Afrikában a jelenleg meglévő állások felét fenyegeti a koronavírus-járvány miatti gazdasági válság, ezzel – sürgős külső beavatkozás nélkül – súlyos társadalmi kataklizma következhet be, figyelmeztet az Oxfam nemzetközi humanitárius szervezet a Guardian szerint.

Mindazonáltal a lap szerint a szervezet készített egy jelentést a G20 gazdasági miniszterei, az IMF és a Világbank ülése előtt, ami szerint a világjárvány végére a világ 7,8 milliárd lakójának több, mint fele nyomoroghat.

Az Oxfam szerint a szegénység elleni harcot egy évtizeddel is visszavethetik a járvány elleni harc miatti leállások – és akár harminc évvel a szub-szaharai Afrikában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, a gazdaságilag leggyengébb régiókban.

A King’s College és az Ausztrál Nemzeti Egyetem által végzett kutatás szerint a járvány miatti 20 százalékos jövedelemkiesés következtében világszerte 548 millió ember bevételei csökkenhetnek napi öt és fél dollár alá, ami a Világbank által meghatározott egyik nyomorküszöb.

A G20 az IMF és a Világbank megbeszélésén többek között arról fognak tárgyalni, hogy elengedjék a szegény országok adósságait. Az IMF anyaga megállapítja,

„a koronavírus-járvány minden bizonnyal súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel fog járni az IDA országok [ezek szegény országok, listájuk és az IMF definíciója a linken elérhető] számára, melyek a világ lakosságának negyedének, és az extrém nyomorban élők kétharmadának otthonai.”

A találkozó várhatóan április 16-17-én fog lezajlani, és a szervezet részéről igencsak szokatlan adósságelengedésre felszólítás mellett javasolja egy SDR rendszer létrehozását, melynek keretében növelnék az IMF rendelkezésére álló forrásokat, melyeket szegény országok segélyezésére költhet.

Az ENSZ szerint 2,5 billió dollárra lenne szükség a segítségnyújtáshoz, míg az Oxfam egybillió dollár adósság azonnali elengedését, és legalább egybillió dollárnyi SDR létrehozását szorgalmazza, hogy a szegény országok pénzbeli juttatásokkal segíthessék a munkájukat vesztetteket és a kisvállalkozásokat a túlélés érdekében (ezek ugye olyan támogatások, melyeket a magyar kormány a gazdaságilag fejlett országok között igazi kuriózumként nem lépett meg).

Mindazonáltal az USA jelenleg egy félbilliós SDR létrehozását is blokkolja, mondván némi pénz akár Iránba is juthatna.

Ezzel az Egyesült Államok fenntartja szélsőségesen ellenséges Irán-politikáját, melynek keretében még azt is akadályozza, hogy a közel-keleti ország hatékonyan védekezhessen a járvány ellen, ezzel nem csupán Irán lakossága ellen követve el bűnt, de globálisan is nehezítve a védekezést.

Miközben az olyan, rendszerint ortodox kapitalista nézeteket valló szervezetek is, mint az IMF és a Világbank megszorítások és szigorúan vezetett hitelek helyett széleskörű segélyezést és a tartozások elengedését szorgalmazzák, az USA még mindig blokkolja a rászoruló országoknak nyújtott nemzetközi segélyeket.

José María Vera, az Oxfam nemzetközi ideiglenes ügyvezető igazgatója szerint

„a világjárvány pusztító gazdasági hatását a glóbusz valamennyi pontján érezni. De a szegény országok szegény népeit, melyek eleve a túlélésért küzdenek, szinte egyáltalán nincs védőháló mi megfogja, és megakadályozza, hogy nyomorba hulljanak.

A G20 gazdasági miniszterei, az IMF és a Világbank azonnali pénzinjekciót kell hogy adjanak a fejlődő országoknak, hogy segítsenek a szegények és a sérülékeny közösségek kimentésében.”

Noha a mostani javaslatok a nagy szervezetek részéről szokatlanok és radikálisak az eddig megszokottak fényében, nem szabad elfelednünk, hogy ezek befizetői, a gazdag centrumországok tekintélyes részben a periféria nyomorának köszönhetik jólétüket és vagyonukat.
A globális egyenlőtlenségek és a nemzetközi tőkés rendszer működéséből fakadóan a centrum tőkéje befektetések útján ki tudja használni a periféria olcsó nyersanyagait és munkaerejét, ezzel magasabb profitokat elérve, és a centrumban növelve a jólétet. A tőkés centrumországok kormányai a különböző gazdasági programok és megállapodások útján sokszor ezt segítik elő a fejlődő országoknak is nevezett periférián és félperiférián, például mikor nyersanyagok kitermelésére eszközölnek ki koncessziókat az adott centrumország vállalatai számára.

Vagyis a jelenleg segélyezés céljára tervezett pénz, mely a nagy befizetőktől érkezik a nemzetközi pénzügyi szervezetekhez, a periféria munkásságának kizsákmányolása és ezzel összefüggésben a föld kincseinek kitermelése útján született.