Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A társadalom a járványban magára hagyta az időseket

Az állam a járvány alatt nem figyel az idősekre, sőt, a forráselvonásokkal még azt is hátráltatja, hogy az önkormányzatok figyeljenek rájuk. Erre hívta fel a figyelmet Talyigás Katalin szociológus a Népszavának ma adott interjújában az idősek kiszolgáltatott helyzetéről nyilatkozva.

A szociológus szerint a járvány minden eddiginél hátrányosabb helyzetbe kényszeríti az időseket, az állam pedig nem hajlandó kellő támogatást nyújtani nekik.

Az önkormányzatok által végzett tavaszi felmérésből például kiderült, hogy az idősellátás szolgáltatásokra lényegesen nagyobb az igény, mint amennyi forrás és lehetőség van. Ráadásul a kormány által az utóbbi években elvont források csak hátráltatják az önkormányzatok segítségnyújtását.

A call centerek bevezetése ugyanakkor hasznosnak bizonyult a nagyvárosokban, ahol a családtagok segítséget tudtak kérni idősebb hozzátartozóik gondozásában.

Az idősek helyzete a járvány előrehaladtával folyamatosan rosszabbodik. Úgy tűnik azonban, hogy a vírus szempontjából veszélyeztetett korosztályt az állam sem képes megvédeni. A több sebből vérző nyugdíjrendszer már évek óta nehezíti az idős polgárok mindennapi megélhetését. A 28 500 forintos nyugdíjminimumot az állam továbbra sem tervezi emelni, aminek következtében sokan kénytelenek visszatérni a munkaerőpiacra.

A kormány új, 13. havi nyugdíjtervezete gyakorlatilag csak a rendszer költségeit emeli.

A statisztikák ugyanakkor megdöbbentőek. A 4 millió magyar háztartás 40 százalékában élnek idősek, továbbá 150 ezer háztartásban él egyedül 80 év feletti ember. Az állam azonban még nekik sem képes megfelelő ellátást nyújtani.Talyigás Katalin szerint egy olyan rendszer lenne a célravezető, ahol a sok száz fős bentlakásos intézményeket az otthoni ellátásos szisztéma váltaná fel. Ez szerinte egy kifejezetten idősek gondozásával foglalkozó hálózat keretében lenne megvalósítható, ahol lokális szinten monitoroznák adott településen  szükséges ellátási igényeket. Szintén előrelépést jelentene egy idősügyi törvény bevezetése, amely rögzítené az idősek jogait és az elvárható ellátásokat. Az ENSZ már dolgozik hasonló szabályozáson, azonban a szociológus mielőbbi hazai fellépést sürget.

Talyigás szerint ma Magyarország idős ellátórendszere egy sajátos köztes állapotban van a magánszektor és az állami támogatások között, ami azért is problémás, mert az egyház mint harmadik szereplő is megjelenik.

„Az egyházak nem építették ki azt a módszertani, szakmai hátteret, amivel működtetni tudnák ezt az intézményrendszert és ez nem az idősügyre érvényes kizárólag, hanem az egész szociális ellátórendszerre.”

Az egyházak ráadásul ideológiai alapon is szűrik az intézmények munkavállalóit, megnehezítve ezzel a szociális munkát végzők áramlását az ellátórendszerbe. Sokakkal olyan szerződéseket íratnak alá felvételkor, ami tartalmazza, hogy bármikor átvezényelhetők az ország másik végébe. Emiatt többen is felmondtak már ami méginkább fokozta a szakemberhiányt. Az egyházak irányítása a szociális ellátórendszerekben nem garantálja azokat a minőségi biztosítékokat, melyekkel képes jól működni az idősellátás.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az idősek érdekképviselete gyenge, érdekvédelme pedig nagyon alacsony. A társadalmi olló itt is tágra nyílik, hiszen a törvényhozók képesek megfizetni a havi százezres magánintézményeket ha saját hozzátartozóikról van szó, de sok idősnek a 28 500 forintos nyugdíjminimum mellett nemhogy ellátásra nincs pénze, de vissza kényszerül a munkaerőpiacra.

A szociológus szerint a járvány alatt az időseket a magárahagyottság, a kiszolgáltatottság és az elesettség érzése jellemzi. A családban és a társadalomban betöltött szerepük egyre inkább lecsökkent. Az autonómiájuk elvesztése miatt csak méginkább kiszolgáltatottá váltak az állam számára, aki sem a megélhetésükről, sem pedig gondozásukról nem hajlandó megfelelően gondoskodni.

A mentális legyengülés mellett az orvosi ellátást is akadályozza a járványhelyzet. Az egészségi állapotuk karbantartása szinte lehetetlenné vált a folyamatos átszervezések és a leterhelt orvosok miatt. Ráadásul mivel a járvány által veszélyeztetett korosztályról beszélünk, sokaknak életük utolsó szakasza vált méltatlanná a kórházakban. A pénzügyi és az egészségügyi autonómiájuk elvesztése elkeserítően nehéz helyzet minden ember számára. Talyigás Katalin szerint azonban jelenleg úgy tűnik, a társadalom elfordul a nehéz helyzetben lévő idős polgáraitól, amiben a kormánypárt is közrejátszik.

,,Az oktatásban nincs benne az idősek megbecsülése, a »munka alapú társadalom« gondolatában pedig az érték nem az ember, hanem a pénz: ha már nem termelsz, akkor nem érsz semmit. Ez se nem tisztességes, se nem igazságos politika.”