Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kilépés távozás nélkül – Mi fog változni a brexit után? 

Az elmúlt három és fél évben a brit belügyek és a világpolitika felett obskurus témaként lebegő brexit előzményeiről, a népszavazásról, a brexitviták közvetlen hatásairól, sőt talán még az Egyesült Királyság és az Európai Unió válásának vélt és valós hosszú távú következményeiről is többet tud az állampolgárok többsége, mint arról, hogy mégis mi fog történni január 31-én, a brexit immáron tényleges bekövetkeztének napján. Aligha ez lesz ugyanakkor a nap, amikor a szétválnak a szigetország és az Unió útjai. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy miért nem, és miben lesz mégis más a január 31-ei nap, mint a többi.

Noha a britek útja a kilépés felé a decemberi, az eddig is kormányzó konzervatívoknak immáron kényelmes parlamenti többséget hozó választás óta minden korábbinál simábbnak tűnik, az már most látszik, hogy bizony sok víz fog lefolyni a Temzén addig, amíg a tényleges brexit megtörténik.

A január 31-es kilépési dátumra – amelyen lényegében az Egyesült Királyság az EU-s jogalkotásból és politikai intézményrendszerből száll ki – az EU még október végén bólintott rá, és bár a kilépési procedúra a brit belpolitikai viták miatt már addigra is rétestészta hosszúságúra (három és fél évesre) nyúltak, a pénteki kilépésnek már egyik fél sem vetett gátat.

Nulladik lépésként arra viszont még mindenképpen szükség volt, hogy Boris Johnson brexitjavaslatából hatályos törvény is legyen. A kormánypárt ezt három hete könnyedén áttolta az alsóházon, és bár a lordok kisebb módosításra visszapasszolták az előterjesztést, komolyan ez sem akadályozta a 80 fős tory többség akaratát a parlamentben. Végül aztán múlt csütörtök este emelkedett törvényerőre a Withdrawal Agreement, miután a parlament által elfogadott egyezményt II. Erzsébet királynő is jóváhagyta.

Nézzük tehát, mi fog történni pénteken, miután az Egyesült Királyság a maga részéről törvényben rögzítette saját EU-tagsága megszűnésének feltételeit, amivel felhatalmazza a kormányt a további tárgyalásokra az Unióval.

  • Formálisan nem lesz többé uniós tag az ország.
  • Megszűnik a brit képviselők mandátuma az Európai Parlamentben, és nem lesznek többé egyesült királyságbeli tagjai az EU politikai intézményeinek.
  • Elkezdődik az úgynevezett átmeneti időszak, amely 2020. december 31-éig tart – valójában ezzel veszi csak igazán kezdetét a brexit tárgyalások folyamata.

A fentieken kívül igazán konkrét látszata nem igazán lesz annak, hogy a britek ezen a szent napon hagyják el az Európai Uniót. Londonban olyan szimbolikus aktusok emlékeztethetnének még a nagy eseményre, mint hogy Boris Johnson beszédet mond a kilépés alkalmából. Szóba került az is, hogy a miniszterelnök közösségi finanszírozás segítségével tenné lehetővé a felújítás alatt álló londoni parlament toronyharangjának, a Big Bennek a megszólaltatását, erről a nem kevéssé provokatív gesztusról azonban végül lemondott a kormányfő. Cserébe éjfélkor egy visszaszámlálást vetítenek majd a Downing Street 10. falára.

A 11 hónapos pufferidőszak alatt aligha fog az átlagpolgárok közül bárkinek is feltűnni, hogy az Egyesült Királyság nem tagja többé az EU-nak: ugyanazok a jogszabályok maradnak érvényesek a brit földön tartózkodó EU-s állampolgárokra, illetve a kontinensen tartózkodó britekre.

Az ország a közös piac és a vámunió része marad, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlása zavartalan marad egészen addig.

Ez a tervek szerint decemberig marad így, 2021-től pedig már a brit kormány és az Unió által közösen rögzített feltételek szerint megy tovább az élet.

A kilépési megállapodás véglegessé csak az Európai Parlament ratifikációját követően válhat: Az EP Alkotmányügyi Bizottsága már nagy többséggel rábólintott arra, hogy szavazásra bocsássák, s egyúttal elfogadásra javasolják a dokumentumot, a voksolásra pedig ma, azaz január 29-én fog sor kerülni, s nagy valószínűséggel a képviselők sem fogják meghekkelni a kilépést két nappal a céldátum előtt.

Azt azonban, hogy a két fél válása, minél „rendezettebb” legyen, a tranzitidőszak végéig kell elérnie a brit kormánynak és a maradék 27 EU-tagállam tárgyalóbizottságának. (A Johnson-kormány korábban kizárta annak lehetőségét, hogy szükség esetén beleegyezzenek az átmenet további meghosszabbításába.) Így tehát – bár leírva egyszerűnek tűnhet, hogy január 31-e a brit EU-tagság vége, a gyakorlatban ennél valószínűleg jóval rázósabb lesz a válás, az átmeneti időszak ugyanis számos hosszadalmas, főként kereskedelmi fókuszú tárgyalást hoz majd magával, amelyeken nyitott kérdések sokaságát kell rendezni. A The Guardian című lap ezt a egyezkedést a világháború óta eltelt évtizedek leggrandiózusabb tárgyalássorozatának nevezte, amelyen egy 46 éves politikai és gazdasági összefonódást kell majd szétszálazni az EU és Nagy-Britannia között. Először leghamarabb február 25-én ülhetnek tárgyalóasztalhoz a felek, ha addigra az Európai Tanács is kijelöli a saját tárgyalóbizottságát.

A tárgyalásokon kardinális téma lesz természetesen a britek és EU közti szabadkereskedelmi megállapodás, amelynek tétje leginkább az, hogy külön kereskedelmi státusza lesz-e az Egyesült Királyságnak, vagy ugyanolyan EU-n kívüli országnak számít-e majd, mint bármelyik másik. Ez utóbbi esetben a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) általános szabályai fognak vonatkozni a felek közti ügyletekre.

A legkeményebb dió valószínűleg az ír-északír határkérdés megoldása lesz.

Az ír-északír konfliktust 1998-ban lezáró nagypénteki megállapodás fő vívmányai közé tartozott, hogy teljesen megszűnt a két ország közti 499 kilométeres szárazföldi határon az egykor katonai szigorúságú ellenőrzés. A brit EU-tagság megszűnésének (brexit) feltételeiről folytatott tárgyalások leghevesebb vitái arról szóltak, hogy miként lehetne elkerülni a határellenőrzés visszaállítását a brexit után, amikor ez a határszakasz az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen szárazföldi vámhatára lesz. Az ír-északír határ történeti hátteréről itt írtunk bővebben.

A brexit legfogósabb kérdéseként ismert határkérdés a Johnson-féle, célegyenesben lévő kilépési megállapodási tervezet szerint jelenleg a következőképp néz ki: elkerülendő, hogy az Ír Köztársaság és az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország közt újra fizikai határ épüljön, a brit kormány csavart egyet a korábbi, Theresa May-féle megállapodáson és tengerre, a Brit-sziget és az Ír-sziget közé húzna vámhatárt. Ennek következtében minden, az Egyesült Királyságból Észak-Írországba tartó áruforgalmat exportadó sújt majd, ugyanakkor az Észak-Írországon (így az Egyesült Királyságon) belül maradó termékek után visszatérítést kapnak az északír vállalkozások, s csak az Írországba továbbhaladó áruforgalom fizet majd teljes adóösszeget. (A folyamatot jól szemlélteti a BBC itt található ábrája.)

A May-kormány kilépési egyezménytervezete egy különleges intézményt, az ún. backstop (végütköző) intézményét tartalmazta a határkérdés megoldására. Ennek értelmében, az észak-ír kérdés rendeződéséig Nagy-Britannia „közös vámterületen” maradt volna az EU-val, sőt Észak-Írországban a közös piac és a vámunió legtöbb rendelkezése is érvényben maradt volna. A backstop azonban szúrta a radikálisabb szakítást sürgető konzervatívok szemét, mondván, ez hosszú évekre az Unióhoz láncolná Nagy-Britanniát, és ezzel a teljes körű kilépést ásná alá. A backstop-vita nagyban hozzájárult Theresa May sorozatos vereségeihez a parlamenti végszavazásokon, majd végül tavaly májusi lemondásához is.

Szintén kényes kérdés az EU-s állampolgárok letelepedése Nagy Britanniában: a mostani verzió szerint az Egyesült Királyságban élő külföldi EU-állampolgárok – köztük több százezer magyar – a brit EU-tagság megszűnése után is maradhatnak az országban, de meghatározatlan időre szóló tartózkodási engedélyért – hivatalos elnevezéssel letelepedett jogi státusért – kell folyamodniuk a brit belügyminisztériumhoz. Ennek határideje 2021. június 30., azonban ha ezt elmulasztják, kitoloncolják őket – legalábbis Brandon Lewis, a brit belügyminisztérium biztonsági és brexitügyi államtitkára szerint. Erre múlt pénteken reagált Guy Verhofstadt, az Európai Parlament (EP) brexitügyi megbízottja, és kizárta ezt a forgatókönyvet.

Ezzel a kérdéssel még a britek is csak az utolsó pillanatban vergődtek zöld ágra: a londoni felsőház is azzal a javaslattal dobta vissza Johnsonék törvénytervezetét, hogy az Egyesült Királyságban élő és a brexit után is maradni kívánó külföldi EU-állampolgároknak automatikusan biztosítani kell a további tartózkodási jogot, és erről a brit kormánynak fizikai formában létező dokumentumban is kell tájékoztatnia őket. Ezt a módosítót az alsóház végül leszavazta.

A vám-, határ- és letelepedési problémák pedig – bár a legfontosabbak – csak töredékei annak a kérdéshalmaznak, amelyre választ kellene találnia az EU-nak és Nagy-Britanniának. Hogy ezen túlmenően – a teljesség igénye nélkül – még mi mindenre kellene megoldást kidolgozni: rendezni kell a közös pénzügyeket, a védelmi és a tudományos együttműködés kereteit, eldönteni, hogy az Európai Bíróság megmarad-e bizonyos területeken fellebbviteli fórumnak a brit bíróságok felett… Megannyi lezáratlan kérdés, amelyek azt mutatják, a kilépéstől hosszú lesz még az út a távozásig.