Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Elutasította az Alkotmánybíróság a dolgozók jogait csorbító kormányrendelet elleni panaszt, mert azóta törvény lett belőle

Elutasította az Alkotmánybíróság azt az 52 ellenzéki képviselő által a szakszervezetek kérésére benyújtott panaszt, amelyet az ellen a rendkívüli jogrend alatt hozott kormányrendelet ellen tettek, amely tovább korlátozta a munkavállalók jogait a munkáltatókkal szemben – vette észre a HVG.

Az ellenzéki politikusok  A koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről” szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet ellen léptek fel. Ez volt a kormány egyik első, különleges jogrend alatti rendelkezése, amelyben helyet kapott a jogszabályban egy általános érvényű kitétel is, mely szerint

„a munkavállaló és a munkáltató a Munka törvénykönyve rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek”.

Ez az ártatlannak tűnő mondat valójában a teljes Munka Törvénykönyvének zárójelbe tételét rejti magában – ezt már Balczer Balázs munkajogász írta a Mércén márciusban, nem sokkal a rendelet kihirdetését követően. Az ugyanis, hogy a felek bármiről, bárhogy megállapodhatnak és az, hogy a gyakorlatban – ahogyan a szakértő fogalmazott – „nem minden munkáltatóról mondható el, hogy etikusan viselkedne”, természetszerűleg eredményezhette azt is, hogy a munkaadók egy része kapni fog a lehetőségen, és kifejezetten aggályos megállapodások megkötésére tesz majd lépéseket a dolgozóknál.

A Munka törvénykönyvétől való eltérésről szóló részt az ellenzéki országgyűlési képviselők több érvvel is támadták beadványukban: azon túl, hogy az Alaptörvényben rögzített pihenéshez való joga csorbul a munkavállalónak (szerintük ezzel nemzetközi kötelezettségvállalást is szeg a rendelet), aggályosnak találták a kormányrendeletet az egyenlő bámásmód sérelme miatt is.

Mint az AB nem hivatalos, tájékoztató jellegű indoklásából kiderül, a beadványt elutasították. Az indoklásban több érvet is felhoznak.

Említik péládul azt, hogy az Alaptörvényre hivatkozni a különleges jogrend alatt született rendelet esetében azért sem helytálló, mert a minősített időszaki helyzetek, a különleges jogrend Alaptörvényben való szabályozásának indoka éppen az, hogy e rendelkezések magától az Alaptörvénytől engednek eltérést: a különleges jogrendben felfüggeszthetők vagy korlátozhatók az alkotmányosság klasszikus alapelvei.

De az indoklás igazán érdekes része csak ez után következik.

Az AB felidézi, hogy a kormány júniusban megalkotta a 2020. március 11-én kihirdetett veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló rendeletet, mely a rendkívüli jogrend alatt hozott rendeletek hatályvesztését. Így a sérelmezett rendelet „hatályban már nem lévő jogszabályi rendelkezés, így annak az Alkotmánybíróság általi vizsgálata absztrakt utólagos normakontroll keretében már nem lehetséges, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította”.

Azonban – mint arra a HVG felhívta a figyelmet, a rendeletből időközben ma is hatályos törvény lett.

A fideszes parlamenti többség ugyanis  júniusbanmegszavazta a kormány által előterjesztett „a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről” szóló törvényt, amelybe az került be:

„Az állami foglalkoztatási szervként eljáró Békés Megyei Kormányhivatal – az állami foglalkoztatási szerv honlapján közzétettek szerint benyújtott munkáltatói kérelem alapján – engedélyezheti, hogy a munkáltató új munkahelyteremtő beruházás esetén munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot – az Mt. vonatkozó rendelkezéseiben foglaltakra figyelemmel – legfeljebb huszonnégy hónap alapulvételével alkalmazzon, amennyiben a beruházás megvalósítása nemzetgazdasági érdek.”

Vagyis ha egy beruházást „nemzetgazdasági érdekké” minősítettek a munkáltató ugyanazt a kétéves munkaidőkeretet alkalmazhatja, amelyet a „nagypénteki rabszolgatörvény” ragadványnévvel ellátott, a a járvány idején, húsvét előtt hozott kormányrendelet is tartalmazott már.

Mint a HVG cikke megjegyzi, ez bizonyos fokig még keményebb is, mint a panaszolt rendelkezés, mert bár csak bizonyos beruházásokra vonatkozik, nincs benne szó megállapodásról, egyedül a munkáltató kérése számít.

Az Alkotmánybíróság azért azt is megjegyezte indoklása végén, hogy az AB hatásköre „kivételesen hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára is kiterjedhet, ha az konkrét ügyben még alkalmazandó”. Tehát konkrét (!) jövőbeli munkajogi sérelmek esetén még kezdeményezhető utólagos(!) normakontroll.

Kiemelt kép: Tiltakozás a rabszolgatörvény ellen 2018. december 8-án. Fotó: Csoszó Gabriella / Free Doc