Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az elhivatottság tartotta bent a rendszerben az ápolókat

Tudták, hogy helyettük más nem végzi el a munkájukat, és az utánpótlás is nagyon szűkös – ez lehetett az egyik fő oka annak, hogy az egészségügyi szakdolgozók annak ellenére is aláírta az új jogviszonyról szóló szerződést, hogy egy világjárvány alatt kellett szembesülniük azzal, hogy hamarsoan az eddigieknél is nagyobb lesz a bérszakadék köztük és az orvosok között. Ez derül ki a G7 gazdasági portálon szombaton megjelent podcastból, amelynek témája az egészségügyi dolgozói érdeképviselet volt. 

A Mérce társoldalán, a Tetten ide kattintva olvasható egy beszámoló egy egészségügyi dolgozó felmondásáról, vagyis a többségi állásponttal ellentétes kimenetelű döntésről,.

Mint ismert, március 1-jével kellett dönteniük arról az egészségügyi dolgozóknak, hogy aláírják-e az új egészségszégügyi jogviszonyról szóló szerződéseket, ami alapvetően változtatta meg a munkaerőpiaci helyzetüket. Orbán Viktor miniszterelnök ősszel azzal vezette fel az átalakítást, hogy az orvosoktól és az ápolóktól is emberfeletti munkára lesz szükség a következő hónapokban, ám az új szerződések csak az orvosoknak- és köztük sem mindenkinek –  ígértek jelentős béremelést, az egészségügyi szakdolgozóknak nem. A másodállást ráadásul korlátozzák az új szabályok, és a több szempontból védettséget nyújtó közalkalmazotti jogviszonyuktól is el kellett búcsúzniuk az egészségügyi dolgozóknak.

Miközben az ápolóknak életük legnagyobb szakmai kihívásával kellett megküzdeniük, több hónapon keresztül bizonytalanságba taszították őket azzal, hogy választás elé állították őket az új szerződésekkel, ráadásól egy fizikailag-lelkileg kimerítő helyzetben, amikor egy-két szabadnapjuk volt egy hónapban, és a COVID miatti nagy arányú halálozás következtében arányú kevés sikerélményük is volt ez idő alatt – sorolta a beszélgetés elején Fabók Bálint, a G7 munkatársa, aki ápolókkal folytatott beszélgetései alapján írta le a helyzetet.  

Arról, hogy hogyan viselték azt, hogy az orvosok számára bejelentett béremeléssel tovább  nő a két szakma közti bérszakadék, hogy Fabók azt mondta, forrásai alapvetően nem voltak irigyek vagy féltékenyek. Ugyanakkor látványosan azon az állásponton voltak, hogy nem járható út a szakszervezeten keresztül érdekérvényesítés, látszólag komolyatalannak tartották az efféle képvisletet,ami a szemükben „egy évtizedek óta tartó állapot, aminek lemondtak a megváltoztatásáról”. 

„Azért írtak mégis alá, mert elhivatottak, tisztában vannak azzal, hogy nincs más helyettük, és utánpótlás sincsen.”

– vélekedett a dolgozói beszámolók alapján az újságíró. 

Szabó Imre, a University College Dublin kutatója, a Mérce rendszeres szerzője – aki disszertációját a CEU-n írta a témából – az adásban a határozottabb egészégügyi dolgozói fellépés formáiról és feltételeiről beszélt. Hangúlyozta, hogy meg kell különböztetni az egészségügyben a szakszervezetiséget (ami egy önkénetességen alapuló, kvázi civil szervezet jellegű érdekképviseleti forma), amely mellett jelen van a jogilag kötelező tagsággal járó,  hivatásalapú-köztestületi érdekképviselet is, ez utóbbi célja a szakmai szempontok érvényesítése nem konfrontatív szakmai érdekképviselet.

A szakszervezeti működés Szabó szerint egy viszonylag új érdekképviseleti forma az egészségügyben, az orvosok és a szakdolgozók esetében is, amit még a szereplők is tanulnak. A Magyar Orvosok Szakszervezete, amely egyébként most nagyon jól együttműködik a Magyar Orvosi Kamarával, például csak 2002-ben jött létre. Szabó úgy véli, az olyan strukturális nyomások miatt, mint amilyen a munkaerőhiány, elmozdul az érdekképviselet a szakszervezeti modell felé. 

Márpedig a fejlettebb szakszervezeti működés hiánya azzal is jár a szakértő szerint, hogy az érdekképviseleti szervekkevésbé tudják kollektív mechanizmusokká alakítani a rossz munkakörülményekre és alacsony bérekre adott egyéni válaszokat (például az elvándorlást), pedig ez a kelet-európai egészségügyi rendszerkben kulcsofontosságú lenne .

„Ha elfogadjuk, hogy az orvosok agilisabbak az elmúlt években, akkor ez részben arra vezethető vissza, hogy van egy generációváltás, mind a szakszervezeti, mint a kamarai szinten, és ez egy erősebb, és sokkal konfrontatívabb megjelenéssel társul. Van egy aktivizálódás, ami megjelenik a kamara és a szakszervezet közötti együttműködésben is”  – magyarázta Szabó, aki látja ennek a folyamatnak a kezdményét a  szakdolgozóknál is, de náluk ez egy lassabban beinduló folyamat.

Szabó szerint a sikeres érdekérvényesítésnek három feltétele van az egészségügyben. Az első a célzottság: a sztrájk ebben az iparágban a szektor sajátosságai miatt nagyon korlátozott lehetőség, ezért nagyon óvatosan lehet csak használni, de Szabó szerint fontos eszköze lehet az üzenet közvetítésének. A második a kommunikáció, amelynek a tartalma nagyon fontos Szabó szerint: a sikeres kampányok összekapcsolják a bérigényeket és a munkafeltételek javításának igényét a betegek helyzetének javulásával. A harmadik pedig a koordináció a különböző munkavállalói csoportok között.

A kollektív tiltakozásra jó példa a rezidensek 2011-es felmondási kampánya, ami nem csak Magyarországon, hanem az egész régióban, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban is sikeres volt – mondta a szakértő.

Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán