Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A kormány újabb szöget vert a TSZ-ek koporsójába

Nagy János, az agrártárca földügyekért felelős helyettes államtitkára szerint a csaknem három évtizedes „birtokügyi adósság” törlesztését szolgálja a földügyi szabályozás változtatása, melyet a kormány 2018-ban vállalt, és amit a parlament május 19-én szavazott meg, majd július 1-vel és január 1-vel lép hatályba – számol be róla a Napi.

A földügyi szabályozás kulcseleme a szövetkezeti földhasználati jog kivezetése, mellyel a kormány újabb szöget ver a téeszek koporsójába.

A földügyi szabályozás módosítása értelmében ugyanis megszüntetik a szövetkezeti földhasználati jogot, elvileg azért, hogy átláthatóbb legyen a rendszer, és minden földről lehessen tudni, hogy ki a tulajdonosa, ki igényel támogatásokat utánuk.

A változtatás lehetőséget ad arra is, hogy akinek kárpótlási jogosultsága van, az megvásárolhassa a korábban a téeszek földhasználati jogosultsága alatt álló földeket, amennyiben 2008. január 1-től folyamatosan, igazolhatóan fennáll az aranykorona-jogosultsága az adott területre.

Amennyiben ez nem következik be, úgy a földek állami tulajdonba kerülnek, miután legkésőbb 2022. december 31-el megszűnik a földhasználati jogviszony, így a Nemzeti Földalapot fogják gazdagítani, további hasznosításukról pedig az állam fog gondoskodni.

A valódi jelentősége a változtatásoknak abban áll, hogy a kormány így elméleti szinten is megszünteti a szövetkezeti földhasználat lehetőségét, amennyiben az adott terület nincs a tulajdoni lap szerint egy termelőszövetkezet kezelésében. Ezzel pedig ahelyett, hogy valójában rendezné a szövetkezeti művelés alatt álló földek helyzetét, egy újabb lehetőségtől fosztja meg a szövetkezeti formában működő gazdaságokat.

Emellett arra sincs garancia, hogy az állam a földeket a társadalmi érdekek mentén hasznosítaná: az állami földhasznosítás az elmúlt években jellemzően a földterületek elherdálásában merült ki, vagyis abban, hogy privatizálták őket – ahelyett, hogy például szövetkezeti tulajdonba adták volna őket. A privatizációk során ráadásul a kormány nem jeleskedett abban, hogy megakadályozza a földtulajdon koncentrálódását, ami más folyamatok mellett hozzájárult a jelenlegi nagybirtokrendszer kialakulásához, melyben kevés kézben összpontosul a megművelhető területek jelentős része.

Erre lehetne ellenszer többek között a szövetkezeti rendszer: a szövetkezetek elméletben hatékonyan tudnák felvenni a versenyt a jelenlegi latifundiumokkal, ehhez azonban arra is szükség lenne, hogy a magyar, valamint az uniós szabályozás ne jutalmazza aránytalanul a nagybirtokokat.

Arról nem is beszélve, hogy a fenntartható és a társadalom érdekeit szolgáló mezőgazdasághoz az ipari jellegű földművelésről is át kellene állni fenntarthatóbb módszerekre, melyek nem mérgezik folyamatosan az élővilágot, és nem jelentenek veszélyt az emberek egészségére.