak szemfényvesztés miután a pénzügyminiszterként, majd miniszterelnökként üzemelő tulajdonos továbbra is befolyása alatt tartja a cég-polipot. Apróság, de jellemző, hogy a cég fizeti a valódi tulajdonos családi házikójának áramszámláját, és a cég adja a „mozgalom” email-infrastruktúráját, beleértve a parlamenti képviselőkét is.

Az is bebizonyosodott, hogy a pénzügyek és a kormány felelős vezetői az állami és európai támogatások komoly részét az Agrofert tartományába tartozó cégek számára áramoltatja, egyebek között olyan „innovatív” technológiák támogatására, amelyek például a hagyományos toast-kenyér „eredeti” előállításán túl semmi újdonságot nem tartalmaznak.

Az összeférhetetlenséget, avagy a politikai és gazdasági szerepek ütközését már számos szinten bizonyították, de ez különösebben nem zavarja az alkotmányos jogállamiságért felelős személyeket.

A köztársasági elnök a végsőkig kitart kedvenc oligarchája mellett, az ú.n. kommunisták és a szélsőjobbos SPD teljes sleppje a gyanús érdekeltségek és összefonódások miatt, illetve a koalíciós csapdában vergődő szociáldemokraták egy része 2019-ben megakadályozta a bizalmi szavazás sikerét, a legfőbb államügyész habozik a vádemelés kezdeményezését, folyton visszautalja az ügyet, most szeptemberben (ami a legutolsó határidőnek számított) csak azért, hogy néhány új tanútól kiegészítő meghallgatást kérjenek.

Az elmúlt év egyik legkomolyabb botránya is a helyzet tarthatatlanságára utal. A morvaországi Bečva folyón 2020 őszén környezeti katasztrófát okozott az egyik üzemből kifolyt cianid: mintegy negyven tonna hal pusztult el. A horgászok azonnal jelentették a látványos pusztulást, és rögtön utaltak is arra, hogy honnan eredt a mérgező anyag. A hatóságok viszont meglehetősen sajátos módon jártak el: a szivárgás alatt két kilométer távolságra vettek mintát, illetve a felháborodás nyomán az okkal gyanúsított üzemnél is. De csak két nappal később.

Miért? Azért, mert az adott üzem az Agrofert érdekeltségébe tartozik. A parlamenti vizsgálóbizottság egy év után arra a következtetésre jutott, hogy a hatóságok több szinten a szabályok és előírások ellen jártak el, továbbá szóbeli közleményükben kifejtették, hogy erősen gyanítható a politikai nyomás okozta késlekedés, eljárási torzulás és a többi. A milliárdos pusztán azzal védekezett, hogy nem fog „pecások szakértelmére” támaszkodni. Mindezek ellenére sokan bíznak benne, hogy feljelentés nyomán mégiscsak igazságszolgáltatási és valódi rendőrségi eljárás indul.

Ugyanakkor feltűnő, milyen sok magas rangú rendőrségi vezető, államügyész és egyéb felelős szakember hagyta el a pályát, többé vagy kevésbé önszántából.   És akkor a médiamágnás tulajdonában álló komoly hagyománnyal rendelkező lapok újságíróit nem is említettük.

A volt ügynök megmutatta, hogyan kell egy viszonylag jól működő államapparátust sakkban tartani, az államháztartást saját haszonra működtetni, a költségvetést súlyos adósságba taszítani, a környezetet lepusztítani – és az elnökkel együtt a társadalmat jelentős mértékben demoralizálni (pl. COVID-helyzet).

Végeredményben tehát a választási szlogen: „Az államot, mint a cégemet fogom vezetni!” saját paródiájaként lepleződött le. Nem a felelős cég vezetője, hanem a kézivezérléssel irányító, gátlástalan profithajhász és számos beszámoló szerint valóban kíméletlen cégbirtokos hálójába került a közigazgatás és igazságszolgáltatás.

„Az elnök úr jól van és viccelődik”

Az aktuális politikai helyzetben tehát fontos szerepe van az elnöknek, aki már egy hete a központi katonai kórház intenzív osztályán fekszik. Állapotáról nem sokat lehet tudni, a híradások rövidek és ellentmondásosak.

A legutóbbi botrány, hogy a parlament még hivatalban lévő elnöke, az ANO egyik  embere, Radek Vondráček pár napja az elnök hivatali titkárának, a közismerten Kreml-barát Vratislav Mynář segédletével „meglátogatta” az elnököt. Vondráček nyomban tudatta a közzel, hogy az elnök úr jól van, még viccelődött is, amúgy írásos megbízást adott számára, hogy november 8-ára hívja össze az újonnan megválasztott Alsóházat. A kórház vezetése felháborodva a felügyelő orvosi engedély és felügyelet nélküli látogatásán a rendőrség segítségét kérte, hogy megakadályozza a jövőben illetéktelenek behatolását. A megbízás állítólagos elnöki aláírása hamisítás gyanújával rendőrségi vizsgálat tárgya. A mozgalom vezetője, aki minden alárendeltjének minden lépését előírja, nem győz csodálkozó arcot vágni, hogyan történhetett mindez.

A korábban felmerült kormányalakítási megbízás lekerült a napirendről, mivel a jelenlegi miniszterelnök maga nyilatkozta, hogy ellenzéki politikusként óhajtja folytatni pályafutását. Annak ellenére, hogy ez ellentétben áll saját egy hónappal korábbi nyilatkozatával, amelyben arra intette a szavazókat, hogy amennyiben nem szavazzák újra, felhagy a politikai élettel. Igaz, a parlamenti képviselet mentelmi joga mégiscsak nagyobb eséllyel kecsegtet a bonyodalmak elkerülésére. Márpedig az ügyészségek és a rendőrségi vizsgálatok feszítik a legfőbb vádemelési hatóságok ajtaját.

Viszont van még egy cinkelt lap: a tönkremenedzselt országban az új kormányra roppant népszerűtlen feladatok várnak, nem beszélve az elszabadulni látszó inflációról és az előre látható gazdasági nehézségekről. Hálás feladat az ellenzéknek, amelyet az ANO és az SPD fog alkotni.

Ne feledjük, elnökválasztás lesz jövőre. Avagy ki tudja, mikor. És a most parlamenten kívül rekedt szélsőséges pártokra adott szavazatok közel 15%-ot tesznek ki. Az oligarchának szinte csak ki kell várnia, hogy a jól végzett munka eredményt hozzon. A lapok megfelelően cinkeltek.

A számtalan ügyben bírósági vizsgálat alatt álló, illetve egy kerületi bíróság által már büntetésfizetésre kötelezett cseh miniszterelnök-oligarcha népszerűnek szánt tweet-blogjának a címe: „Čau lidi!” – A fordításra Fülig Jimmy mutatkozik a legalkalmasabb tolmácsnak.  A „Csáó, emberek!” helyett sokkal frappánsabb a koronázatlan matróz klasszikus és erősen maróhatású aranyköpése: „Szervusz nép!”

Ezt a nép nagy része viszont üdvözlet helyett inkább búcsúzásként értelmezi.

Zárszó

A felelős politikai erők és a közvélemény minden határ túllépéséről beszélnek. A Szenátus elnöke az Alkotmány 66. cikkelyének hatályba helyezésének indítványozását fontolja, amelynek értelmében a két Ház felfüggeszthetné a cselekvésképtelen elnök hatalmi jogosítványait.

A demokratikus koalíció vezetője, az ODS elnöke, Petr Fiala folytatja a kormányalakítási tárgyalásokat. A demokratikus pártok teszik a dolgukat: vitatkoznak és kormányt alakítanak. Igen, sokaknak fejfájást okozhat, vagy unalmas lehet, de vitatkoznak.  Egyszerűen azért, mert demokratikus pártok.

Az elnök közben élet-halál között és az Agrofert-király meztelen. Mindezt csak az nem látja, aki nem akarja.

Piszkos Fred hűlt helyén pedig csak a velőtrázó röhögés maradt.