Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ombudsman: az oktatásban az állam nem tud egyedül okos lenni, az együttműködésnek nincs alternatívája

Ez a cikk több mint 1 éves.

„Ami tavasszal történt, az nem digitális oktatás volt, sokkal inkább egy digitális dzsungelharc, túlélés.” – fogalmaz a Népszavának adott interjújában Aáry-Tamás Lajos az oktatási jogok biztosa. Az ombudsman elmondta azt is, a távoktatásra az akkori körülmények között egyszerűen nem lehetett felkészülni, mert ugyan azok a tanárok akik részt vettek képzéseken, tanultak már arról, hogy a digitális technológiák hogyan segíthetik az iskolai oktatást, de az, hogy mindenki otthon van, „teljesen más tészta”.

Elmondta, hogy márciusban a különleges jogrend miatt az egyes ügyekben a köznevelési törvényt vagy a felsőoktatási törvényt sem a megszokott formában kellett alkalmazniuk. Teljesen új jellegű panaszokat kaptak, így a korábbi precedensek nem feltétlenül tudtak segíteni.

Az első időszak legnagyobb problémája a teljes káosz volt, elsősorban a felületek miatt, azaz hogy a tanárok melyik platformot válasszák az online oktatásra. Volt, hogy ez tanáronként változott, ami a szülők és a diákok számára egyaránt szinte követhetetlen volt.

Ahogy arról mi is beszámoltunk, tavasszal a bevezetett korlátozások és iskola bezárások a tanároknak egyetlen hétvégét adtak a digitális rendre való átállásra. Az oktatók akkor egymástól kértek tanácsokat, saját erőből, tudásból és kreativitásból oldották meg azt, szinte kormányzati segítség nélkül.

De a távoktatás nem csak a tanárokra, hanem a szülőkre is hatalmas felelősséget helyezett, mivel a diákoknak gyakran csak kiosztották a feladatokat, azok megoldása, értelmezése a tanulókra és az otthon maradt szülőkre hárult.

Így szülőktől, különösen azoknak akiknek fogyatékossággal, vagy sajátos nevelési igénnyel (SNI) élő gyermeke van, egy szakember kompetenciáját várták el.

A másik a probléma az ombudsman szerint a különleges helyzetek figyelembe vétele volt. Egyes iskolákban, ha egy diák nem mutatott online jelenlétet, akkor elkezdtek elégtelen osztályzatokat adni neki, azonban az ombudsman felhívta a figyelmet, hogy ilyenkor meg kell vizsgálni az adott esetet.

„Akkor én azt kérdeztem: na jó, de felhívtátok-e a gyereket vagy a szüleit, hogy minden rendben van-e vele, vannak-e eszközei? Vagy elképzelhető, hogy ő a legidősebb testvér és neki kell vigyázni a kisebb testvéreire, amíg a szüleik dolgoznak? Addig ne kezdjünk büntetni, amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy a gyerek tényleg csak „ellógja” az órákat. „

Ennek ellenére nem érkezett hozzá a szokásosnál jelentősen több panasz, de azok jellege megváltozott. Azt pozitívumként értékeli az ombudsman, hogy közel sem volt olyan rossz az eszközellátottság, mint gondolták de a lefedettség így sem száz százalékos.

A lemaradásokat gyakran nem a digitális eszközök, hanem a legelemibb feltételek, mint a tanuláshoz szükséges tér és környezet, valamint (főleg a kisikolások esetében) a türelmes szülő hiánya okozták. Hiszen a szegénységben élőknél még ha az eszközök biztosítottak is, gyakran az, hogy helyhiány miatt az óra közben még egy személy, szülő vagy testvér a szobában tartózkodik komolyan ronthatta az órák minőségét.

Ahogy az órákon kívüli tanulást, illetve a feladott feladatok megoldását nehezítette az is, szintén a hátrányos helyzetű családok esetében, hogy a szülő nem rendelkezett sem az azok megoldásához szükséges tudással, sem pedig a digitális térben való tájékozódáshoz szükséges készségekkel. Emelett a járvány okozta válság miatt munkájukat elvesztő, gyermekkel otthonmaradó szülőkre az állás elvesztése komoly pszichés terhet helyez.

Ennek ellenére a biztos szerint a bukási arány alacsonyabb lett 2020-ban mint a korábbi években és a tavaszi félévben az iskolai erőszak is gyakorlatilag megszűnt.

Ez az őszi félévben aztán, ahogy ismét személyes rendbe állt vissza a tanítás, újra megjelent. Ennek kapcsán Aáry-Tamás elmondta, nem az idén bevezetett iskolaőri rendszer csak egy lehet a sok megoldás közül, nem pedig az egyetlen megoldás.

„Van olyan iskola, ahol a biztonsági kamera vagy a gumibot sem fog látványos megoldásokat hozni. Másutt pedig egyértelmű túlzás az iskolaőrök jelenléte. Amikor idén létrehozták az iskolaőrséget, nekem nem az volt a bajom, hogy van ilyen, hanem az: megfeledkezünk arról, milyen sok más eszköz van az iskolai agresszió visszaszorítására.”

Hozzátette, hogy az iskolai agresszió csak részben pedagógiai probléma, a tanárok nem tudják egyedül megoldani, ahogy az iskolaőrök sem. Sok egyéb szereplő van még, akikkel szerinte nagyobb esély lenne a sikerre.

„Szerintem az állam egyedül nem tud okos lenni. Ahogy a civil sem tud egyedül okos lenni. Az oktatásban az együttműködésnek nincs alternatívája.

Ha valódi megoldásokat akarunk találni, valódi eredményeket akarunk elérni, elengedhetetlen a széleskörű együttműködés.”

Az Színház- és Filmművészeti Egyetem kapcsán elmondta, álláspontja nem változott: az egyetemet üzemeltető alapítvány jogtalanul függesztette fel az oktatást, mivel csak a parlament dönthet így, de akinek az a feladata, azzal a céllal jött létre, hogy fenntartsa és működtesse az intézményt, egy dolgot biztos nem tehet, mégpedig azt, hogy az oktatást megszünteti. Ezen a kormányhatározat sem változtathat. Ebben a kérdésem az Alaptörvény az irányadó, amit sem a rendkívüli helyzet, sem pedig egy kormányhatározat nem írhat felül. – fogalmaz az ombudsman.

Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd