Augusztusban váratlanul Karácsony Gergely két népszavazási kérdése is átment a Nemzeti Választási Bizottság rostáján. Az egyik a Fudan Egyetemről, a másik az álláskeresési járadék meghosszabbításáról szól. Az előbbi ügy több sajtóvisszhangot kapott, pedig az utóbbinál sokkal marginálisabb kérdés: míg a Fudan csupán egy a fideszes beruházások közül, és a jelek szerint nem is az a fajta beruházás, amiből a Fidesz ne lenne hajlandó választói nyomásra kifarolni, addig az álláskeresési járadékra való jogosultság hossza – vagy inkább rövidsége – a Fidesz társadalom-, munka- és gazdaságpolitikájának egyik sarokköve.
Magyarországon az jogosult álláskeresési járadékra, aki az igénylés előtti három évben legalább 360 napig munkaviszonyban állt. A járadék maximális időtartama pedig 90 nap. Tavaly áprilisban, a koronavírus-járvány első hullámának közepette Gulyás Gergely azt fejtegette a Kormányinfón, hogy a magyar kormány azért nem szeretné meghosszabbítani az álláskeresési járadékra való jogosultság hosszát, mert azt reméli, hogy minden, a járványban állását vesztő dolgozó három hónap alatt új munkahelyet talál majd. A miniszterelnökséget vezető miniszter ezt annak tudatában jelentette ki, hogy négy hónappal későbbre volt várható a második hullám, ami még több munkahely elvesztésével fenyegetett. Gulyás Gergely azt a fideszes mantrát is elismételte, hogy a kormány „a munkahelyteremtést” támogatja a „segélyezéssel” szemben, amivel fel is fedte azt a pofon egyszerű nyelvi trükköt, hogy az „álláskeresési járadék” a munkanélküli segély polkorrekt álneve.
Magyarországon a szociális segély közutálatnak örvend. Közutálatnak örvend, mert a „segély” szó hallatán az úgyszintén közutálatban részesülő romákra szokás asszociálni.
Azt az egyszerű tényt, hogy egy piacgazdaságban munkanélküli segélyre nem csak romáknak, hanem bárkinek szüksége lehet, úgy száműzzük a tudatunkból, hogy nem nevezzük nevén a nyilvánvalót: a „segély” kispolgári beceneve a „járadék”.
Amit tehát a magyar állam ad, azt „járadéknak” hívjuk. „Segélynek” hívjuk azt a „járadékot”, amit valaki el szeretne venni valakitől, leggyakrabban az állam az állampolgároktól. Édes anyanyelvünknek már arra is önálló szava született, amikor a magyar állam multicégeket részesít segélyben – azt „beruházásösztönzésnek” nevezik.
Nem csoda, hogy a magyar állam Európa legfukarabb állama. Csak segélynek kell neveznie azt, amit épp el akar venni, vagy nem akar többet adni belőle, és íme, az eredmény: az európai országok közül Magyarországon a legalacsonyabb az álláske… munkanélküli segély. Még a magyar kormánnyal ideológiailag rokon lengyel kormány is hat hónaptól tizenkét hónapig terjedő munkanélküli segélyt biztosít a bérből és fizetésből élőknek, és mellesleg szociális bérlakások építését ígérte abból az EU-s mentőcsomagból, aminek a felére a magyar kormány igényt se tart.
Karácsony Gergely népszavazási kérdése háromról kilenc hónapra bővítené a munkanélküli segély hosszát, amely továbbra is egy szerény javaslat, főleg, hogy idén januárban 84 ezer ember volt hazánkban, aki több mint egy éve nem talál munkát és országunkban a munkakeresés átlagosan 15 hónapot vesz igénybe. Ez a javaslat viszont talán végre megrendítené a magyar embernek abban való hitét, hogy neki már csak akkor lehet jobb, ha rosszabb lesz annak, aki alatta van az állam asztaláról leeső morzsákért való versenyben.
