Körülbelül 50 aktivista vonta blokád alá a Tönnies Húsfeldolgozó tulajdnosának rezidenciáját, hogy tiltakozzanak a cég dolgozóinak kizsákmányoló és egészségtelen munkakörülményei ellen. A demonstrálók tábláin többek között a „Karanténba a kizsákmányolással!” és „Szolidaritás” feliratok voltak láthatók.

Az akcióra azután került sor, hogy a júniusban néhány nap alatt több mint ezer esettel koronavírus-járványgóccá vált az észak-rajna-vesztfáliai Rheda-Wiedenbrückben működő Tönnies sertésfeldolgozó üzem a napokban újra megkezdte működését, és azonnal több tucat új fertőzést azonosítottak a dolgozók körében.

ca. 50 aktivist*innen blockierten heute die einfahrt zur #villa von #schweinebaron #toennies und forderten die enteignung des #schweinesystem konzerns pic.twitter.com/hrEkUgOvPV

— John Malamatinas (@johnmalamatinas) July 25, 2020

Az újraindulás után pár nappal egy rutinellenőrzésen 30 üzemi munkás koronavírus-tesztje lett pozitív, ezt a cég vezetése úgy kommunikálta, hogy ezek többsége „régebbi fertőzés”, amely még mindig kimutatható a dolgozók szervezetében. A fertőzött munkásokat azonnal elkülönítették, és karantén alá helyezték.

„Zéró bizalmunk van a Tönnies-ben, ezt egyértelműen kijelenthetem.”

– nyilatkozta Sven-Georg Adenauer, a húsüzemnek helyet adó Gütersloh járás kerületi tisztviselője még június végén a sajtónak, miután kiderült, hogy két nap alatt nem sikerült megszereziük a cégtől a fertőzött dolgozók 30 százalékának lakcímét a kontaktkutatáshoz. Hatósági fellépés kellett ahhoz, hogy betekinthessenek a céges nyilvántartásba.

Nem ez volt az első alkalom, hogy kifejezetten németországi húzüzemben alakul ki gócpont: korábban a Mércén több alkalommal beszámoltunk hasonló esetekről, április végén több mint 200 munkaerő-közvetítéssel Németországba került román vendégmunkás fertőződött meg egy húsüzemben, aztán sorban érkeztek a hírek más gócponttá vált húsüzemekről is, sokáig azonban az érdemi segítségnyújtás még váratott magára.

Végül május 20-án határozott Németország: jövő évtől betiltják a munkaerő-kölcsönzést és a vállalkozói szerződések használatát a húsiparban, ugyanis ezek alkalmazásával biztosították mindeddig azt, hogy a legendásan rossz körülmények között dolgozó (leginkább közép- és kelet-európai) munkások nyomán a felelősség ne az anyacéget terhelje.

Ezeknél az üzemeknél ugyanis a munkásokat rendszerint különösen fertőzésveszélyes, zsúfolt tömegszállásokon szállásolják el, ez pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a vírus ennyire el tudott terjedni a húsipari munkások között. Az, hogy a magyarországi húsüzemek dolgozói körében – noha munkakörülményeik az azonos technológia miatt igen hasonlóak Németországban dolgozó kollégáikéhoz – nem alakultak ki járványgócok, többek között éppen annak köszönhető, hogy nálunk a dolgozók nem munkásszállásokon összezsúfolva laknak.

Hubertus Heil szociáldemokrata szövetségi munkaügyi miniszter „megrázónak” titulálta a járványkitörést a Tönnies-üzemben, szerinte ez az eset mintapéldája annak, hogy mik a következményei, amikor

„nem bánnak méltányos, fair módon közép- és kelet-európai munkavállalókkal nálunk.”