Csütörtökön mutatta be Alexandria Ocasio-Cortez New York-i demokrata képviselő és Ed Markey massachusetts-i demokrata szenátor azt az ambiciózus politikai tervet, amellyel egy évtized alatt karbonsemlegessé változtatnák az Amerikai Egyesült Államokat. A Green New Deal (Zöld Új Megállapodás) névre hallgató elképzelést a két politikus képviselőházi határozattervezetként terjesztették elő,
ez az egyik első átfogó dokumentum, amely a gazdasági, társadalmi és környezeti igazságosság szempontjait teszi meg a klímaváltozás elleni küzdelem sarokkövévé.
A projekt elnevezése tudatosan utal a második világháború előtti nagy gazdasági világválságra adott amerikai válaszra, a New Dealre. A harmincas években, a Franklin Delano Roosevelt elnök által megvalósított projekt azóta sem látott mértékben szélesítette ki a polgárok szociális jogait, jóléti ellátásait, és nagyszabású állami befektetésekkel állította talpra az amerikai gazdaságot, szélesítette ki a foglalkoztatottak körét.
Az Ocasio-Cortezék által bemutatott elképzelés hasonló módon oldaná fel a klímaváltozás okozta válsághelyzetet. A Green New Deal gondolata már hosszú évek óta fel-felbukkan a környezetvédő aktivisták köreiben, de országos és nemzetközi figyelemre a frissen megválasztott New York-i képviselő tevékenysége által tett szert.
.@AOC unveils #GreenNewDeal: „Today is also the day that we choose to assert ourselves as a global leader in transitioning to 100% renewable energy and charting that path… We should do it because we are an example to the world.” https://t.co/2wVPSEx6SK pic.twitter.com/a6AG8TWtPK
— The Hill (@thehill) February 7, 2019
A határozattervezet öt célkitűzést, 14 projektet és 15 követelmény fogalmaz meg, és arra szólítja fel a szövetségi kormányzatot, hogy ezek mentén konkrét intézkedéseket dolgozzon ki, hogy 10 év alatt megszűnjön az amerikai gazdaság fosszilis energiahordozóktól (széntől, földgáztól és kőolajtól) való függősége.
A dokumentum előszava két, egymással összefüggő válsághelyzet feloldását tűzi ki célul: egyrészt a klímaváltozást, másrészt pedig a hetvenes évek óta stagnáló béreket és növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket küzdené le. A dokumentum kijelenti, hogy a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás (erdőtüzek, viharok, a tengerszint emelkedés, szárazáság, stb.) súlyosan veszélyezteti az emberi életet és a létfontosságú közösségi infrastruktúrákat.
A preambulum kitér arra is, hogy a tudományos konszenzus szerint a 19. századi iparosodás előttihez képest a bolygónk átlaghőmérséklete nem melegedhet 1,5 Celsius-foknál nagyobb mértékben.
A javaslat a következő öt célkitűzést fogalmazza meg:
- az üvegházhatású gázok kibocsátásának nettó nullára csökkentése;
- több millió jól fizetett, stabil új munkahely létrehozása;
- a zöld átállást garantáló infrastruktúrába és iparba történő befektetés;
- a tiszta levegő és víz, egészséges élelmiszerek, környezethez való hozzáférés garantálása a jövő generációi számára;
- a hátrányos helyzetben lévő közösségek – amelyeket arányaiban erősebben érintenek a klímaváltozás káros hatásai – egyenlőségének megteremtése.
Ezen céloknak a megvalósításához az előterjesztők szerint az állami és közösségi erőforrások olyan nagyszabású, összehangolt mozgósítására lenne szükség, amelyre Roosevelt New Dealje óta nem volt példa.
A célkitűzésekhez olyan konkrétabb projekteket is társítottak, mint az elektromos hálózat, a közlekedés és az ipar függetlenítése a fosszilis energiahordozóktól, az épületek környezettudatos átalakítása, a közösségi infrastruktúrák felkészítése a szélsőséges időjárási jelenségek kivédésére, az üvegházhatású gázok kivonása a légkörből erdősítéssel és környezettudatos gazdálkodással, é. í. t.
A határozattervezet arra is kitér, hogy minden fejlesztés kidolgozásánál az érintett helyi közösségek bevonásával, az általuk megfogalmazott problémák kezelésével kellene a szövetségi kormányzatnak eljárnia.
Az Ocasio-Cortez és Markey által bemutatott tervek komoly váltást jelentenek a jelenleg is uralkodó környezetvédelmi paradigmához képest.
Ezt legjobban talán épp Ed Markey szenátor alakja szimbolizálja: Ocasio-Cortezzel ellentétben a massachusetts-i szenátor a Demokrata Párt mérsékelt szárnyához tartozik, az Obama-éra egyik legmeghatározóbb klímapolitikusa. Nevéhez olyan jogszabályok tartoznak, mint a károsanyag-kibocsátások kvótaalapú megfékezését célzó Waxman-Markey törvény, amely piaci ösztönzőkkel próbálta rávenni a nagyvállalatokat a környezeti lábnyomuk csökkentésére.
Markey most maga is a sokkal radikálisabb és ambiciózusabb elképzelés mellé állt be, ezzel mintegy beismerve az eddig kipróbált receptek sikertelenségét.
Fontos újítás még, hogy a közkeletű vélekedésekkel ellentétben a javaslat nem egyéni életmódbeli kérdésekre fókuszál, hanem társadalmi szinten gondolkodik. Nem azt nézi, hogy az egyes egyéneknek hogyan kéne áldozatokat vállalniuk, megváltoztatniuk életmódjukat, ha küzdeni akarnak a klímaváltozás ellen, hanem azt, a politikai közösség hogyan alakíthatja át úgy a gazdasági-társadalmi berendezkedést, hogy mindannyian képesek legyünk környezettudatos módon élni.
Ez az elmozdulás részben abban a felismerésben gyökerezik – ez a csütörtökön bemutatott javaslatban is szerepel –, hogy a környezeti károk nagyrészt a vidéki lakosságra, az ipartalanított övezetek lakóira, az alacsonyabb jövedelműekre, idősekre, hajléktalan emberekre, fiatalokra, etnikai és más kisebbségekre terhelődnek, miközben a sokak által előírt életmódbeli változásokat épp ők nem tudják fedezni.
A mostani tervezet persze nem rendelkezik törvényi erővel, leginkább egy politikai vitaindító, amelynek részleteiről még rengeteg vita fog folyni majd. Ocasio-Cortezék ígérik: a közeljövőben egy-egy részterületre különálló törvényjavaslatokat fognak beterjeszteni. Melyek azonban rövid távon a szenátusi republikánus többségen, illetve a notóriusan klímaváltozás-tagadó Donald Trumpon mindenképp el fognak bukni.
A Demokrata Párton belül sem nézi mindenki jó szemmel a Green New Deal ötletét, Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke épp egy szerdai interjúban nevezte azt kidolgozatlan álomnak. Pelosi indítványozta egy klímaváltozási bizottság felállítását a szövetségi alsóházban, ám elmondása szerint ennek nem a Green New Deal kidolgozása lesz a feladata.
A most bemutatott koncepció persze rendelkezik gyengébb pontokkal is, például a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátók, jellemzően nagyvállalatok szerepét teljesen figyelmen kívül hagyja, ahogyan a szakpolitikai részletek is kidolgozatlanok még – egy ilyen politikai szándéknyilatkozatnak azonban nem is kell mindenre teljes körű választ adnia.
Az éghajlatváltozással foglalkozó tudósok szerint a 2020 és 2030 közötti évtized kulcsfontosságú lesz a bolygónk hőmérséklet-növekedésének megfékezésében.
Az Egyesült Államok, amely a világ üvegházhatású gázkibocsátásának kb. 20 százalékáért felelős, azonban a klímaváltozás tagadóinak is egyik legfontosabb fellegvára. Donald Trump elnökségének egyik első lépése a párizsi klímaegyezményből való kivonulás volt, a mögötte álló republikánusok pedig az elmúlt években felszámolták még az Obama-éra legmérsékeltebb környezetvédelmi szabályozásait is.
Eközben pedig friss becslések szerint az amerikai kormányzat évente 20 milliárd dollárnyi támogatást ad a kőolaj, és kisebb részt a szén kitermelésére, miközben a megújuló energiaforrások ennél hétszer kevesebb támogatást kapnak az államkasszából.
Egy tavaly decemberi közvélemény-kutatás szerint, az amerikaiak 80 százaléka támogatta a Green New Deal gondolatát, legalábbis azt, amit addig a pontig tudni lehetett róla.
