Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Eltűntnek hitték, majd kiderült, hogy élettársa ölte meg a Pest megyei nőt

Féltestvére jelentette be egy 49 éves nő eltűnését a rendőrségen idén januárban, akiről a rokonai akkor már hónapok óta nem hallottak. Az élettársa először azt mondta a rendőröknek, hogy 2020 nyarán szakítottak és azóta nem látta, később viszont már azt a magyarázatot adta, hogy volt párja öngyilkos lett a lakásukban, ő pedig ijedtében egy gödörbe dobta a holttestet.

A rendőrök azonban egyre inkább azt gyanították, hogy életellenes bűncselekmény történhetett, mert szerintük „valami nem stimmelt”, február 6-án reggelre pedig kiderült, hogy valóban gyilkosság történt, a férfi beismerte, hogy ő ölte meg élettársát – írja a police.hu.

A rendőrség különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást az őrizetbe vett elkövető ellen,

ugyanis miután megtalálták a nő holttestét, a boncolás során olyan részletek derültek ki, mint hogy az áldozat több olyan sérülést – sorozatos bordatörést, szilánkos lapockatörést, fogtörést – szenvedett, amelyek egyértelműen bántalmazásból eredhettek és kizárták az önkezűséget.

A hírrel kapcsolatban azonban ismét kirajzolódtak azok a káros minták, amik a nők elleni erőszakról szóló cikkekben, közleményekben még mindig túl gyakran jelenik meg: szenzációhajhászat és magyarázkodás az elkövető tettének okairól.

A police.hu ugyanis hozzátette a bejegyzésében, hogy a férfi saját állítása szerint „ki volt kattanva”, amikor megölte a nőt, a sajtóban pedig szinte mindenhol azt találták a legnagyobb hírértéknek és tették a címbe, vélhetően a kattintásokért, hogy a nő holttestét egy ló maradványai alól ásták ki.

Az ilyen részletek hangsúlyozása azonban egyrészt kegyeletsértő és érzéketlen az áldozat hozzátartozóival szemben, másrészt elterelik a figyelmet arról, hogy valójában nem egy egyszeri, különösen morbid esetről van szó, hanem sajnos a társadalomba mélyen beágyazott nők elleni erőszak megnyilvánulásának újabb példájáról.

A bulváros részletek helyett talán előremutatóbb arra rávilágítani, hogy a párkapcsolati vagy családon belüli erőszakos esetek nem különálló tragédiák, hanem annak a rendszernek a káros szüleményei, amelyben még mindig az az elfogadott, hogy a nő nem egyenrangú fél egy párkapcsolatban. Ahogy azt korábbi cikkünkben bemutattuk, a meggyilkolt nőket és gyermekeket általában nem pszichológiai rendellenességgel, mentális zavarokkal küzdő férfiak ölik meg, és tényleg nem egyedi esetekről beszélünk:

közös bennük, hogy a gyilkosság a nők alárendelt szerepében való hit végső megnyilvánulási formája.

A bántalmazók a nőket – és a gyermekeiket – a tulajdonuknak  tekintik, ezért elfogadhatónak tartják azt, hogy kényük-kedvük szerint bánjanak velük, és akár bántalmazzák is őket. A nők alárendelt szerepben tartásának és elnyomásának ugyanis fontos eszköze az ellenük alkalmazott érzelmi, fizikai és szexuális erőszak.

Február első hete ráadásul kiemelkedően borzasztó volt ebben a tekintetben, a sajtó ugyanis hemzsegett a családon belüli erőszakkal kapcsolatos hírektől. A Telex például több cikkben számolt be annak a nagykőrösi nőnek az esetéről, akit párja kalapáccsal bántalmazott és kínzott (a rendőri közlemény által hozzátéve, hogy a férfi amúgy „rendkívül féltékeny…”).  A 24.hu-un pedig arról lehetett olvasni, hogy egy férfi Siófokon „magából kikelve verte a barátnőjét”. És akkor még azt hozzá sem vettük, hogy hány nő vallott arról, hogy Marilyn Manson erőszakos volt velük és bántalmazta őket, és hogy ezek a nők mit kaptak az kommentelőktől azért, mert „mégis mit vártak egy sátánistától”.

Pedig fontos megjegyezni: a családon belüli erőszakra nincs mentség, és mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy ne tartsuk fenn az olyan káros berögződéseket, mint az áldozathibáztatás, vagy éppen az, hogy rendben van a bántalmazott vagy meggyilkolt nők esetéből szenzációt kreálni.

Márciusban a Mérce egy aloldalt indított, ahol a férfiak által meggyilkolt nők és gyermekek listáját tesszük közzé 2014-től kezdve.

A feltüntetett lista nem teljes körű, mivel csak a sajtóban megjelent eseteket összesíti. A listát év közben folyamatosan frissítjük, valamint év végén közérdekű adatigénylést nyújtunk be az illetékes hatóságokhoz, hogy az általuk vezetett adatokkal kiegészíthessük az áldozatok névsorát.

Célunk, hogy a figyelem állandó fenntartásával rámutassunk arra, hogy a nők elleni erőszak rendszerszintű probléma, aminek enyhítéséhez rendszerszintű változtatások szükségesek. Minderről ebben a cikkben írtunk bővebben.

Ha támogatásra van szüksége, mert Önt vagy ismerőseit bántalmazás vagy szexuális erőszak érte, itt talál részletes információkat.

A NANE Egyesület segélyvonala bántalmazott és szexuális erőszakot átélt nőknek: 06 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22; szerda 10-12 óráig; ingyenesen hívható mobilról is).

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma: 06 80 20 55 20 (ingyenesen hívható napi 24 órában, abban az esetben hívja, ha menekülnie kell otthonról vagy krízisszállást keres.)

A PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 70 220 2505 (szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig, e-mailen: [email protected])

A biztonságos internethasználatról itt olvashat bővebben.

Címlapkép: Mécsesek égnek a Néma Tanúk felvonulásán a Parlament előtti Kossuth Lajos téren, 2018 (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)