A koronavírus-járvány kétségtelenül paradigmaváltást hozott a tekintetben, hogy hogyan viszonyulunk a jóléti kiadásokhoz, az állam gazdaságban betöltött szerepéhez, vagy akár az egyéni szabadságjogok kérdéséhez. A világ országai sorra hoznak olyan intézkedéseket, amelyeket eddig elképzelni sem tudtunk. Az egyéni felelősségvállalás, minimális állami beavatkozás hívószavaira felépített kapitalizmus állatorvosi lovában, az Amerikai Egyesült Államokban a jobboldali kormányzat közvetlen pénzbeli juttatásban részesíti az állampolgárokat, Boris Johnson, a thatcheri szélsőséges individualizmus hagyományát ápoló brit Konzervatív Párt vezetője Downing Street-i karanténjában belátja, hogy a társadalom talán mégiscsak létezik. A legkisebb állami költekezés hallatán is hiperinflációt, jegyrendszert, gazdasági összeomlást vizionáló – elsősorban a német kormányzat gazdasági elképzeléseit a teljes közösségre ráerőltetni kívánó – EU-s politikai elit a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásainak időszakos feloldásával segíti az uniós tagországokat a vírussal való küzdelemben.

Ugyanakkor a járvány felszínre hozza azokat a nagyobb regionális dinamikákat is, amelyekről bár békeidőben hajlamosak vagyunk megfeledkezni, de alapjaiban határozzák meg az egyes országok politikai-gazdasági működését – ezek a tendenciák pedig csak felerősödve, kikristályosodott formában jelennek meg egy olyan krízishelyzetben, mint amit a COVID-19 vírus okozott az elmúlt hónapokban.

A továbbiakban elsősorban azokra a posztszovjet országokra fogunk fókuszálni, amelyek Magyarországhoz hasonló gazdasági szerkezettel és lehetőségekkel rendelkeznek, illetve hasonló problémákkal kellett szembenézniük már a krízis előtt is.

Baltikum

A Szovjetunióból 1991-ben kiváló Litvánia, Lettország és Észtország gazdasága az elmúlt harminc évben Magyarországhoz igencsak hasonló utat járt be. A kilencvenes években mindhárom országban jelentős mértékű privatizáció és gazdasági liberalizáció ment végbe, a legtöbb területen még a magyar szintet is bőven meghaladva. Ennek következtében a balti országokba ugyanúgy ömlöttek a külföldi működőtőke-befektetések, aminek következtében nyugat-európai gazdasági szereplők ugyanúgy óriási befolyásra tettek szert az országban (amit nekünk a német ipari óriások dominanciája, azt a Baltikumban a svéd, finn és kisebb részben dán bankok térnyerése jelentette).

A Balti-országokat gyakran emlegetik a sikeres átmenet példáiként, mivel függetlenné válásuk után gyors tempóban álltak át a piacgazdaságra, az utóbbi időben kiemelkedő makrogazdasági mutatókat, alacsony költségvetési hiányt és államadósságot produkáltak. Ám a neoliberális gazdaságpolitika a magyarországihoz hasonló szociális tragédiákhoz vezetett: a lakosság negyede-ötöde a szegénységi küszöb alatt él mindhárom országban, a vagyoni egyenlőtlenségek a magyar szintet is meghaladják, a vásárlóerő-paritáson mért átlagfizetések pedig vagy az itthoni szintek alá zuhantak, vagy pedig annál csupán elhanyagolhatóan vannak magasabban (ezek együttesen pedig a magyarhoz hasonló szinteket öltő kivándorláshoz vezettek az elmúlt években). Így a lett, észt és litván társadalomra hasonlóan nagy terhet ró a járvány következtében kialakuló gazdasági válság, mint a magyarra, ezért különösen fontos, hogy a kormányok olyan gazdaságélénkítő programokat fogadjanak el, amelyek megakadályozhatják a tömeges munkanélküliséget és elszegényedést – még akkor is, ha ez sok tekintetben szakítást követel az elmúlt 30 év deregularizációra és megszorításokra épülő gazdaságpolitikájával.

Ezzel a baltikum (főleg jobboldali) kormányzatai is tisztában vannak, így mindhárom országban igyekeznek közvetlen segítséget nyújtani a vállalkozások mellett a dolgozóknak is.

A legfejlettebbnek számító Észtország plusz 250 millió eurót tesz a munkanélküliség-biztosítás alapba, ezzel pedig képes a fizetések 70 százalékát (és maximum 1000 eurót) biztosítani azoknak, akiknek a bére több mint 30 százalékkal csökkent a válság hatására, miközben a munkáltatóknak minimum 150 eurót továbbra is garantálniuk kell a munkavállalók számára.

A litván állam a válságban érintett vállalkozásoktól a fizetések 60 százalékát vállalja át,  maximum havi 555 euró/fő értékben. Azoknál a vállalkozásoknál, ahol a vírus terjedésének lassítása érdekében teljes munkabeszüntetést rendeltek el, pedig a bérek 90 százalékát biztosítja az állam. Még az eurózóna legszegényebb országának számító, a három balti ország közül a magyarországihoz leginkább hasonlító gazdasági mutatókkal rendelkező Lettország is képes garantálni a válság által leginkább érintett ágazatokban a dolgozók béreinek a 75% százalékát, így több mint érdekes, hogy mi készteti a magyar kormányt az átfogó bérkompenzációról szóló elképzelésektől való folyamatos elhatárolódásra.

A balti államok a hirtelen megsokszorozódott kihívásokkal szembenéző önkormányzatokkal szemben is merőben más hozzáállást tanúsítanak: az adóbevételeket elvonó, a választott önkormányzatok döntéshozatali jogának elvételének gondolatával is eljátszó magyar kormányzati stratégia helyett Észtországban például a direkt anyagi segítséget választották, 30 millió euró pluszforrást biztosítva az önkormányzatoknak a vírus elleni küzdelemhez. Emellett érdemes megjegyezni, hogy most jön ki igazán, miért volt jó ötlet már évtizedekkel ezelőtt komoly figyelmet fordítani a bürokrácia és az oktatás digitalizálásába:

Észtország rendelkezik a világ egyik legfejlettebb e-közigazgatásával, az állampolgárok a legtöbb dolgot az interneten keresztül is elintézhetik (beleértve a szavazást is), az oktatásban használt digitális megoldások miatt pedig sem a diákokat, sem pedig a tanárokat nem érte váratlanul, hogy online folytatódik az oktatás.

A New Yorker szerint ez is magyarázhatja, hogy a Politico által készített, a lakosság koronavírus miatti pánikszintjét vizsgáló felmérésben miért voltak olyan biztatóak az észt eredmények.  Természetesen a járványra adott észt válaszreakció sem mentes a megkérdőjelezhető elemektől: a jobboldali-centrista pártokat tömörítő kormánykoalíció második legtöbb képviselővel rendelkező tagja, a szélsőjobboldali Konzervatív Néppárt (EKRE) nyomására egy olyan törvényt fogadott el a parlament, ami az ország elhagyására kényszeríti azokat az EU-n kívülről érkező bevándorlókat, akik elvesztik a munkájukat.

Horvátország

Délnyugati szomszédunk jobboldali kormányzata szintén jelentős erőfeszítéseket tesz a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségek enyhítésére és a dolgozók megsegítésére. Horvátország pár napja jelentette be a második gazdasági csomagot, ami további segítségeket nyújt a bajba jutott vállalkozóknak és munkavállalóknak. Az első csomagban a horvát kormány minden olyan cégnek, amely vállalta, hogy nem bocsátja el az alkalmazottakat, a nettó minimálbérnek megfelelő támogatást garantál minden dolgozó után. Ezt az eredetileg 150 ezer forintnyi kunának megfelelő minimálbért a Plenković-kormány most négyezer kunára (körülbelül 180 ezer forintra) növelte, emellett a szociális és nyugdíjjárulékokat is átvállalta, így már minden dolgozónak 265 ezer forintnyi támogatást nyújt a horvát állam.

Horvátország nehéz időszak elébe néz, hiszen számos olyan meghatározó gazdasági szektora van, amelyeket a járvány miatti korlátozások különösen súlyosan érintenek – mint például az ország GDP-jének 20 százalékát kitevő turizmus.

Ezért a kormány gazdaságélénkítő csomagja számos célzott intézkedéssel igyekszik enyhíteni a vállalkozások adóterheit, ilyen például a befizetési haladék vagy a kamatmentes részletfizetés lehetősége, illetve a 7.5 millió koronánál kisebb forgalmat generáló, a bevételeik legalább felét elvesztő vállalatok számára elérhető mentesség a legtöbb adó alól. (Ezek az intézkedések a cégek több, mint 90 százalékát érintik.) A lépések nyilvánvalóan bevételkiesést jelentenek az önkormányzatoknak, amelyeket az állam kamatmentes hitelek biztosításával igyekszik megsegíteni.

Szlovénia

Szlovéniában nemrég került sor kormányváltásra, miután a centrista-liberális Marjan Šarec március 13-án lemondott hivataláról, átadva a hatalmat az országot már több ízben vezető, Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápoló (és a legutóbbi választási kampányban Habony Árpád érdekeltségébe tartozó sajtóorgánumok támogatását is élvező) Janez Janšának, aki egy szűk többségű jobboldali koalíció élén kell hogy szembenézzen a Szlovéniát is súlyosan érintő koronavírussal.

Elemzők az ország GDP-jének 6-8 százalékos csökkenésével számolnak 2020-ban, aminek következtében sok (kis)vállalkozás mehet csődbe, ezért a kormány több olyan intézkedést is elfogadott, ami a rájuk nehezedő terheket kívánja csökkenteni. Az egyik ilyen lépés a 12 hónapos hiteltörlesztési moratórium, amire a járványhelyzet március 12-i bejelentésétől számított hat hónapig jelentkezhetnek a vállalkozások, magánvállalkozók illetve magánszemélyek. A 250-nél kevesebb főt alkalmazó cégek számára az állam kezességet vállal a banki hitelek értékének 60-80 százalékáért, emellett a Szlovén Fejlesztési Bank (SID Banka) összesen 800 millió euróval fog beszállni új beruházásokba. A dolgozókat érintő legfontosabb változások közé tartozik, hogy az állam garantálja a fizetések 40 százalékát azon alkalmazottak számára, akik  munkahelyén a munkaerő legalább 30 százalékát szabadságolták – tehát a munkáltatóknak csak a fizetések hatvan százalékát kell kigazdálkodniuk. A legfeljebb két főt foglalkoztató mikrovállalkozások számára pedig az állam a minimálbér hetven százalékának megfelelő jövedelmet, vagyis körülbelül 620 eurót biztosít.

A járvány idejére egyes fizetéseket csökkentettek, másokat növeltek a közszférában.

Az olyan állami tisztségviselőknek, mint a miniszterek, parlamenti képviselők, állami cégek felügyelőbizottsági tagjai, igazságügyi tisztségviselők harminc százalékkal csökken a fizetése.

Ezzel szemben a polgári védelmi szervezetek munkatársai, valamint az egészségügyben dolgozók 10 és 200 százalék közötti fizetésemelésre számíthatnak.

Bulgária

A hétmilliós ország kormánya ambiciózus törvénytervezettel kívánt választ adni a koronavírus járványra. A jobboldali kormánypárt, a GERB által márciusban benyújtott törvénycsomag akár hároméves börtönbüntetéssel sújtotta volna a vírussal kapcsolatban valótlan információkat terjesztőket, megtiltotta volna a gyógyszerek exportálását az országból, lehetővé tette volna a karanténba helyezettek mobiltelefonjainak megfigyelését, emellett általános hatósági árszabályozást vezetett volna be, ami szerint az árucikkekért nem lehetett volna többet elkérni az év első három hónapjának átlagárainál.

Ám az ellenzéki pártokhoz közel álló, korábban a hadseregben tevékenykedő független elnök, Ruman Radev megvétózta a törvénycsomagot. Radev azt nyilatkozta, hogy a GERB javaslatai „felszámolnák a szólásszabadság maradékát”, illetve hangsúlyozta, hogy „még semmilyen háborút sem nyertek meg félelemmel”. Az elnök külön nem részletezte, hogy a tervezet mely pontjaival nem ért egyet, ám kifejezetten kritikus hangot ütött meg az árszabályozással kapcsolatban, ami szerinte lehetetlenné teszi a létfontosságú gyógyászati termékek, a járvány megfékezésére használt eszközök beszerzését, hiszen ezeknek folyamatosan növekszik a világpiaci ára. A parlament azóta módosította az eredeti elképzelést, elengedve a hamis információk terjesztéséért járó börtönbüntetést és az árszabályozást.

Az elmúlt hetekben a kormányzat további lépéseket is tett, hogy enyhítsék a gazdasági válság várható negatív következményeit, amelyek a legrosszabb forgatókönyvek szerint akár három százalékkal is csökkenthetik a bolgár GDP-t 2020-ban. Amellett, hogy átvállalják a válság miatt bajbajutott vállalkozások dolgozóinak a bérének a 60 százalékát, 566 eurónyi fizetésemelést biztosítanak a fertőzötteket kezelő orvosok számára (igaz, ez a fizetésemelés csak a szakorvosokat érinti, a nővéreket és a kórházi  adminisztratív személyzetet nem). Ezt a döntést egyébként közösen jelentette be az általában az egymással gyakran viaskodó Rumen Radev köztársasági elnök és Bojko Boriszov miniszterelnök, ezzel is hangsúlyozva az összefogás fontosságát a járvánnyal szemben.

Egyébként Bulgáriában is sor került arra a vitára, hogy vajon az Európai Unió segít-e a bajbajutott országoknak, miután Boriszov egy sajtótájékoztatón azt mondta, az EU valójában csak lehetővé teszi a tagországok számára a már nekik kiutalt támogatások szabadabb felhasználását a járvánnyal való küzdelemhez, közvetlen anyagi segítséget viszont nem nyújt.

Vladiszlav Goranov pénzügyminiszter egy fokkal továbbment és közölte, hogy ezek az EU-s támogatások valójában az „ő pénzük”.

Az kétségtelen, hogy az Unió gazdasági előnyeit nem lehet leegyszerűsíteni a nettó befizető és nettó haszonélvező országok képletére (hiszen miközben Bulgária jelentős támogatásokat kap az EU-tól, a piacait is megnyitja azon, legtöbb esetben nettó befizetőnek számító nyugati országok gazdasági szereplői előtt, akiknek a Bulgáriában generált profitja jelentős részben nyugaton hasznosul), ám a miniszter szavait nem nehéz felelősséghárításként értelmezni, főleg ha figyelembe vesszük, hogy mennyi kritika éri a bolgár kormányt a koronavírus kezelése miatt.

Az országban súlyos hiány van az orvosi maszkokból, aminek fényében nem is csoda, hogy komoly kritikát kapott Kiril Ananiev egészségügyminiszter, miután kifejtette, hogy szerinte kötelezővé kéne tenni a maszkviselést nyilvános tereken. Ananievet azért is támadták, mert miközben szélsebesen letesztelték a bolgár parlament tagjait, miután egy képviselőnek pozitív lett a tesztje – a fertőzésnek súlyosan kitett több mint nyolcezer orvos vizsgálatára még nem került sor. Az egészségügy óriási emberhiánnyal küzd, nem kis részben a képzett munkaerő elmúlt években történő nyugatra vándorlása miatt. A problémák súlyosságát jól mutatja, hogy márciusban több tucat orvos mondott fel két szófiai kórházban, miután a kormány anélkül akart ezekben az intézményekben fertőzötteket kezelni, hogy biztosította volna a megfelelő védőfelszereléseket.