Az elmúlt napokban, hetekben nem túlzás azt állítani, hogy a kínai Vuhanból kiindult újtípusú koronavírus-járvány (a keresztségben COVID-19) uralta a magyarországi és a nemzetközi médiát, a Külügy- és a Belügyminisztérium nap mint nap tájékoztat a nemzetközi és magyarországi helyzetről, és folyamatosan kerülnek napvilágra az új információk a betegség természetéről és terjedéséről.

Azt egyelőre nem tudhatjuk biztosan, hogyan terjed a betegség, és egészségügyi szempontból milyen hatásai lehetnek globálisan és Magyarországon, ugyanakkor az már látszik, hogy lesznek folyamatok, melyekre legalábbis hónapokig, de talán évekig tartó befolyással lesz a járvány és annak tágabb értelemben vett velejárói.

Ahogy arról a magyar média is beszámolt, jelenleg talán a leglátványosabb fejlemény, hogy Kínában radikálisan csökkent a levegő szennyezettsége, miután az üzemek, erőművek csökkentették termelésüket a karantén által érintett területeken – a munkások nem mentek be a gyárakba, melyek így annyi energiára sem éheztek, ez pedig kevesebb károsanyag kibocsátásával jár, de az autók (buszok, teherautók) is kevesebbet járják az utakat.

A koronavírus és a karantén eredményei valóban elképesztőek: a NASA műholdfelvételei szerint a mérgező nitrogén-dioxid koncentrációja január 1 és 20, valamint február 10 és 25 között látványosan csökkent a térségben, ez pedig a szakértők szerint a koronavírus miatti kapacitáscsökkentéseknek köszönhető – noha a kínai holdújév miatti vakáció is közrejátszik, a szennyezés visszaesése jóval nagyobb, mint ilyenkor általában.

Fei Liu, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának levegőminőség-kutatója elmondta,

„Ez volt az első alkalom, hogy egy konkrét esethez kapcsolódóan ekkora terület felett ilyen drámai módon lecsökkent e szennyezőanyag mennyisége.”

A kutató ugyanakkor azt is hozzátette, a 2008-as gazdasági válság idején megfigyelhető csökkenés nem volt ilyen hirtelen, ahogy Peking környékén az olimpia idején is tapasztalható volt hasonló visszaesés, azonban ezen esetekben a szennyezés intenzitása hamar visszaállt a korábbi mértékre, vagy még magasabbra. A szokásos holdújévi – a jelenleginél csekélyebb – kibocsátáscsökkenés után is újra növekedni szokott a károsanyag koncentrációja, ez azonban egyelőre elmaradt. Liu ezzel kapcsolatban elmondta:

„Idén sokkal jelentősebb a csökkenés, mint az elmúlt években bármikor, és sokkal hosszabb ideig is tart. Ezen egy pillanatig sem csodálkozom, hisz országszerte számos városban hoztak a vírus terjedésének megfékezésére különféle intézkedéseket.”

A műholdak segítségével megfigyelt nitrogén-dioxidéhoz hasonlóan vélhetően más szennyező anyagok légköri koncentrációja is csökkent az elmúlt időszakban az alacsonyabb intenzitású ipari termelés hatására, és habár az nem vitás, hogy a kibocsátás idővel ismét növekedni fog, azt egyelőre nehéz megjósolni, hogy mikor áll vissza a kínai ipar és közlekedés a megszokott szintre.

Vagyis ezáltal az is elképzelhető, hogy a koronavírus-járvány hatására 2020-ban – az elmúlt évtizedekben szinte egyedülálló módon – csökkenni fognak a globális légszennyezési mutatók, köszönhetően többek között annak, hogy a nemzetközi ellátási láncok miatt nem csupán Kínában, de világszerte is csökken az ipari termelés.

Hiába működnének ugyanis világszerte az ipari üzemek, ha Kínában nem készülnek el olyan alkatrészek, melyeket felhasználnának, nem tudnak termelni, míg alternatív beszállítókat nem találnak.

Vuhan és tágabban Hupej tartomány amellett, hogy a kínai autóipar egyik központja, rengeteg más iparágnak is az otthona: a fém- és nehézipar mellett fontos szerepet tölt be a térségben a vegyipar, a gép- és szerszámgyártás, a high-tech elektronikai ipar, a textilgyártás, valamint az élelmiszeripar. Emellett nem utolsó sorban közlekedési és kereskedelmi központ, az Egy út, egy övezet projekt fontos állomása, vagyis a Kínán belüli, és a közép-Kínán keresztülhaladó nemzetközi szállítmányozásban is kiemelt szerepet tölt be, így a karantén, a közlekedés és az ipar leállása a régió mellett egész Kína, sőt az egész világ ipari termelésének, és ezzel károsanyag-kibocsátásának szintjére hatással van (emiatt egyesek már a projekt létjogosultságát is megkérdőjelezik).

Hasonló volt a helyzet például a tavaly év eleji győri Audi-sztrájk idején is, amikor a vállalat ellátási láncában bekövetkezett leállás – Győrben gyártják több, máshol összeszerelt Audi típusok motorjait – miatt le kellett állnia más gyáraknak is, mivel egyszerűen nem volt mit beszerelni a kocsikba. Miközben Magyarországon már február eleje óta számolnak azzal, hogy esetlegesen gyárakat kell leállítani, az olasz Fiat szerbiai üzemében, az egykori Zastava-gyárban már egy időre felfüggesztették a termelést a kínából érkező alkatrészellátás akadozása miatt.

A Járműipar magazin cikkéből az is kiderül, hogy a német ipar azon aggódik, hogy az immár  (egyelőre csak) Olaszországban is robbanásszerűen terjedő koronavírus miatt jelentősen vissza fog esni a német ipari termékek iránti kereslet, tekintve, hogy Észak-Olaszország igen fontos kereskedelmi partnerüknek számít. Mindazonáltal Németországban is tartanak attól, hogy a gép-, az autó-, a gyógyszer- és a papíripar, vagyis a feldolgozóipar több ágazata is szorult helyzetbe kerülhet az ellátóláncban beálló fennakadások miatt, ami elsősorban az elmúlt évtizedekben globálisan elterjedt, minimális raktári készletekkel operáló módszernek köszönhető, mely ugyan költséghatékony, de jóval érzékenyebb a teljes rendszer olajozott működésére.

Az ipar félelmei, miszerint csökken a termékek iránti kereslet a koronavírus terjedése miatt, nem alaptalan: Kínában februárban 92 százalékkal csökkentek az újautó-eladások, vagyis az ország lakosai gyakorlatilag abbahagyták az autók vásárlását, szemben az egészségügyi felszerelésekkel és a tartós élelmiszerekkel, amiket a járvány kitörését követő kisebb pánikban a szó szoros értelmében lerabolták a boltok polcairól.

Amennyiben pedig csökken az ipari termelés volumene, az magával fogja hozni a fertőzések és a járvány mellett a koronavírus egy másik, áttételes társadalmi hatását, miszerint jóval kevesebb munkásra lesz szükség az üzemekben – ahogy az előrejelzések szerint a szolgáltató szektorban dolgozók is borús idők elé néznek.

Ami környezeti szempontból jót jelent tehát a járvány idején, az sokaknak, pláne a periféria- és félperiféria-országokban, ahol a bérből élők jellemzően kevés megtakarítással rendelkeznek, komoly egzisztenciális problémává is válhat, de a kisebb vállalkozások is kénytelenek lesznek a csőd lehetőségével szembenézni. Az Egyesült Királyságban már ki is dolgoztak egy rendszert erre az esetre a kisvállalkozások megsegítésére, melynek lényege, hogy adóik befizetésének átütemezését kérhetik – noha ez a korábban is gyengén muzsikáló Flybe belföldi légitársaságon és sok más, javarészt a szolgáltató szektorban működő cégen már nem segített.

Ez persze nem segíti a munkásságot, ugyanis az üzemek bezárásával és leállításával elbocsátási hullám indulhat be, ami, ahogy azt láthattuk a 2008-as gazdasági válság idején, lenyomhatja vagy hosszú időre befagyaszthatja azok bérét is, akiket nem rúgtak ki a munkahelyükről.

Zsiday Viktor gazdasági befektető – ez nagyjából a tyúkbéljós kortárs megfelelője – szerint a problémát meg lehetne oldani azzal, hogy

„az egész világon egy hónapig mindenki otthon marad, megnézi az összes Netflixes sorozatot. A kormányzat küld mindenkinek alapélelmet (kiszállítja a katonaság), jegybanki pénzteremtésből 1 havi átlagfizetést, a lejáró tartozásokat pedig automatikusan 3 hónappal meghosszabbítják.”

A tőkés megmondóember persze ezt nem gondolja komolyan, hogy megvalósítható lenne, azonban ahogy felveti, a bérből élők még a jelenleginél is súlyosabb elszegényedésének megakadályozása érdekében valóban komoly állami beavatkozásokra lesz szükség.

Az Amerikai Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) egyébként már be is jelentette, hogy a járványhoz köthető gazdasági visszaesést kiegyensúlyozandó ötven bázisponttal csökkenti a jegybanki alapkamatot – aminek jelentőségét az világíthatja meg, hogy ilyet legutóbb a 2008-as válság idején lépett meg a szervezet.

Ráadásul a várható recesszió nem csupán a fentebbiekben taglalt ipari munkásság helyzetére lesz hatással, hanem – már most érezhető szinten – a szolgáltató szektorban dolgozók életére is.

A járvány sújtotta és részben vesztegzár alá vont Észak-Olaszországban – érthető okokból – már most döglődik a turizmus, ahogy a járványtól való félelem és további utazási korlátozások miatt várhatóan sok cég és munkás fog nehéz helyzetbe kerülni.

És bár  jót tesz a környezetnek, hogy a repülők a földön maradnak, ez ugyanúgy sújtja a turizmusban dolgozókat, akik ki vannak téve a tőkés rendszer működését garantáló fogyasztásnak, mint a gyári munkásokat – miközben kétségkívül a cégtulajdonosokat fogja kevésbé érinteni a járvány..

Lehet, hogy a tőkésosztály milliárdokat veszít egy gazdasági recesszió idején, mint amilyet például egy globális járvány is okozhat, életszínvonalukon azonban jóval kevésbé fog látszani, mint azokén, akik a jólétüket kitermelik mindennapi munkájukkal. Hovatovább, a periféria- és félperiféria-országokban a járvány is sokkal súlyosabb lesz várhatóan, mint a centrumországokban, és a jellemzően gyengébb egészségügyi rendszerek és a lakosság jellemzően eleve rosszabb egészségügyi állapota miatt a halálozási ráta is várhatóan magasabb lesz a szegényebb országokban.

Láthatjuk, hogy míg Nagy-Britannia, ahol egyelőre még nincs súlyos helyzet, talán már az apokalipszisre is felkészült, addig Irán, a járvány közel-keleti gócpontja láthatóan képtelen volt időben hatásos lépéseket tenni a koronavírus megfékezésére – a járvány iráni epicentrumát, Kom városát például nem vonták karantén alá, így a zarándokok remek terjesztővé válhattak -, és kérdéses, hogy képes lesz-e megbirkózni a kihívással.

Amíg ugyanis nincs megfelelő nemzetközi szolidaritás és segítségnyújtás a betegség terjedésének megfékezésében, arra is kicsi a remény, hogy a térség szegényebb országait ne gyűrje egytől egyig maga alá a járvány, halottak millióit és a szétesés határára kerülő, eleve instabil állami rendszereket hagyva maga után.

Azonban a rossz hír az, hogy jelenleg nem úgy néz ki, hogy a globális kapitalista rendszer haszonélvezői feladnák a szankciókat, és mindannyiunk közös érdekének megfelelően cselekednének.

Persze, környezeti szempontból például annak is pozitív hatása lenne, ha a járvány odáig fajulna, hogy Iránnak le kelljen állítania az olajkitermelést (és vélhetően az olajár zuhanását is megállítaná, aminek meg a kitermelők örülhetnének).

Mindazonáltal látnunk kell: a jelenlegi globális gazdasági berendezkedésben ez a járvány elsősorban a szegényebb országokat, és a társadalom alsóbb osztályait fogja súlyosan érinteni, úgy egészségügyi, mint gazdasági szempontból. Persze, hogy nem fogja kímélni a felsőbb osztályokat sem, azonban ahogy azt láttuk a 2008-as válság idején, a gazdagok vélhetően sokkal kevésbé fogják érezni – és nem csupán azért, mert meg fogják tudni fizetni a minőségi egészségügyi ellátást, de már csak azért is, mert a járvány nyomában terjedő gazdasági visszaesést is legalább részben rá tudják terhelni a munkásságra, a bérből élők tömegeire.

Annak viszont örülhetünk, hogy a kapitalista rendszer agyonpörgetett termeléséből és fogyasztásából fakadó levegő- és egyéb környezetszennyezés csökken a járvány mellékhatásaként. Inspiráló tapasztalat lehet egy olyan világ megvalósításához, mely a tulajdon és a javak igazságos elosztásán alapul, és célja, hogy fenntartható módon biztosítsa a bolygó lakóinak megélhetését. Ugyanis – a járvánnyal, a légszennyezéssel, a kizsákmányolással, a nyomorral és a mindezekkel járó fizikai és mentális betegségekkel szemben – abba egyelőre még nem halt bele senki, hogy Kínában 92 százalékkal csökkent az újautó-eladás.