Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Elküldte a kölcsönzött munkásokat, de húsvétig ismét termel egy kicsit az Autoliv

A sopronkövesdi Autoliv biztonsági öveket gyártó autóipari beszállítónál részlegesen újraindult a korábbi leállás után a termelés, melynek keretében húsvétig csökkentet üzemben fog működni a gyár, a korábban alkalmazott számú munkás töredékével – írja a Kisalföld.

A korábban 2 200 főt foglalkoztató üzemben a lap szerint mintegy 200 munkással indították újra a termelést, és nagyjából 200 kölcsönzött munkást eresztettek szélnek.

Noha az európai autóipari termelők, az autógyárak és beszállítók javarészt leálltak, kisebb megrendelések még beesnek, ezért is indult el néhány napra az alacsony volumenű termelés az üzemben, a gyárhoz közel lakó, valamint saját kocsival rendelkező munkások bevonásával – így a cégnek nem kellett igénybe vennie a munkásbuszokat. Vagyis így is tudott spórolni, azokon, akiknek a közlekedését biztosítania kellene, miközben hivatkozhat a járványhelyzet elleni védekezésre is.

Mindazonáltal, noha a buszon nincsenek ily módon kitéve a munkások egymás közelségének, és ezzel a fertőzésveszélynek, a gyártósoron továbbra sem biztosítható az egymástól való biztonságos távolság a több órás műszakok során, így sovány vigasz, hogy a közösségi terekben távolságtartást segítő csíkokat húztak a padlóra.

Marsitsné Horváth Marianna, az Autoliv Vasas Szakszervezet titkára, a munkavédelmi bizottság elnöke elmondta,

„A cégvezetés, a szakszervezet és az üzemi tanács a dolgozók egészségügyi védelmét elsőrendű feladatnak tekinti. Ezért most is kontaktmentes lázmérés után és csak egy bejáraton léphetnek be a munkatársak a gyár területére. Hőkamerás ellenőrző rendszer is beszerzés alatt áll, a kellő fizikai távolságtartást pedig vonalakkal jelölték ki a szociális és egyéb helyeken. A gyártósoroknál persze ez nehezen kivitelezhető, viszont valamennyi munkatársat ellátták arcmaszkkal, továbbá állandó az üzemorvosi jelenlét”.

A szakszervezeti vezető azt is elmondta, hogy amennyiben nem érkeznek további megrendelések a gyárhoz – amire nagy esély látszik az autóipar globális leállása miatt – akkor az üzem ismét leáll húsvét után, a dolgozók pedig alapbéren lesznek elszámolva ezidő alatt. A feldolgozóiparban jellemző konstrukció, hogy a munkásnak van egy alapbére, és valódi fizetése az ezen felüli, különböző bónuszokként elszámolt fizetéselemekből áll össze, melyek a termelési volumennel függnek össze, magyarán a munkás bére nagyban függ attól, mekkora a legyártott darabszám.

Persze az alapbéren elszámolt állásidővel a gyár közvetlenül foglalkoztatott munkásai még mindig jobban járnak, mint a kölcsönzött munkaerő: a cég felmondta szerződését a munkaerő-kölcsönző cégekkel, a kétszáz, javarészt az észak-keleti országrészből származó kölcsönzött munkást pedig szélnek eresztették.

A kölcsönzött munkások különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, miután egy közvetítőcég foglalkoztatja őket, és munkahelyük a cégen keresztül bérli ki őket, jellemzően betanított munkákra, melyekhez nem kell különösebb képzettség. Nem csak most, de általában sokkal kevesebb védelmet élveznek a közvetlenül foglalkoztatott munkásoknál, azonban amint elkezdődtek a gyárleállások, elkezdtek szállingózni a rémtörténetek is arról, hogyan szabadulnak meg az üzemek villámgyorsan a kölcsönzött munkaerőtől.

Ilyen volt a Suzukitól elbocsátott munkások esete is, ahonnan sokakat egy hétvége alatt raktak ki a gyárból és a munkásszállásról is, de több más üzem munkásai is hasonló módon jártak – ami miatt a fővárosi hajléktalanellátásban ezrével jelentkeznek a munkásszállóról kipenderített emberek, akiket csak addig tartott valamire a rendszer, míg a tőkét szaporították munkájukkal.

Most azonban a bejelentett, a cégek érdekeit szolgáló gazdaságvédelmi csomagok miatt a kirúgottaknak esélyük sincs, hogy támogatáshoz jussanak, hacsak az átképzésre fordítható diákhitelt nem számoljuk annak.

Ráadásul, ahogy az Autoliv esetében is, ha van hova menniük ezen embereknek, azok jellemzően a legszegényebb részei az országnak – vagy külföldi szegény térségek – ahol a koronavírus-járvány során előbb ütötte fel fejét az éhezés mint a vírusos megbetegedések.