Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ha nem javul az egészségügyi dolgozók helyzete, mindenki befizethet egy ápolói képzésre

Orbán Viktor április 3-án jelentette be, hogy a koronavírus-járványban rájuk szakadó plusz terhek miatt minden egészségügyi dolgozó 500 ezer forintos egyszeri juttatásban részesül. Az intézkedés részleteire azonban sokáig nem derült fény, kezdve attól, hogy pontosan ki számít „egészségügyi dolgozónak”, egészen odáig, hogy mikor lesz az összeg kézbesítve. (Ez jelen állás szerint július 1-jén fog megtörténni.)

A döntés konkrétumai még az elmúlt néhány napban is változtak. Például június elején derült csak ki, hogy végül a gyógyszerészek nem részesülnek a juttatásból, pedig eredetileg úgy volt, hogy igen, az pedig csak múlt szombaton került napvilágra, hogy az összeget nem folyósítják automatikusan, hanem egy bürokratikus eljárás keretében kell majd az intézményvezetőknek kérvényezni.

Mihályi Péter egészségügyi közgazdász a Mérce műsorában egyszerű PR fogásként értékelte. A pluszjuttatást és az egészségügyi és szociális dolgozók általános bérhelyzetét körüljáró műsor vendége volt még Mihályi mellett Dr. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke és Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője. A beszélgetést Diószegi-Horváth Nóra, a Mérce főszerkesztője moderálta.

Mihályi a műsor elején emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás óta ez a harmadik alkalom, hogy az éppen regnáló kormány váratlanul az egészségügyet érintő plusz támogatást jelentett be, amelyről utólag kiderül, hogy teljesen átgondolatlan volt. Először a Horn-kormány alatt ígértek be egy egyszeri, 10 ezer forintos támogatást minden egészségügyi dolgozónak és pedagógusnak, ám akkor is abból támadt óriási zűr, hogy nem volt világos, kik is tartoznak az egészségügyi dolgozók kategóriájába. Aztán 2000-ben, az első Orbán-kormány alatt jelentette be Gógl Árpád egészségügyi miniszter utcai tüntetések hatására, hogy összesen 15 milliárd forintot oszt ki a kormány minden egészségügyi dolgozó között. A pénzt végül nem tudták teljes egészében kiosztani, Mihályi értékelése szerint „csúnya botrány” lett az ügyből. A közgazdász szerint most ugyanez történt Orbán áprilisi bejelentésével:

a „vezér” bemondott valamit, ami nem volt előzetesen rendesen kidolgozva, emiatt aztán káoszba torkollik maga a megvalósítás.

Soós Adrianna is a bejelentés átgondolatlanságában látta a fő problémát: a FESZ elnök kiemelte, hogy senki se tudja, pontosan ki lesz jogosult a juttatásra (a jogosultak végleges listáját a műsort követően, péntek éjszaka hozta nyilvánosságra a Magyar Közlöny), de az is problémás, hogy akiknek biztosan jár, azok közül sokan olyanok, akik nem is kerültek kapcsolatba a vírussal, nem dolgoztak fertőzöttekkel. Ellenben azok a dolgozók, akik például szociális intézményekben végeztek egészségügyi munkát, illetve a kórházi takarítók, karbantartók, bérnővérek nem részesülnek a juttatásból, akkor se, ha közvetlenül részt vettek koronavírusos betegek ellátásában.

Ungár Péter szerint két oka van a pluszjuttatás kifizetésének: egyrészt a vírus következtében elvégzett túlórákat honorálja így a kormány, illetve a járványveszély miatt egyfajta veszélyességi pótlék szerepét tölti be. Ebben a felállásban viszont kétségtelenül igazságtalan az, hogy számos más munkakörben, ahol a túlórázás és a járványveszély ugyanolyan mértékben jelentkezett, mint az egészségügyben – így az idősgondozásnál vagy a hajléktalanellátásban – nem várható ehhez hasonló bérkiegészítés. Ungár szerint szinte szimbolikus az, ahogy a szociális szféra kimaradt a kormány járványkezeléséből, hiszen „ez a szektor nem kapott soha semmit”. Pedig a költségvetés szempontjából nem lett volna számottevő összeg, ha a kormány kiterjesztette volna a támogatást a szociális dolgozókra és a nem munkaállományban, hanem szerződéses viszonyban dolgozó egészségügyi munkásokra is – a képviselő szerint ez 55 milliárd pluszköltséget jelentett volna.

Miközben a beszélgetés résztvevői abban egyetértettek, hogy az 500 ezer forintos egyszeri juttatás bejelentésével és kivitelezésével is számos probléma van,

az nem kérdés, hogy a magyar egészségügyben dolgozók – akkor is, ha az alacsony magyarországi esetszám miatt végül kevesen kerültek közülük ténylegesen kapcsolatba a koronavírussal – megérdemlik, hogy elismerjék a munkájukat.

Az egyszeri juttatásnál azonban sokkal többet jelentene, ha a bérhelyzetük javulna, és ehhez kapcsolódva az egészségügyi bértáblák egyszerűbbé, átláthatóbbá válnának.

Arról, hogy mi lenne a legjobb módszer arra, hogy az egészségügyi rendszer és a benne dolgozók helyzete javuljon, már valamelyest megoszlottak a vélemények. Míg Mihályi Péter szerint a legnagyobb probléma az, hogy nem érhetők el friss, átfogó adatok az egészségügyi dolgozók bérezéséről (és kiemelte, hogy az elérhető, 2018-as adatok alapján például a főállásban, teljes munkaidőben dolgozó orvosok nettó bére 471 ezer forint volt, ami magyar viszonylatban nem rossz), tehát lehetetlen valós képet kapni a helyzetről, addig Soós arra helyezte a hangsúlyt, hogy a fizetésekkel kapcsolatos adatok azt nem tartalmazzák, hogy hány órában keresik meg ezt a pénzt. A FESZ elnök szerint az a jellemző, hogy az egészségügyben dolgozók kb. ezer forintos órabérért dolgoznak, és ez az orvosok esetében sem sokkal több. Arról nem beszélve, hogy a szakdolgozók fizetése lényegesen rosszabb az orvosokénál, ahogy a rezidenseké is, akiknél ráadásul, ahogy arra Ungár felhívta a figyelmet, az is negatív tényező, hogy nagyon kevés előmeneteli lehetőséget kapnak.

Az alacsony bérek, a megbecsültség hiánya és a szakmai fejlődés szűkössége rengeteg fiatalt arra ösztönöz, hogy elhagyják az országot, vagy magát az egészségügyi pályát. Soós Adrianna szerint az egyik leggyakoribb kérdés a szakszervezet felé az elmúlt hetekben az volt, hogy „mikor mehetünk már újra külföldre?” Szerinte a béreket, a munkakörülményeket és a zavaros alkalmazási formákat is át kéne tekinteni ahhoz, hogy a fiatalok Magyarországon maradjanak. Soós azt az ötletet is felvetette, hogy nyugati mintákhoz hasonlóan el lehetne gondolkodni azon, hogy a kórházak és egyéb nagy egészségügyi intézmények élére ne orvosokat, hanem egészségügyi menedzsereket állítsunk, mivel Magyarországon rendre egy olyan szűk orvosi elit kerül döntéshozói pozícióba, amely érdekelt a status quo, például a hálapénz fenntartásában.

Mihályi ezzel nem értett egyet, szerinte az ilyen intézmények élén orvosszakmai döntéseket kell hozni. Szerinte arra kellene rászánnia magát a döntéshozóknak, hogy legyen néhány egészségügyi biztosító, amelyek függetlenek a kormányzattól és egymással versengenek. Ennek hiányában csak egy újabb nagy béremelést jelenthet be a kormány, de Mihályi szerint attól nem változik valójában semmi.

A beszélgetés során többször felmerült a szociális ágazat helyzete is, hiszen ott is sok esetben egészségügyi szolgáltatásról van szó. Abban mindhárom résztvevő egyetértett, hogy a szociális dolgozók helyzete még katasztrofálisabb, mint az egészségügyi dolgozóké. Soós azt emelte ki, hogy jelentős arányban közmunkásokkal töltötték fel az ágazatot, ami óriási mértékben levitte az átlagkereset szintjét (átlagosan 100 ezerrel kevesebbet keres egy szociális dolgozó, mint egy egészségügyi), de emellett szakmai kérdéseket is felvet: Soós szerint most egyáltalán nem látni, hogyan kapják meg a jövőben az idősek a szükséges ellátást.

Ungár szerint a járvány a kormány számára is világossá kellett tegye, hogy szociális ellátórendszer nélkül nem működik az állam. És ha Orbánnak bármikor eszébe jutna kikérdezni a szakemberek véleményét és javaslatait, a FESZ-nek például van arra részletes, kidolgozott javaslata, hogy milyen béremelés válthatná ki a leginkább a dolgozók elégedettségét. Soós szerint nem is az összeg, hanem az arányosság, az igazságosság a legfontosabb.

Addig is fontos lenne, hogy mindannyian, azok is, akik nem az egészségügyben és nem a szociális szférában dolgozunk, kiálljunk az ott dolgozók érdekeiért, mert ha nem változik a helyzetük, annak mind kárát fogjuk látni. Arra az esetre, ha a dolgok így maradnának, Soós azt javasolja, mindenki fizessen be egy ápolói tanfolyamra, mert szakemberek hiányában szükségünk lesz rá.

A teljes beszélgetést június 12-én, élőben közvetítettük a Mérce Facebook oldalán, de a fenti videóban most is megtekinthető.

A videót készítette: Bogatin Bence, a műsort vezette: Diószegi-Horváth Nóra.
Címlapkép: Mérce-grafika

„Aki ezt kitalálta, az életében nemhogy munkahelyen nem volt, de nem is dolgozott” Szakszervezeti vezetők a munkaidőkeret-rendeletről

Diószegi-Horváth Nóra Trenyisán Máté munkajogásszal, László Zoltánnal (Vasas) és Székely Tamással (VDSZ) beszélte meg, miről is szól a 2 éves munkaidőkeret elrendelését lehetővé tevő miniszterelnöki rendelet, kinek jó, mi lehet a célja, és hogyan lehetséges annak negatív hatásai ellen védekezni.