Súlyos napokon van túl az Egyesült Államok, és valószínűleg súlyos napok elé is néz Biden beiktatásakor, miután múlt szerdán a leköszönő – de leköszönni nem akaró – elnök Donald J. Trump burkolt biztatására önjelölt ostromlók törtek be a washingtoni Capitolium épületébe. Az incidensre a rendőrség és a Nemzeti Gárda túl későn válaszolt, így az elfajult verekedésnek és tömegpániknak végül 5 halálos áldozata is lett.

Elkeserítő események, elkeserítő kilátások az Egyesült Államokban, szomorú dolog ez. Mi is a közvetlen, átgondolt reakciója ekkor egy felelős magyar, ellenzéki képviselőnek?

A választ sajnos nem a párbeszédes Kocsis-Cake Olivio adta meg. Ő ugyanis január 8-án, pénteken a következőket tette közzé Facebook oldalán:

„Orbán Viktor egyik legfőbb politikai szövetségese Donald Trump volt, hatalomfelfogásuk nem sokban különbözik – kirekesztés, megkülönböztetés, álhírgyártás. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerült a kérdés, hogy lehet-e hasonlóakra számítani 2022-ben a Fidesz veresége után. A washingtoni események Budapesten nem történhetnek meg, ezt elkerülendő írásbeli kérdéssel fordultam Orbán Viktorhoz, hogy veresége esetén hasonló hozzáállásra lehet-e számítani tőle, mint Donald Trumptól. A közrend és biztonság garantálása elsőrendű feladat egy választás után – még a Fidesz kudarca esetén is –, ebben a kérdésben Pintér Sándorhoz fordultam.”

Nehéz minderre tömören reagálni, én mégis megkísérlem. Haladjunk sorban.

Először is, természetesen lehet azt állítani, hogy Trump elnök Orbán legközelebbi szövetségese, noha ez erős túlzás. Orbán Trump politikáját nagy mértékben helyeselte, és egy ízben a két vezető a Fehér Házban is találkozott, de csak az őt végleg besározó események miatt legközelebbi szövetségesnek tartani őt persze badarság. Noha Trump nagykövete, David Cornstein szívélyes viszonyt ápolt a miniszterelnökkel, és jótékonyan elnézte neki súlyos jogsértéseit a lex CEU-tól a rabszolgatörvényen át az MTA szétveréséig – megmutatva ezzel az USA valódi arcát – de az oroszbarátság, és „keleti nyitás” miatt súrlódások is voltak.

De rendben, legyen ez politikai túlzás. Az viszont mindenképpen elfogadhatatlan, amit Kocsis-Cake a 2022-es választásokkal kapcsolatban felvet. Egyrészt ehhez ezt a választást még meg is kellene nyernie az ellenzéknek, sem a politikai helyzet, sem az „Egyesült Ellenzék” eddigi lenyűgöző teljesítménye miatt nem aktuális a „Fidesz vereségéről” és annak következményeiről fantáziálni egyelőre. Másrészt arra, hogy „washingtoni események” Budapesten ismétlődnének meg majd 22-ben, egyelőre semmiféle jel nem utal.

Egyvalamire jó ez az egész, nyilván az ellenzéki trolloldalakról szemérmesen elcsent próbálkozás: az ellenzéki közönség üres időben való idétlen hergelésére.

Az még hagyján ugyanis, hogy nemrég meghirdetett programjában az Orbán ellen kiálló pártszövetség – azután hogy éveken keresztül a jogállami elvek védelméről és a jogállamiság helyreállításáról szónokolt számos tagjuk – kimondja, hogy a NER-t csak jogállami eszközök mellőzésével lehet majd lebontani, micsoda második reneszánsz ez a finoman szólva sem Velencei Bizottság-kompatibilis ún. „Fleck-doktrínának”! Másrészt leszögezték,

„nemzeti hatáskörben lépnének fel az illegális migráció ellen”.

Ezek után pedig a ketrecezős-kerítésezős-határvadászkodós politikát mintegy megsüvegelve, egyszerűen embercsempészetnek írták le ezt a nagyon bonyolult és humanitárius problémát. Részt vállalva ezzel Európa egyik legsúlyosabb jelenkori bűnéből, minden jel szerint önként és dalolva.

Akárhogyan is magyarázzuk, sajnos ez a program nem más, mint a NER egyes meghatározó – jobboldali – alapelemeinek megőrzésére tett, burkolt ígéret Orbán buktatása után. Remek hír.

Nyilván a hatpontos program egyes elemeinek vitája helyett is kényelmesebb egy még meg nem született győzelem, és vereség utáni agresszív Fidesz-hívőktől és akcióiktól rettegni, valamint írni egy parlamenti kérdést Orbánnak meg Pintérnek arról, hogy megígérik, jók lesznek majd, és nem kalasnyikovokkal vonul fel esetleg a Békemenet a Kossuth térre a Dobrev/Jakab/stb. kormány beiktatásának napján.

Nyilván szerzett mindezzel Kocsis-Cake képviselő úr pár vidám percet a címzetteknek. És nyilván ha máris ilyesmit forralnának, akkor sem érthető, miféle választ vár ilyen írásbeli kérdésre. De sajnos más hatást is kivált vele, ami már jóval nagyobb probléma.

Ez pedig a klasszikusan árokásásnak nevezett politikai kommunikációs jelenség. Tehát a saját szavazók rémisztgetése és katasztrófa-forgatókönyvekkel való riogatása. 100.000 bőrfejű rohanja meg az Országgyűlést, O1G az egyik oldalon, Soros, rohadék bolsevik gyilkosok, nemzetrontó „férgek” a másikon. A következmény az egymást gyűlölő, egymásban fokozottan ellenséget és nem honfitársat látó két nagy tábor, akik a kiélezett üzengetés, médiaharc végére nagyjából mindenre fel vannak készülve, és a legrosszabbra számítanak.

Amerikából tudjuk, hogy ez a fajta opportunista hiszti, uszítás valóban problémákhoz, hideg-polgárháborús helyzethez vezet el, ahol a politikai pártok focicsapatszerű drukkertáborokkal vonulnak fel, és egyre gyakoribb a fizikai erőszak is.

Matt Taibbi újságíró Hate Inc. (Gyűlölet Zrt.) című könyvében kimutatta mindebben a pártos (bértollnok) újságírók, televíziós média és a politikusok közösségi oldalainak szerepét is. Ez az elmúlt két évtized amerikai kétpárti harcáról szól, ami valóságos topligás sporteseményt csinált a demokráciából: a jobbosok a Fox Newson (és újabban a Trump-médiában) kaphatják meg a valóság nekik szánt szeletét, a balosok pedig az MSNBC-n ugyanennek a fordítottját. És mindkét tévén ugyanazok a reklámok mennek hosszú fél órákon át.

Ahogyan a könyv fülszövege fogalmaz, a szerző fő állítása az, hogy az amerikaiak egyszerűen nem látják eléggé tisztán, hogy az, amit ők a CNN-en, vagy Foxon híreknek vélnek, azok valójában nem mások, mint az óriásira nőtt tengerentúli szórakoztatóipar „legbetegebb ágazatának termékei”.

Soha, semmi nem szüremkedik át a másik buborékból, az ellenoldal támogatói jóformán nem is úgy emberek, mint mi: miniagyú, gyűlölködő állatok, nemzetellenes összeesküvők, eladott, megfizetett, romlott árulók. Minél szenzációsabb a műsor, annál többen nézik, és annál gyakrabban csilingel a kassza.

A 2000-es évek kétpárti világában mindezt mi is megtapasztalhattuk, családok szakadtak szét az Orbán-Simicska média és a Napkelte ádáz küzdelme során a világ nagyobb dícséretére. Az eredmény? 2002-es hídi csata, 2006-os ostrom, rendőri erőszak. Egyik tábor sem lehet igazán büszke ezekre az évekre.

Még így, még ezzel a programmal is lehetne sokkal jobb a politika. A hatpontos programot részben aláíró, és nagy részben értelmileg is szerző DK veszprémi politikusai épp ma nyertek pert, nyilvánossá válhat egy jó csomó veszprémi koronavírus-adat, ennél a város aligha kaphatna most hasznosabb ajándékot.

Jó részben az MSZP-s Kunhalmi Ágnes tényfeltáró munkája után pedig vádat emelt a Fejér megyei főügyészség Gárdony fideszes polgármestere ellen is, amiért egy egész strandot játszott át magánkézbe a Velencei-tónál, törvényellenesen.

A Párbeszéd pedig saját maga írt alapjövedelem-programot és tesz is érte, hogy a közbeszédben erről a javaslatról vita legyen. Lehet így is küzdeni. Csak sokkal több politika kell, és jóval kevesebb olcsó, talmi trumpozás és befeketítés. 2022-t pedig még mindenképpen kivárjuk, mielőtt meséket költünk róla.