A héten mi is megírtuk, komoly leépítésekre kerül sor a közeljövőben az Audi Hungária győri üzemében. A cég vezetése három napja arról számolt be, szerintük semmiféle tömeges elbocsátás nem zajlik, csak éppen folyamatosan egyre kevesebben fognak majd dolgozni a gyárban, ami végülis ugyanaz.
Ez is csak egy lenne a megannyi, ide-oda ingadozó leépítési-felvételi hullámok, a „piac szeszélyei” közül?
Az Index forrásai szerint aligha. Ők ugyanis belső információk szerint közzétették, hogy a Volkswagen német konszernhez tartozó magyar Audinál 2023-ig mindösszesen ötezer embert érinthet az „átszervezés”.
Ráadásul az 1200 fős, gyakorlati leépítés szorosan követi a korábban az Electrolux által Gyömrőn, ugyancsak automatizáció miatt történt 800 fős elbocsátást is.
Mind az Audinál, mind az Electrolux közeli, romániai üzeménél komoly sztrájkok is voltak 2019 első felében. Az összefüggés nyilván nem a véletlen műve.
A Portfolio gazdasági portál pedig most hosszabb cikkben azt is bemutatta, valójában mit is takar az audis „átstrukturálás”, és mik az okai.
Kiderült ugyanis, hogy az üzemet elérte az amúgy globális jelenségként is egyre inkább elharapódzó robotizáció. A győri üzemben az elmúlt két évben ugyanis nemcsak a motorgyártásról álltak át egyre inkább a komplexebb autógyártási folyamatokra, nemrég megkeződött az elektromos motorral hajtott „környezetkímélő” gépkocsik sorozatgyártása is.
Hogy mi a különbség? A Portfolio.hu két, érzékletes videóval mutatta ezt be.
Az első egy belső égésű, Audi-benzinmotor győri gyártási folyamatát ábrázolja:
A második pedig az új, elektromos autómotorokét, ugyanitt, 2018-ból:
Az a két videónál már elsőre is szembetűnő lehet, hogy a jövőben egyre nagyobb igényekre termelő elektromos motorgyártás elterjedésével a piaci logika önkéntelenül elvezet ahhoz, hogy az egyrészt automatizálás, másrészt pedig a elektromotorok relatív olcsósága és összeállításának egyszerűsége először is a fizikai munkások és a betanított munkások kárára fog megtörténni, a magukat kevesebb károsanyag-kibocsátás miatt nyilván sokkal jobban érző, boldog zöldautó-tulajdonosok, és főleg a nekik az autókat eladó tőkepénzesek örömére.
Azonban még csak ez sem teljesen így igaz. Az elektromos autók ugyanis, miközben a sofőr válláról a konkrét szennyezés terhét leveszik, megfelelnek tehát az egyéni bűntudat elhessegetésének pszichológiai céljának, aközben előállításuk ugyanolyan környezetszennyező, mint egy benzinmotoros autóé: az Észak-Karolinai Állami Egyetem az USA-ban már 2014-ben publikálta azt a tanulmányát, amely az az autóipar elektromos ágazatának károsanyag-kibocsátását és ökológiai lábnyomát mérte fel. Ebből az derült ki, hogy megfelelő, tiszta energiatermelés nélkül az előállításnál kibocsátott szén-dioxid, vagy azzal azonos hatású gáz ugyanannyi, mint amennyi a benzines autók kiesésével kikerülne a légkörből.
A Világgazdasági Fórum az Amnesty Internationalt idézve ezenkívül felhívta arra is a figyelmet, az új autókat árammal ellátó lítiumos akkumulátorok készítéséhez felhasznált nyersanyagok nagy részét Afrikában és Ázsiában rettenetes körülmények között, sokszor gyerekmunkával, és ugyancsak környezetkárosító módon bányásszák.
A Portfolio.hu számokban is jól érzékelteti azonban, hogy az Audi nagyon is azt teszi, ami ebben a globális gazdasági rendszernek a logikájából következik. Az autópiac ugyanis a nagy fogyasztási árforradalom (az autók tömegcikké és nagyon olcsóvá válása) után az utóbbi években folyamatosan lassult, a gyártási telephelyek térképén pedig egyre hangsúlyosabban jelenik meg a teljes adómentességgel, és nagyon-nagyon olcsó munkásokkal szolgáló Ázsia is.
Egészen pontosan az történik, hogy a kínai kereskedelmi háború és a brexit által kialakított bizonytalanság miatt a hagyományos autók eladásának mértéke a világon 2017-től folyamatosan csökken.
A nyugati gyártók elsődleges válasza minderre az olcsóbb termékek felé való fordulás, amelyekhez viszont rendkívül költséges, robot-technikára való átállásnak kell előbb megtörténnie. Mindehhez a klímaválság miatti, egyre terjedő, teljesen jogos és megalapozott félelem miatt hozzájárul az egyelőre a tehetősebbek között megnövekedett vásárlási igény a „környezetkímélő” elektromos autókra.
Az Audi persze nem egy Tesla, de alapvetően mindkét cégre jellemző azonban, hogy bár látszólag környezettudatosságukat hangsúlyozzák az elektromosautó-gyártás megerősítésével, annak mégis legfontosabb tulajdonsága mégis az, hogy ha ilyesmit gyártunk
- kevesebb embert kell hozzá foglalkoztatnunk (az elektromotor gyártási folyamathoz több tucat helyett egy műszakban egy tucat ember is elég),
- az elején tetemes költséggel felszerelt robotok üzembe helyezése után a gyártási költségek is leszoríthatóak.
A két folyamat együtt melléktermékként munkanélküliséget is eredményez, hiába vette ugyanis át „más üzletágakba” a most elküldötteket a győri üzem, ha végül 2023-ig ezt ötezer munkással biztonsan nem tudja majd megtenni.
Azonban éppen a termelési logikából következően, ha a profit így biztosítható, akkor egy kapitalista multi cégtől semmi mást nem várhatunk, mint az amúgy végre erősebben szervezett és sikeres szakszervezetet is eltartó munkaerő mielőbbi meggyengítésének és a profitamximálásnak a kettős vágyát.
Mindebből már remekül látható: akármennyire is jó ötletnek tartjuk a „zöld kapitalizmust”, az lényegében egy oximoron: egy termelési folyamat, gazdaság, társadalom ugyanis úgy tűnik, vagy kapitalista módon termel, és akkor bizony erősíti a klímavészhelyzet eseményspirálját, a kizsákmányolást, és a munkaerő kiszorítását a robotizációval, vagy éppen ezt a termelési módot alakítja át úgy, ahogyan például a Zöld New Deal fokozataiban, lépcsőről lépcsőre tüntetné el azt.
Magyarországon eddig az automatizációról és hatásairól csak elvben tudtunk beszélni, az első győri hírekkel azonban a kőkemény, kegyetlen valóság is beköltözött hozzánk. És persze mondhatnánk, hogy ebben a helyzetben van a cska igazán dolga a szakszervezetnek, és hogy az AHFSZ, amely a győri munkásokat tömöríti, az egyik legerősebb ilyen szervezetként bizony képes is komoly engedményeket elérni, azonban ez nem elég, éppen a szakszervezeteket lebénító, elmúlt harminc éves neoliberális és neokonzervatív politika miatt.
A változásnak az ország vezetésében, és a politikai akaratban kell bekövetkeznie, ki kell állni az ilyen „zöldre festett” átmentési kísérletek ellen, különben magának az államnak a szociális problémái torlódhatnak fel, méghozzá nem is olyan sokára.
Azzal csupán, hogy ugyanazok a gyárak, immár a munkások nagy része nélkül szép zöld autókat raknak majd ki az autószalonokba, igazából a gyártón és a reklámcégeken kívül ezzel senki sem jár jól, sőt, akár a belföldi kizsákmányolás mértékét is abszurd módon megnövelhetik az ilyen fordulatok.
Így tehát a jövő nemhogy a januári-februári, autógyári sztrájkhullám innovációval történő enyhítését, hanem a munka és tőke küzdelmének egyre növekvő mértékű kiéleződését hozhatja el.
Ezt pedig, most úgy tűnik, nem lehet megúszni.
