Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A jelenlegi nyugdíjrendszer még inkább ki fogja élezni a társadalmi egyenlőtlenségeket

A kormány koronavírussal összefüggő gazdasági krízis elhárítására válságkezelési csomagot tervez, melynek részét képezi a fokozatosan visszaépülő 13. havi nyugdíj is. A tervezet 2021-től négy éven át épülne be a nyugdíjrendszerbe, hogy 2024-től már egy teljes havi összeggel több legyen a támogatás, ez azonban aránytalanul megnövelné a nyugdíjkiadásokat. A 13. havi bónusz a társadalmi ellentéteket is tovább növelheti .

Farkas András nyugdíjszakértő, a Portfoliónak számolt be a nyugdíjrendszer már meglévő és a tervezett intézkedéssel kapcsolatos problémáiról. Az öregedő magyar társadalom, a foglalkoztatási, kivándorlási valamint a versenyképességi mutatók mind hozzátesznek egy komplex problémához.

Farkas kétségbeejtő jóslata, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek a nyugdíjrendszerben lesznek a legkézzelfoghatóbbak.

A cikk szerint a 13. havi nyugdíj beépítéséhez nem látszik, hogy rendelkezésre állna olyan finanszírozási alap, amely lehetővé tenné a jelenlegi GDP-arányos nyugdíjkiadás fenntarthatóságát. Tehát a bónusszal a költségek csak növekedni fognak, erre pedig a rövid távú családpolitikai intézkedések sem jelentenek megoldást. A csökkenést az aggasztóan kevés nyugdíjvárománnyal kecsegtető részmunkaidős, egyéni vállalkozó státuszban lévő, vagy minimálbérből élő foglalkoztatottak hozhatják. Ezzel párhuzamosan viszont az ilyen típusú munkavállalói jogviszonnyal rendelkező réteg évtizedeken belül kerülhet anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe.

A járulék fizetési plafon eltörlésével azonban olyan nyugdíjvárományosok is megjelennek majd, akiknek milliós nagyságrendű nyugdíja elképesztő terheket ró majd a támogatási rendszerre.

Tehát rengetegen lesznek, akik havi pár tízezer forintból kényszerülnek majd megélni, míg a szűk tehetősek milliós nagyságrendű nyugdíjaiba belerokkan a támogatási rendszer.

A felső tízezer és a kiszolgáltatott, anyagilag hátrányos helyzetű réteg szembenállása évtizedekkel később hatalmas szakadékokat fog  generálni. A közel kétmilliónyi elégedetlen jövőbeli nyugdíjas szétfeszítheti a jelenlegi rendszert. Jelenleg Magyarországon a havi átlagnyugdíj  csak 144 ezer forint körüli, amely aligha elég a mindennapi költségek fedezésére. Számos esetben azonban sokkal rosszabb a helyzet, a hazai nyugdíjminimál például 28 500 forint. Az idősek sokszor kénytelenek kiegészítő munkát vállalni, hogy valahogy meg tudjanak élni.

A nyugdíjrendszer tehát jelenleg is komoly problémákkal küszködik, ám ez csak rosszabbodhat  ha minden így marad.  A helyzeten a 13. havi nyugdíj bevezetése sem fog segíteni, mert az egyenlőtlenségeket csak még látványosabban fogja növelni. A cikk szerint „a 80 ezer forint nyugdíj mellé a 13. havi nyugdíj is 80 ezer forint lesz, míg a kétmilliós nyugdíj mellé 13. havi nyugdíjként is kétmilliót kell utalni.”

Farkas András felveti a járulékfizetési plafon bevezetését, amely valamelyest szűkítené az egyenlőtlenségeket. Az európai jogalkotók egységes felfogása szerint a nyugdíjrendszer nem arra való, hogy a teljes munkajövedelemet pótolja, erről minden egyénnek magának kell gondoskodnia. Azonban az 50-60 milliárd forintos nagyságrendű többletforrás jelenleg nagyon kedvező a nyugdíjkasszának, ezért nem tűnik valószínűnek, hogy limitálnák a járulékot. Erre Farkas felveti a nyugdíjplafon alternatíváját, viszont szerinte az jóval kockázatosabb megoldásnak ígérkezik mint a járulékfizetés felső határának kijelölése.

A szociális hozzájárulási adó csökkenése is okozhat problémákat, hiszen a szocho jelentős részét fedezi a nyugdíjkiadásoknak. A támogatás mértékét az előrejelzett pénzromlás is befolyásolja, amely idén 2,8% volt, januárban pedig 3%-ra várható, a novemberre várható visszamenőleges nyugdíjemelés azonban csak 1,2%-os. A pénzromlástól függő támogatási rendszerben pedig ugyanúgy növekednek az ellentétek. A cikk szerint januártól a 100 ezer forintból és az egymillió forintból élő nyugdíjas is megkapja a 3%-ot, amely az egyiknél 3 ezer forintos növekedést, a másiknál pedig már havi plusz 30 ezer forintot jelent.

A nyugdíjrendszer korrigálására az infláció mellé érdemes lehet behozni az átlagbér növekedését is, amit svájci indexálásnak hívnak. Farkas szerint a 13. havi nyugdíj gyakorlatilag visszahozza a vegyes indexálással történő emelést. Ez végző soron azt jelentené, hogy 2024-re a minden évben az inflációs emelés mellé további 8%-kal nőne a nyugdíj éves összege. Ez azonban nem mindig kedvező megoldás, recesszió idején ugyanis nehéz helyzetbe kényszerítené a nyugdíjasokat.

A járulékfizetés csökkenéséhez az öregedő demográfia mellett közrejátszik a robotizáció és a piac technológiai fejlődése, amely fokozatosan szorítja ki az emberi munkaerőt, ezáltal a járulék fizetésére képes réteg is csökken. Erre nyújthat megoldást a foglalkoztatói nyugdíjpillér bevezetése. A brit svéd, vagy német modelleknél a nyugdíjalapot a munkáltatói befizetésekkel és állami támogatásokkal tesznek vonzóvá mind a munkavállalók, mind a foglalkoztatók számára.

A cikk végén Farkas András figyelmeztet arra, hogy nemcsak állami felelősség az idősebb korosztály védelme. Azonban az, hogy az állam, a szociális juttatások egy torzított rendszerével ismét csak a tehetősebb réteg érdekeit veszi figyelembe, nem segít a nyugdíjasok mindennapi megélhetési problémáin. A 13. havi nyugdíj koncepciója ennek fényében nem látszik többnek egy jól hangzó kampányfogásnál.

Címlapkép: MTI/Mohai Balázs