Egyiptomba látogatott ma Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter, ahol megtekintette az állami vasúti társaság számára orosz-magyar konzorciumban készült, ott átadott új vasúti kocsikat. A miniszter azonban nem csupán annyit mondott el ennek kapcsán, amit szinte mindig: „A mi alapállásunk a pragmatikus, nemzeti érdekérvényesítést első helyre helyező, gazdasági fókuszú külpolitika.”, hanem egy korábbi videóban, amin éppen megérkezik Kairóba, és fogadja az őt köszöntő hivatalosságokat, azért is dicsérettel illette a rezsimet, mert, amint fogalmazott:

„Egyiptom hat éve lezárta tengeri partvidékét az illegális migráció előtt. Sikeresen tették ezt az elmúlt hat évben. Bebizonyították, hogy hazugság az, hogy tengeri útvonalon megállíthatatlan lenne az illegális migráció.”

Ha összefoglaljuk a magyar miniszteri látogatás Szijjártó által legfontosabbnak tartott tanulságait akkor azt találjuk: a magyar kormány szerint nemcsak a pragmatikus gazdasági okok de a börtönszerű, közel-keleti viszonyok iránti könnyes hála is összeköt minket Abdel Fatah el-Sziszi rettegett diktatúrájával.

Sokat panaszkodunk amiatt, hogy a magyar kormány pőre külföldi működőtőkéért még a Szent Koronára is árcédulát tűzne, itt azonban még ennél is többről van szó.

Nagyjából február eleje óta követjük itt, a Mércén annak a CEU-s antropológus diáknak, Ahmed Samirnak a sorsát, aki Egyiptomból érkezett először Budapestre, majd a CEU kipaterolása után Bécsbe antropológiát tanulni. Samir hazáját szerető, őszinte ifjú, aki ezért azután rendszeres kommentelője és posztolója volt egy egyiptomi, félig illegális ellenzéki mozgalom Facebook oldalának. Pár héttel azután, hogy bécsi tartózkodási engedélyét ott tanuló diákként (!) nagy nehezen elintézte, Sarm el-Seikbe repült, hogy végre láthassa a családját.

Itt többször is figyelmeztették a rezsim emberei – akiket többek között egy másik, cambridge-i olasz Phd-kutató 2016-os kegyetlen agyonveretésével is vádol az olasz kormány – vigyázzon magára. Végül megannyi sorstársához hasonlóan február 1-én Samirt is letartóztatták, egy csupán az ügyész által neki tulajdonított Facebook-komment miatt, úgy, mint több tízezer egyiptomit, őt is „terrorizmus támogatásával”, és „álhírterjesztéssel” vádolnak amiért szerintük gyakorolta a szabad vélemény-nyilvánítás erényét és jogát.

Ezek a vádak semmit nem jelentenek, és Samirt minden bizonnyal az egyiptomi nők reproduktív jogaival kapcsolatos kutatásai miatt fogták le. Erről a témáról a helyi elnök-altábornagy ugyanis mostanában mintegy műkedvelőként tesz szélsőséges kijelentéseket, tehát központi üggyé vált, amiben a tényszerű kutatásnak, eltérő véleményeknek nincs helye.

Ahmed azóta a rezsim egyik leginkább rettegett fogolytábor-börtönrendszerébe, Torára került. Ez a műintézmény kegyetlen, embertelen körülményeiről, az ott pusztító, kezeletlen koronavírus-járványról is hírhedt.

Ez lett tehát 2021-re El-Sziszi altábornagy rendszeréből. A saját népét, saját népének ifjait önti tömegesen olyan táborokba, amilyeneket magyar ember Recsk óta nem látott.

És itt parádézott most a miniszter, akit korábban Ahmed Samir diáktársai is kértek, járjon közben egyiptomi kollégáinál a tanulmányait még Budapesten megkezdő kutató érdekében. Szijjártó Péter azonban nemhogy ezt nem tette meg, dacára annak, hogy a Dunakeszi Járműjavító mérnökei és munkásai segítették hozzá az új vonatkocsikhoz Kairót, de gátlástalanul hízelgett is a rezsim embereinek éppen azzal, hogy megakadályozza azt, hogy bárki elmenekülhessen az országából.

Persze Szijjártónak a maga szempontjából igaza van, hiszen Orbánnak és embereinek, magának a rendszernek 2015 óta minden bizonnyal több százezer a bigott muszlim vallásos rezsimek, terrorcsoportok, vagy katonai diktatúrák elől menekülő szerencsétlent sikerült fegyverekkel, és elektromos kerítéssel megállítania.

És az sem újdonság, hogy a török-német (és így valahogyan EU-s) 2015 októberi különalku, majd a szemérmesen csak karthúmi folyamatnak hívott EU-s emberi jogi szempontból csak arcátlanságként és cinizmusként minősíthető folyamat hogyan tart életben emberellenes afrikai és közel-keleti rezsimeket csak azért, hogy a rettegett „migránsokat” is drótok közé zárja, ne csupán saját ellenzékét és polgárait. Ma, amikor már az egykori liberális reménysugár Macron elnök is lazán „iszlamobaloldalozik” és az egyetemeket hallgattatja el, ugyan mi furcsa van a magyar kormány folyamatos udvarlásában olyan rendszerek felé, mint Egyiptom?

És valóban, a 2020-as éveket beindítani éppen nem tudó, járvánnyal súlyosbított magyar fásultságban ugyan kit érdekelhet, mi is történik jelenleg Egyiptomban?

Ezért jeremiási dörgedelmek helyett én sem ezt kérem számon ezúttal Szijjártó miniszter úron, bár a felháborodás jogos. Azonban a publikus hencegésből és hízelgésből immár elég. Igenis álljon oda a karakán, bátor magyar kormányember az igazi, őszinte bökmagyar (trumpista?) igazsággal, és legközelebbi vizitjén lesz szíves olyan helyen méltatni az El-Sziszi rezsimet, ami a lényegét is kifejezi.

Például mondjon lelkesítő beszédet a 60.000 politikai foglyot elzáró torai gyűjtőtábor előtt. Ott azután beszélhet arról, milyen szép és jó dolog is az, hogy Európa végre biztonságos, szép és gazdag hely.

Magyarország meg aztán végképp.