A Pécsi Törvényszék közleménye szerint a 2020. június 15. napján megtartott előkészítő ülésen O. I. vádlottat emberölés bűntette miatt 8 év 10 hónap börtönre és 8 évi közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte egy korábbi ítélettel kiszabott, 1 évi időtartamú, felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását.

A gyilkosság maga 2019 október 20. napján történt, a vádlott részegen megölte élettársát, a közlemény szerint

„2019. október 20. napján a vádlott lakóhelyükön nagy mennyiségű szeszesitalt – 3,5 liter bort és egy-két kupica pálinkát – fogyasztott el a reggeli óráktól kezdődően, amitől ittas állapotba került. Dél körül vagy kora délután, de pontosabban meg nem állapítható időpontban, az otthon lévő bor elfogyott. A sértett nő – a lakás szobájában – veszekedni kezdett a vádlottal, kiabált vele, trágár kifejezéseket használt.

A vádlott ekkor a sértettet fellökte és megtaposta, majd felemelte, a nyakát nagy erővel megragadta. Lenyomta az ágyra, a nyakát erősen, több percen át szorította, a száját is befogta, majd ezt követően lefeküdt aludni.”

A közleményből ugyanakkor az is kiderül, hogy a vádlott korábban már bántalmazta az elhunytat, mégis mindössze felfüggesztettet kapott érte, így adódott a lehetősége a további bántalmazásnak, majd végül gyilkosságnak.

A bírósági irat különösen szenvtelen jogi bikkfanyelven írja le az eseményeket, nem feledve, hogy a bántalmazott nőre is némi felelősséget rakjon azzal, hogy „veszekedni kezdett a vádlottal, kiabált vele, trágár kifejezéseket használt”, ezáltal mintegy megindokolva, miért is gyilkolhatta meg részeg élettársa (az ilyen jellegű szöveg óhatatlanul is azt érzékelteti, hogy „ha nem veszekedett volna, akkor ma is élne talán”).

A közleményből kiderül, hogy a gyilkosnak valószínűleg hosszú perceken keresztül kellett fojtogatnia élettársát, mielőtt meghalt volna, és mielőtt a gyilkosság elkövetője lefeküdt aludni. A közlemény szerint ezután szomszédja segítségével értesítette a mentőket, akik nem tudtak mit tenni a helyzetben.

Ennek ellenére

„A bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott – bűnösségre is kiterjedő – beismerését, megbánását, betegségét és azt, hogy az ölési cselekményt nem egyenes, hanem eshetőleges szándékkal követte el.”

Vagyis Pécsi Törvényszék közleményéből az derül ki, hogy a bírósági gyakorlat hibájából a bántalmazottal maradt bántalmazó – az ítélet szerint véletlen folytán – addig bántalmazta egy alkalommal a sértettet, míg meg nem ölte.

Ugyanakkor a Mérce nők és gyerekek elleni erőszakkal foglalkozó, márciusban indult aloldaláról kiderül, a hatóságok és az egészségügyi ellátórendszer előtt ismert lehetett a Pécsen meggyilkolt nő helyzetének súlyossága, gyűjtésünk szerint

„A férfi ezt megelőzően [vagyis mielőtt meggyilkolta,] rendszeresen bántalmazta a nőt, néha olyan súlyosan, hogy az áldozat napokig nem tudott kijönni a házból.”

A példa világosan mutatja, milyen veszélyeket jelent, hogy Magyarországon nincs megfelelő áldozatvédelem, így számtalan nőnek kell nap mint nap életveszélyben élnie, mert velük együtt élő férfiak súlyosan bántalmazhatják, vagy – mint esetünkben – meg is gyilkolhatják őket.

Tegnap is fény derült olyan esetekre, mikor bántalmazókat tettük ellenére nem tartóztattak le, de hónap elején is számoltunk be gyilkosságról, melyben élettársát ölte meg egy férfi.

De rengeteg esetre nem is derül fény, mert az igazságügyi és egyéb állami rendszerek jobbára vakok, vagy legalábbis kevésbé érzékenyek a nők elleni erőszakra.

A nők ellen elkövetett, illetve családon belüli erőszak az utóbbi hetekben is a hazai közbeszéd középpontjába került, miután május elején a KDNP kezdeményezésére a parlamenti többség határozatban utasította el a nők elleni erőszak megfékezéséről szóló isztambuli egyezményt – melyet egyébként korábban a magyar kormány is aláírt.

A 2020-as évet a kormányzat eredetileg az áldozatsegítés évének nyilvánította, ám a koronaválság kezdete óta ez takaréklángra került. Az elmúlt időszak egyik legdurvább esete tavaly december közepén történt Győrben: egy 35 éves férfi 10 éves fiát és 13 éves nevelt lányát gyilkolta meg, majd magával is végzett. A győri kettős gyerekgyilkosság lépéskényszerbe hozta a döntéshozókat, ugyanakkor nőjogi szervezetek szerint az isztambuli egyezmény elutasítása is azt bizonyítja, a kormányzat nem elkötelezett az ügyben.

Becslések szerint hazánkban hetente egy nő veszíti életét párkapcsolati erőszak következtében, már 2020-ban is több ilyen esetről számolt be a sajtó, az esetek egy része pedig nem is kerül nyilvánosság elé.

A nem halálos kimenetelű erőszakesetek száma még ennél is nagyobb, a jelenség leküzdéséhez pedig az áldozatvédelmi intézményrendszer fejlesztésére, a rendőrség és az igazságszolgáltatás dolgozóinak szakirányú képzésére és más hasonló lépésekre lenne szükség. Ezekre vonatkozóan egyébként az isztambuli egyezmény is ajánlásokat, jó gyakorlatokat mutat fel.

Márciusban a Mérce egy aloldalt indított, ahol a férfiak által meggyilkolt nők és gyermekek listáját tesszük közzé 2014-től kezdve.

A feltüntetett lista nem teljes körű, mivel csak a sajtóban megjelent eseteket összesíti. A listát év közben folyamatosan frissítjük, valamint év végén közérdekű adatigénylést nyújtunk be az illetékes hatóságokhoz, hogy az általuk vezetett adatokkal kiegészíthessük az áldozatok névsorát.

Célunk, hogy a figyelem állandó fenntartásával rámutassunk arra, hogy a nők elleni erőszak rendszerszintű probléma, aminek enyhítéséhez rendszerszintű változtatások szükségesek. Minderről ebben a cikkben írtunk bővebben.