A kormányzat éppen kidolgozza az elkövetkezendő tíz évre vonatkozó roma felzárkóztatási stratégiáját, azonban a magyarországi roma érdekvédelmi, szakmai szervezetek legutóbb tavaly év végén pillanthattak rá a folyamat – akkori – állására.
December közepén, mikor a kormány nyilvánosságra hozta a stratégia munkapéldányát, január 5-i határidővel véleményezhették az érintett szervezetek, amit a rövid határidő ellenére tizenegy meg is tett, általános véleményük ezen a linken olvasható.
Azóta azonban hiába kérik a Belügyminisztériumtól, nemhogy beleszólási, de még belenézési lehetőséget sem kapnak az őket érintő leendő stratégiába.
Pedig fontos lenne, hogy figyelembe vegye a kormány a szakmai szervezetek álláspontját, hisz várhatóan a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia című dokumentum fogja meghatározni a roma integrációs programok forrásainak felhasználását, hovatovább ez alapján fog Magyarország e célból nemzetközi támogatásokban részesülni.
Az érintett szervezetek azt várják, hogy
- a roma stratégia valódi szakmai párbeszéd során készüljön el, közös műhelymunka és egyeztetés során;
- a folyamatban a tervezéstől az értékelésig a kormánytól független önszerveződő szakmai és roma kezdeményezések kiemelten legyenek jelen;
- az elkészült stratégiát valóban kezelje a kormányzat alapdokumentumként, tehát ne maradjon csak papír, kötelező kipipálandó feladat;
- erre épüljenek az egymással is összefüggésben lévő szakpolitikák és
- a hazai és nemzetközi forrásfelhasználás.
A Cigányság Kutató Intézet – Romano Instituto, Oltalom Karitatív Egyesület, Idetartozunk Egyesület, Bagázs Közhasznú Egyesület, Új Start Alapítvány, Autonómia Alapítvány, Romaversitas Alapítvány, Gyerekesély Egyesület, Polgár Alapítvány az Esélyekért, Élménylelő Ifjúsági Egyesület, Indahouse Hungary Egyesület, 1Magyarország Kezdeményezés, Uccu Alapítvány, Partners Hungary Alapítvány, Utcáról Lakásba Egyesület írták alá a beleszólást követelő közleményt, ami az alább olvasható:
Az új Roma Stratégia 2030 tervezetének civil kritikája
„Legyen valami, aztán meglátjuk, mi lesz!” – így lehetne…
Közzétette: Autonómia Alapítvány – 2021. március 30., kedd
A szervezetek a stratégiáról folytatott társadalmi párbeszéd hiánya mellett a konkrétumok hiányát is nehezményezik – persze miután frissebb anyagba nem nyertek betekintést, azt nem tudni, hogy a kormány elé kerülő változatban mi szerepel. A korábban megismert verzióval kapcsolatban azonban a szervezetek úgy látják, mindössze egy kötelező uniós dokumentum, ami arra szolgál, hogy a kormány hozzájuthasson a vonatkozó EU-s forrásokhoz. Mint írják,
„nem tér ki olyan kulcskérdésekre, mint
- hogy a romák magyarországi helyzete nem vizsgálható és értékelhető a politikai- és az államhatalom működési anomáliáinak meghatározása nélkül;
- a cigányellenesség;
- a pályázati források elterelése;
- a kiemelt programok versenyt, így innovációt szűkítő hatása;
- a szakemberhiány;
- a pályáztatási, közpénz felhasználási szabályok megkerülése;
- a stratégia céljait messze nem támogató jelenlegi szociálpolitikai irányok; vagyis a fejlesztés- és a szakpolitika ellentmondásai, ellentétes irányai;
- a roma integráció szempontjából kulcsfontosságú segítő szakmák (a közművelődéstől a szociális segítésig) és a kulcsszereplő roma önszerveződések alulfinanszírozottsága;
- az állami intézményrendszer átpolitizáltsága, mely nem alkalmas arra, hogy integrációs célokat és programokat megvalósító civil kezdeményezéseket bátorítson.”
A szervezetek felhívják arra is a figyelmet, hogy a 2011-2020 közötti roma stratégia is hasonlóan „gyenge minőségű , nem gránitszilárdságú alapdokumentum„ volt, „amit maga a megalkotó sem vesz komolyan„. Ennek hátránya, hogy nehezen számonkérhetők a programok a kormányon, míg más, futó programok nem is szerepelnek benne.
Ilyen a kormánnyal jó viszonyt ápoló Máltai Szeretetszolgálat-féle, Felzárkózó Települések (FETE), ami annak ellenére hogy a legnagyobb jelenleg futó program, nem szerepelt az előző stratégiában. Az pedig különösen problémás, hogy a szervezetek szerint az integráció a máltaiak monopóliuma lett, aminek kapcsán attól is tartanak, hogy maga a FETE lett az új roma stratégia. A programról azonban nem tudni, hogy mire, milyen és mekkora forrásokat használ fel, összességében pedig úgy jellemzik, hogy
„a programnak nincsenek mérhető és kitűzött várt eredményei, nincs szakmai monitoringja, a programban közreműködők kiválasztására nincs nyilvános meghirdetés, nem ismert, hogy ki és milyen alapon dönt, hogy az érintett településeken mely végrehajtó szervezetek kapnak lehetőséget, velük milyen szerződés köttetik.„
Amennyiben a kormány továbbra sem lesz hajlandó a konstruktív párbeszédre, és a fent megfogalmazott elvárásoknak megfelelő működésre, a szervezetek kidolgozzák az „árnyék roma stratégiát”, ami többek között abban fog különbözni a kormányzatitól, hogy a szakmai szervezetek részvételével szándékoznak megalkotni, és még valódi társadalmi vitára is bocsátanák.
Az, hogy a kormányzat nem veszi komolyan a romák integrációját, nem újkeletű jelenség, és ez nemcsak a szakma legalábbis egy számottevő része szerint nehezen komolyanvehető tízes évekbeli romastratégián érhető tetten.
Olyan indirekt módokon is megnyilvánul a kormányzati hozzáállás valója, mint a romák marginalizált helyzetét konzerváló közmunkarendszer, ami hivatalosan nem romákat célzó program, mégis népességarányosan felülreprezentáltak benne a romák, akiknek súlyosan nehezíti hozzáférését az elsődleges munkaerőpiachoz.
De ennél direktebb módokon is tudtunkra adta már a kormány a roma integrációval kapcsolatos álláspontját, így például a gyöngyöspatai ügy kapcsán, mikor a kormány és a Fidesz több prominens és kevésbé prominens személye állt ki az iskolai szegregáció mellett (és a szegregált oktatás miatt jogosan megítélt kártérítés kifizetése ellen). De olyat is láttunk már, mikor a kormány egyszerre hergelt romák és menekültek ellen, ráadásul épp a romák integrációs programjára hivatkozva.
Az pedig már csak a legfrissebb szomorú hír, hogy – az elégtelen integrációnak és a kirívó társadalmi egyenlőtlenségeknek hála – a magyarországi romákat még a többségi társadalomnál is katasztrofálisabb szinten sújtja a koronavírus-járvány miatti humanitárius válság. Pedig mortalitásban Magyarország a teljes népességet tekintve is a nemzetközi élmezőnyben van.
