Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ungár Péter indoklása „kamu” az Azonnali eltávolított alapító-főszerkesztője szerint, a valódi okok homályosak

Ez a cikk több mint 2 éves.

Újabb független szerkesztőség sorsa vált bizonytalanná, miután szerdán kirúgták az Azonnali internetes portál egyik alapító főszerkesztőjét, Bukovics Martint. Bukovics bíróságra viszi az ügyet, mivel véleménye szerint jogszerűtlen és indokolatlan volt a kirúgása, az általunk megkérdezett munkatársak szintén nem tartják elfogadhatónak a tulajdonos indoklását. Az onlájn közéleti oldal többségi tulajdonosa Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője.

Az Azonnalin a lap másik alapító főszerkesztője, a jelenleg anyasági szabadságát töltő Bakó Bea számolt be Bukovics menesztéséről. A cikkben azt írja, hogy

„az indokolás pontos tartalmáról titoktartási kötelezettségeink miatt nem számolhatunk be, csak az Azonnali Média Kft. ügyvezetője, Kelemen Imola rövid nyilatkozatát idézhetjük, miszerint »ismétlődő vezetői kommunikációs problémák, valamint hatáskörtúllépés« miatt szüntették meg az alapító főszerkesztő munkaviszonyát”.

A szerző Gerényi Gábor kisebbségi tulajdonoshoz intézett kérdésében „gyanúsnak” értékeli, „hogy egy előválasztási kampány alatt, egy választási kampány küszöbén rúgják ki a főszerkesztőt”. Gerényi, aki 2017 júniusában együtt alapította a lapot Bakóval és Bukoviccsal, miután mindhárman távoztak a Mandinertől, a cikk szerint így reagált: „most lett sok a konfliktus”.

Illetve „azt is közölte, hogy ideiglenesen Pintér Bence lesz a megbízott főszerkesztő”.

Bukovics eltávolítását követően beszéltünk a szerkesztőség több tagjával, és Ungár Pétert, a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselőjét és a lap többségi tulajdonosát is elértük telefonon, Bakó és Bukovics írásban válaszoltak kérdéseinkre.

A tulajdonos, valamint a volt és jelenlegi szerkesztőségi tagok – nem meglepő módon – radikálisan másképp látják a helyzetet. Ungár ugyanakkor visszautasította, hogy részletesen reagáljon felvetéseinkre, többször is hangsúlyozva, hogy az Azonnali egy magáncég, aminek a belső ügyeibe nem kíván betekintést nyújtani. Azt is leszögezte, hogy ő csupán befektetőként van jelen a lapban. Beszélgetésünk során többször elmondta, hogy

„én egy befektető vagyok, és nem szeretnék erről bővebben nyilatkozni.”

A képviselő ugyanakkor a 444-es Szily Lászlónak úgy fogalmazott, „volt olyan szándéka, hogy összehangolja a további vidéki lapjai és az Azonnali működését, például hogy egy fontos fővárosi hírt ne írjanak meg külön-külön mindannyian”. Ez utóbbi állítás arra utal, hogy Ungár döntései – ha anyagi megfontolások állnak is mögöttük – szakmai megfontolásokat is érvényesítenek.

Bukovics a Mércének is megerősítette, hogy bíróság elé viszi az ügyet. Mint írta,

„több okból is [jogszerűtlen a kirúgásom], az indokolás nyilván kamu”.

Hogy miért gondolja félrevezetőnek a kommunikációs problémákra és hatáskörtúllépésre vonatkozó állításokat, azt titoktartási kötelezettsége miatt nem fejthette ki.

A főszerkesztő nem beszélhet, a tulajdonos nem akar beszélni

„Nekem semmilyen problémám nem volt velük soha egészen idáig, meglepett, hogy nekik igen… Erről  a munkaszerződésemben foglalt titoktartás értelmében nem beszélhetek, csak ők, ami az erről szóló cikkek szerzőinek újságíróetikailag egészen izgalmas helyzetet teremt.”

– válaszolta kérdésünkre Bukovics, aki jelenleg fizetős hírlevelének előkészítésén dolgozik.

Az eltávolított főszerkesztővel szemben Ungárt tehát nem köti titoktartás, de a képviselő a tulajdonosok és a lapvezetés közötti konfliktusokról nem kívánt nekünk nyilatkozni.

Szily László cikke alapján viszont neki mindkét tulajdonos célzott arra, „hogy Bukovics vezetői stílusával lehetett problémájuk. Gerényi például megemlítette, hogy igen nagy volt a fluktuáció a szerkesztőségben, négy év alatt emlékei szerint vagy „három komplett sorcsere” volt, Ungár pedig úgy fogalmazott, hogy ‘folyamatosan mondtak fel’ a munkatársak”.

Az Azonnali általunk megkérdezett munkatársai azonban abban egyetértettek, hogy Bukovics jó főszerkesztő volt. Noha a kommunikációs stílusával egyes munkatársak szerint is voltak problémák, azt mindenki abszurdnak találta, hogy Bukovicsot emiatt távolítsák el a pozíciójából. A „hatáskörtúllépést” mint indoklást szintén légből kapottnak gondolják az általunk megkérdezett dolgozók.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy sejthető-e valamiféle politikai motiváció Bukovics eltávolítása mögött, ami így a választás előtt bő fél évvel óhatatlanul felmerül egy olyan lap esetében, melynek legnagyobb befektetője az országgyűlési választásokon induló politikus – aki ráadásul Úgytudjuk néven helyi lapot is fenntart Szombathelyen, abban a körzetben,  ahol indul.

Bukovics és Bakó szerint tőlük ugyanis hiába is várná el bárki, hogy pártpolitikai szempontok vezéreljék őket a lap szerkesztésében. Bukovics nekünk úgy fogalmazott, hogy

„aki Beát vagy engem ismer, tudja, hogy ilyesmivel eleve felesleges próbálkozni, az Azonnali »mi ez?« magyarázófelületén is világosan szerepel: a lap függetlenségére a két főszerkesztő személye a garancia.”

„Az Azonnalit kiadó cég, az Azonnali Média Kft. két magánszemély kezében van, 90 százalékban Ungár Péterében, 10 százalékban Gerényi Gáboréban. Ők – noha rengeteg pénzt fektetnek az Azonnali működtetésébe – a tartalomba nem szólhatnak, és nem is szólnak bele: erre nemcsak az ezt tiltó magyar médiatörvény, hanem a két főszerkesztő személye a garancia.” – áll a lap Azonnali: Mi ez? c. bejegyzésében

Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy várhatjuk-e, hogy az Azonnali pártosabb irányvonalat visz Bukovics távozása után, Ungár azt válaszolta, hogy a korábban az Azonnalitól az Úgytudjukhoz igazolt Pintér Bencét „egy elég független, autonóm személynek érzi”. Az Úgytudjuk karakteres ellenzéki hangvétele kapcsán pedig megjegyezte,  „Dézsi Csaba András [Győr fideszes polgármestere – KSÁ] valóban sokmindennel megvádolta [az Úgytudjukot], az kétségtelen”.

Bakó önszántából nem távozik

Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy mi lesz a másik alapító főszerkesztő, Bakó Bea sorsa, aki Bukoviccsal hosszú hosszú évek óta együtt dolgozik, a zöldpolitikus kifejtette, hogy Bakó jelenleg GYED-en van – ilyenkor nem lehet kirúgni dolgozókat -, valamint közölte, hogy „az még egy idő” mire kiderül, mi lesz az ő sorsa.

Bakó Bea pedig kérdésünkre ezt válaszolta:

„[a]nyasági szabadság alatt felmondási védelem alatt állok, és nem tervezem megtenni azt a szívességet, hogy ebben a helyzetben önként felmondjak. A baba még csak pár hónapos, úgyhogy bőven van időm gondolkodni a további terveimről. Ami az Azonnalit illeti, az addig hátralévő időszakban: a főszerkesztői pozícióval ideiglenesen megbízott Pintér Bence ezután le kell tegyen arról, hogy személyes harcokat vívjon a Facebookon a győri polgármesterrel, erre ugyanis nem lesz ideje, ha komolyan veszi az Azonnalit – ez a munka bőven több, mint egy hétköznap 9-17-ig tartó kényelmes állás”.

Nem világos, hogy a késő fizetések milyen szerepet játszottak a konfliktusban

Szerkesztőségi forrásból úgy értesültünk, az Azonnali munkatársainak kifizetésével adódtak problémák az elmúlt időszakban, ezt Bukovics és Bakó a titoktartási kötelezettségükre hivatkozva nem kommentálták. Ungár ugyanakkor elismerte, hogy a cégnél előfordult konfliktus a megkésett fizetések miatt. Kérdésünkre, hogy hogyan reagált a szerkesztőség a megkésett fizetésekre, a politikus azt válaszolta, „értelemszerűen nagyon rosszul viselték [a helyzetet], ami teljesen érthető, ha nincsen fizetés, de meg kell oldani, hogy mindig legyen.”

A képviselő kifejezte szándékát, hogy a továbbiakban a fizetések pontosan érkezzenek meg a lap munkatársaihoz, és nem erősítette meg az összefüggést a megkésett fizetések és Bukovics eltávolítása közt.

A szerkesztőség nem boldog

A szerkesztőség és a külső munkatársak Bukovics szerint változatosan reagáltak:

„Van, aki szomorúan, van, aki dühösen, van, aki értetlenül: mindenkinek elmondtam, hogy bízzanak meg a csapatban: Techet Péter, Tóth Csaba Tibor, Petróczi Rafael, Karóczkai Balázs, Tarnay Kristóf és Renczes Ágoston olyan újságírók, akiknek nem kell magyarázni, mit jelent az, hogy radikális igényesség.”

Ungár szerint az Azonnali autonómiája nem sérül azzal, hogy a cég tulajdonosai a szerkesztőség bevonása nélkül döntöttek a vezetőség eltávolításáról. Mint kifejtette,

„a szerkesztőség autonómiája nem fog sérülni, én biztos vagyok benne, hogy a holnapi nap, a holnaputáni nap, és két hónap múlva is meg fog jelenni nyolc-tíz olyan cikk, amivel én egyáltalán nem értek egyet, vagy agyérgörcsöt kapok tőle, mint ahogy eddig is volt.”

A szerkesztőségben dolgozói forrásaink alapján kevésbé rózsás a helyzet: úgy tudjuk, vannak, akik bizonytalanok a folytatást illetően, egy munkatárs, Varsányi Bence pedig már tegnap nyilvánosan jelezte: a főszerkesztő „mondvacsinált indokokkal” való eltávolítása után nem kíván többet a lappal együttműködni.

Érdemes megjegyezni, hogy a szerkesztőségi autonómia egy lap esetében nem csupán a témaválasztás- és feldolgozás szabadságát jelenti, hanem azt is, hogy a szerkesztőség tagjai maguk választják meg, milyen vezetőséggel kívánnak együtt dolgozni. Egy magáncégnél – a jelenlegi jogszabályoknak is megfelelően – joguk van a tulajdonosoknak megválasztani, hogy kik irányítsák a vállalat működését.

A sajtó esetében azonban a tulajdonosi befolyás, és így a szerkesztőség szabadságának csorbulása elsősorban a szerkesztőség vezetésén keresztül érvényesíthető. Ahogy tavaly a jóval nagyobb elérésű és hatású Index esetében láthattuk, a tulajdonosok beleszólása a lapvezetés személyi állományába elemi hatással volt a portálra: szinte valamennyi újságíró távozott. Amit pedig azóta látunk, az igazolta a Fidesszel kritikus nyilvánosság félelmeit a minőségromlás és főképp, a politikai irányváltást illetően – a most futó hajléktalangyalázó riportsorozathoz hasonló például soha nem jelenhetett volna meg a régi Indexen.

A párhuzamot azért is érdemes felidézni, mert Bakó Bea bő egy éve, az Index kicsinálásának idején „Mi maradunk szabadok. Ezt kívánjuk az Indexnek is” című cikkében reflektált a helyzetre, utalva arra is, hogy az Azonnaliban tíz százalékos tulajdonrésszel bíró Gerényi Gábor adott tanácsokat az Index átalakításához. Mint publicisztikájában fogalmazott,

„szolidárisak vagyunk az Index szerkesztőségével, és reméljük, hogy őket is ugyanúgy szabadon fogják hagyni dolgozni, ahogy minket is hagytak eddig és hagynak továbbra is.”