Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Jávor Benedek: Klímabarát településeket október 13-án!

A közelgő önkormányzati választásokon mindenki a kormány-ellenzék erőviszonyok alakulására összpontosítja a figyelmét. Ez valóban az egyik legfontosabb kérdés ma, de emellett vannak olyan tartalmi ügyek is, amelyek igazán hosszú távon határozzák meg településeink sorsát. A klímaváltozásra való felkészülés ma az egyik leghalaszthatatlanabb feladata egy önkormányzatnak. Ezzel a szemmel is érdemes ránézni a választásra.

Az elmúlt egy-két hétben Áder János még azt is kiábrándította magából, aki eddig valami átmeneti farkasvakság folytán azt hitte, hogy környezetvédelmi kommunikációja több felszínes zöldrefestésnél. Ahogy a klímaváltozás kérdése az egyik legfontosabb globális politikai témává vált, hamar kiderült, hogy ha élére állnak a dolgok, ő sem lóg ki a Fidesz-ostobaságból. Ennek lényege pedig az a már 20 éve is idejétmúlt hozzáállás, hogy a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni fellépés valami ránk kényszerített kötelesség, amit valamennyire csinálnunk kell, de azért ne vállaljunk többet annál, mint amit muszáj.

A klímaváltozás azonban valójában olyan radikális átalakulása a környezetünknek, ami óhatatlanul megváltoztatja a társadalmunkat, gazdaságunkat, demokráciánkat – és településeinket. A minket körülvevő közvetlen környezet jelentősen át fog alakulni, csupán abban dönthetünk, hogy ez magától, rendezetlenül történjen, felkészületlenül érjen-e minket, és a bekövetkező katasztrófák utólagos kárelhárítását végezzük csupán; vagy tudatosan formáljuk városainkat, falvainkat, hogy minél jobban csökkenteni tudjuk a várható veszélyeket és károkat, és minél kevésbé járuljunk hozzá a klímaváltozáshoz.

Nem az a kérdés, hogy hogy tudjuk a lehető legkevesebbet tenni az ügyben, hanem hogy tudunk-e eleget tenni, hogy elkerüljük a katasztrófát?

A kibocsátáscsökkentés ráadásul csak az egyik – bár strukturálisan a legfontosabb – eleme a klímapolitikának. A klímakatasztrófa tény, a mértékét – megfelelő politikákkal – talán tudjuk csökkenteni (és épp ezért nincs „túl sok” cselekvés ezügyben), de azt is ki kell dolgoznunk, hogy ezzel a valósággal hogyan fogunk együtt élni. Globális, EU-s, nemzetállami és egyéni szinten – továbbá a helyi közösségekben és a településeken.

A települések megkülönböztetett szintet jelentenek a klímapolitikában. A nemzetközi és nemzeti vállalások jelentős részét itt fordítjuk le konkrét cselekvés szintjére. Az önkormányzatok elkötelezettsége, hozzáállása ezért nem csak abból a szempontból perdöntő, hogy hogyan készítik fel a településeket a klímaváltozásra, de azért is, mert nem kis részben rajtuk múlik, hogy globálisan milyen hatékonysággal tudunk fellépni a klímaváltozással szemben. A klímaváltozáshoz való önkormányzati alkalmazkodás olyannyira fontos, hogy a Világbank külön iránymutatást publikált erről.

Az Egyesült Államokban, miközben a szövetségi kormányzat klímapolitikája történelmi léptékű csapásnak tekinthető, a klímavédelem iránt elkötelezett számtalan állam és település továbbra is a Párizsi Egyezményben foglaltakat tartják maguk számára irányadónak, és programok sokaságával igyekeznek elérni a célokat. Rajtuk keresztül fél Amerika (25 állam, sokezer település) továbbra is elkötelezett az egyezmény céljai iránt. Európában külön hálózatokba tömörülnek a klíma- és környezetvédő önkormányzatok. A Covenant of Mayors együttműködésnek közel tízezer tagja van, és 325 millió polgárt képviselnek, Európán kívül is. A C40 hálózat (C40 Cities Climate Leadership Group) közel 100 városában a globális GDP negyedét termelik meg. A 130 millió európai polgár otthonául szolgáló mintegy 200 várost tömörítő Eurocities szintén kiemelten foglalkozik a városok klímaváltozáshoz való alkalmazkodásának kérdésével. Magyarországon a Klímabarát Települések Szövetsége mintegy félszáz települést fog össze, és segíti őket a jó gyakorlatok megosztásával, a helyi klímastratégiák kidolgozásához és a finanszírozás megszerzéséhez nyújtott szakértői támogatással, információs anyagokkal.

A települések klímaalkalmazkodásának kérdése ma már abszolút mainstream ügy. Alapvető életminőségünk, egészségünk, továbbá gazdaságunk teljesítőképessége is múlik rajta. Olyan, mélyzöld álmodozással aligha vádolható cégek, mint a Goldman Sachs publikált részletes jelentést az éghajlatváltozás városokra gyakorolt hatásáról.

Itt az ideje, hogy választóként is perdöntő súllyal essen a latba a helyi szintű versengő politikai ajánlatok klímaminősége.

Ne legyen mindegy, hogy egy jelölt egy elnéptelenedő faluba félmilliárdért megmaradás templomát ígér, vagy mondjuk egy működő tájrehabilitációs koncepciót, amely tartósan a tájban tudja tartani, és fenntartható mezőgazdasági termelésre tudja fordítani az érkező vizeket. Hogy 40 centis biciklis kilátót, széteső, használhatatlan biciklis kalandparkot kívánnak építeni az uniós forrásokból, vagy a motorizációt csökkentő mobilitási fejlesztéseket hajtanak végre a kerékpáros közlekedés feltételeinek javításával. Hogy térkő, nyáron izzó holdbéli táj lesz a – magyar és uniós – adófizetői milliárdokból (annyi a példa, hogy linkelni is felesleges), vagy a mikroklímát javító, a levegőt tisztító, a biodiverzitás megtartását is segítő aktív zöldfelületek, komplex városi habitatok.

A jelöltek programjait, terveit, ígéreteit, és persze eddigi döntéseiket számtalan klímaalkalmazkodással kapcsolatos elengedhetetlen intézkedéssel lehet összevetni. A települési klímastratégia elfogadása a nulladik lépés, bár ilyennel számos magyar település is rendelkezik, például Budapest is. A probléma sokkal inkább ezek minősége, illetve a „papír mindent elbír” alapon elfogadott stratégiák, és a valóság közötti félelmetes szakadék.

A fővárosi klímastratégia zöldfelületi fejezetében például ilyen mondatok szerepelnek: „A zöldfelület-hiányos belső zónában a közterületi megújítás során növelni kell a zöldfelület arányát (a burkolt felületeket felül kell vizsgálni) (…)”. Ha valaki egyetlen pillantást is vetett a Kossuth tér vagy a József nádor tér felújítás utáni állapotára, akkor világos, hogy ezek a stratégiák sokszor annyit se érnek, mint a papír, amire nyomtatták őket.

Ahol komolyan veszik ezeket a stratégiákat, ott nem csupán nagyon konkrétak és részletesek a tervek, de például a klímaalkalmazkodásnak gyakran külön stratégiát is szentelnek, mint Vancouverben, és nem csupán letudják egyszer a feladatot, de rendszeresen felül is vizsgálják őket. Ugyancsak fontos jel, ha egyes részterületek külön terveket kapnak, mint például a bécsi hősziget terv, vagy a párizsi városi erdősítési program. Az is sokat elárul arról, hogy egy kellemetlen kötelezettség kipipálásáról szól-e a dolog, vagy valós elkötelezettségről, ha egy település folyamatos dialógusban van a klímastratégiát illetően a lakossággal és más stakeholderekkel, ahogy az ugyancsak bécsi klímaváltozási tudományos dialógus mutatja. Nagyobb városok esetében külön klímaügynökség felállítása is segítheti a stratégiákban foglaltak maradéktalan végrehajtását, ahogy az megint csak Párizsban történik.

A zöldfelületek megőrzése és kreatív fejlesztése, a fás állományok színvonalas nyilvántartása és kezelése, a természetközeli területek természetvédelmi célú rehabilitációja, a biodiverzitás védelmére és gyarapítására szolgáló beavatkozások egészen nyilvánvalóan szükséges elemei egy klímavédelmet komolyan vevő önkormányzati jelölt programjának.

Ugyanilyen elengedhetetlen a városi mobilitás fenntartható átalakítása, a közösségi közlekedés fejlesztése, a gyalogos, kerékpáros és egyéb alacsony karbonlábnyomú közlekedési módok feltételeinek komplex fejlesztése, a belvárosokban az autóforgalom csillapítása, az elővárosi közösségi közlekedés javítására közös, regionális programok kidolgozása. Továbbá az épületállomány energetikai korszerűsítése, ami kiemelkedően fontos önkormányzati feladat Magyarországon, ahol a kormányzat lassan tíz éve adós egy átfogó lakossági felújítási programmal, sőt, a rendelkezésre álló uniós forrásokat is saját maga felé térítette el.

De ezek mellett a kézenfekvő célkitűzések mellett a településfejlesztési elképzelések és a városi beruházások teljes körű, klímaszempontú értékelését is vállalni kell. Új alapokra kell helyezni a hulladékpolitikát, a hulladékkeletkezés, az egyszer használatos műanyagok visszaszorításával, a papír-műanyag-fém hármasán túli hulladéktípusok (üveg, komposztálható szerves, illetve veszélyes hulladékok, stb.) hatékony szelektív visszagyűjtésének és feldolgozásának biztosításával, a lerakás megszüntetésével és az égetés minimalizálásával.

Elengedhetetlen a gazdaságfejlesztés területén is a fenntartható megoldások támogatása és a lakosság klímaalkalmazkodását elősegítő tervek és projektek kidolgozása. Pontos tervekkel kell rendelkeznünk, hogy hogyan csökkentsük az egyre gyakoribb hőhullámok idején az egészségügyi hatásokat, és előzzük meg a haláleseteket, amelyek immáron nyaranta ezrével-tízezrével fordulnak elő Európa-szerte.

A Kárpát-medencét a klímaváltozás különösen erősen sújtja, Magyarországon nem tömeges bevándorlás okozta, hanem klímavészhelyzet van. Az önkormányzatainktól ennek felismerését, kimondását, és ebből fakadóan hatékony vészhelyzeti cselekvési terveket kell elvárnunk.

Ahogy ezt számon is kéri a 23 civil szervezet által indított kezdeményezés, amely jogilag kötelező nyilatkozat megtételére kéri a budapesti önkormányzati jelölteket egy zöld, fenntartható város programjának támogatására.

Az ellenzék helyzete, a demokratikus működés leépülése és kiüresedése, a politikai ellenállás bázisainak megóvása és kialakítása ma Magyarországon megkerülhetetlen politikai szempont a választásnál. Nem redukálhatjuk a döntésünket csupán a klímaváltozás és a fenntarthatóság kérdéskörére. De azt mindannyian látjuk, hogy ha a Fidesz számára a zöld ügyek eddig csak érdektelenek voltak, akkor mostanában ezen a területen is aktív ellenoffenzívát indítottak (ahogy erről itt a Mércén korábban írtam). A Fidesz önkormányzati állásainak megingatása tehát nem csupán politikai szempontból, de a klímaváltozással való hatékony szembenézéshez is elengedhetetlenül szükséges. Arra érdemes szavaznunk, akinek van esélye nyerni ezzel a klímaszkeptikus Fidesszel szemben. De a választásnál az is szempont kell, hogy legyen, hogy ki lehet képes településünket, városunkat, kerületünket úgy irányítani, hogy felkészítse a klímaváltozásra, hogy mérsékelje annak hatásait.

A választással ez a feladat nem ér véget, az csak az első lépés. Várjuk is el, gyakoroljunk nyomást a megválasztott településvezetőkre, hogy tegyenek meg mindent településünk, családunk, életminőségünk, javaink – a klíma védelmében. Olyan jelöltre szavazzunk, akinek nem csak esélye van nyerni, de ígéretet is tesz arra, hogy településünket, fővárosunkat felkészíti a klímaváltozásra. Aztán persze kérjük is számon, és tegyünk meg magunk is mindent, hogy ebben közösen, választók és politikusok, ellenzékiek és kormánypártiak sikeresek legyünk. Így járjunk el minden településen.

A migránsellenes plakátok adnak némi árnyékot, de nem teszik a klímaváltozással szemben ellenállóvá településeinket. Arra csak közös cselekvéssel leszünk képesek.

Címlapkép: MTI/Szigetváry Zsolt
Olvass tovább!