Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Áttörésre készen a német szélsőjobb a keletnémet tartományi választásokon

A vártnál is több, 40.000 ember vonult fel szombaton Drezdában, Szászország fővárosában, hogy nyilvánvalóvá tegyék, nem hagyják, hogy „a gondoskodó államot, a menekülés jogát és a bevándorlást kijátsszák egymás ellen”. A megjelentek nagy száma jelzi a helyzet rendkívüliségét: Szászország  – másik két keletnémet tartományhoz hasonlóan – először néz szembe azzal a lehetőséggel, hogy a szélsőjobboldal akár kormányközelbe kerülhet a tartományban: az Alternative für Deutschland (AfD) ugyanis áttörésre készül a szeptember 1-i szászországi és brandenburgi, illetve az október végi türingiai tartományi választásokon.

#Unteilbar tüntetés Drezdában; kép: Unteilbar twitter

A tüntetők a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek hívására jöttek össze, a mozgósításban több, mint 300 szervezet vett részt: a legnagyobb szakszervezetek, a katolikus és a lutheránus egyház, értelmiségi szervezetek, feministák, antifasiszták, az önmagában rendkívül színes lakhatási mozgalom képviselői, valamint a szélsőjobbal szemben álló politikai pártok.

A tüntetésen a Tageszeitung online tudósítása szerint felszólalt mások mellett Petra Köpping, Szászország integrációs minisztere, aki nemrég jelentkezett be a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöki székére. Köpping szerint fontos, hogy megmutassák, mennyien éreznek együtt azokkal, akik a terror és a háború elől menekülnek a hazájukból.

„Szászország nem lesz barna pötty Németország térképén”

– mondta a tartományi miniszter, aki néhány nappal ezelőtt halálos fenyegetést kapott. Az Interventionistische Linke nevű antikapitalista mozgalom képviselője úgy fogalmazott,

„az emberek, akik el akarják venni a jövőnket, nem a gumicsónakokban, hanem limuzinokban érkeznek.”

Áttörhet a gát

A szeptember 1-i és október 31-i választások felboríthatják a szokatlanul törékenynek tűnő német belpolitikát: a 2017-es szövetségi választáson az AfD szavazatainak többségét az összlakosság mindössze kevesebb, mint negyedének otthont adó „új szövetségi tartományok”-ból kapta. A 2015-ös menekültválság nyomán országosan középpárttá combosodó AfD-nek most lesz lehetősége arra, hogy a három szóban forgó tartományban jelentősen megnövelje súlyát, a tartományi intézményeken keresztül erőforrásokhoz jusson, és jó eredmény esetén destabilizálja a helyi politikát. Jelenleg az sem tűnik kizártnak, hogy némely tartományban kormányra kerüljön a párt.

Az őszi választások országos jelentőségét elsősorban ez a lehetőség adja:

a politika súlypontja évek óta érezhetően tolódik jobbra, és a keleti tartományok politikai folyamatait követve sokan tartanak attól, hogy a három tartományban 20-26% közé mért AfD megerősödésével a Kereszténydemokrata Unió (CDU) tartományi szervezetei a szélsőjobb felé nyitottabb politikát folytatnak majd, erre a Merkel utáni CDU vezetésére pályázó jobbszárnyban is mutatkozik igény.

A két párt helyi szervezeteit amúgy sem választják el világok, a keleti AfD a szélsőjobbos színtér infrastruktúráján (paramilitáris szervezetek, jobbos (öreg)diákegyesületek, radikális zenei- és sportszíntér) túl, éppen a CDU helyi szervezeteinek lemorzsolásával lett jelentős erő.

A három tartomány mozgalmas nyáron van túl: számos baloldali társadalmi szervezet a nyarat is keletnémet kisvárosok piacain és különböző közösségi terekben töltötte az AfD ellen mozgósítva, a szombati demonstráció tehát egy hosszú kampány utolsó felvonása volt, melyben az a kérdés került középpontba, hogy megkerülhetetlenné válhat-e az AfD a keleti tartományok politikai intézményeiben, és áttörheti-e ezáltal a karantén falait a szélsőjobb.

A Zöldek is áttörés előtt, a nagypártok szenvednek

Az „AfD-veszély” által dominált kampány persze vissza is üthet, hiszen a kampányban jelentőségüket veszíthetik a CDU-tól a hangvételében és javaslataiban az SPD-nél radikálisabb szociáldemokrata Linkéig húzódó, különböző világnézetű pártok kampányai. A Brandenburgban és Türingiában kormányzó, de az elmúlt években domináns szerepéből valamelyest veszítő die Linke számára például kihívást jelent, hogy tartományi kampányok javaslatai kitűnjenek az AfD-ellenes ligából. A szászországi szervezet például feltétel nélküli alapjövedelmet javasol, melyet a fokozatosan munkahelyek nélkül maradó lausitzi szénvidéken tesztelnének.

Az AfD mellett a balközép, polgári liberális Zöldek számíthatnak még komoly áttörésre a tartományokban, elsősorban az SPD és a CDU kárára. A keleti tartományokban korábban rendre a bejutásért küzdő ökopárt már a keleti városokban is jelentős erőt képvisel: az EP-választáson országosan történelmi sikert elérve, 20.5 %-kal az SPD-t simán megelőző párt Potsdamban, Lipcsében és Cottbusban is nyerni tudott. A türingiai Kathrin Göring-Eckhart szerint, akit a Zöldek az elmúlt két szövetségi választáson listavezetőként küldtek a Bundestagba, a párt keleten nem csak a pártszerkezet szövetségi szinten tapasztalható felborulása, a két történelmi nagy párt válsága nyomán erősödik: a régió lakói a szénkitermelés tisztítása miatt az elmúlt 30 évben egyre élhetőbb környezetben éltek, és inkább a munkák eltűnése okozott problémát, ezek a kérdések a szociáldemokrata pártok felé terelték a választókat. A zöld témák megítélése Göring-Eckhart szerint a klímaváltozással kapcsolatos növekvő tudatosságnak köszönhetően megváltozott.

A keleti tartományi választások az SPD és a CDU számára újabb vereségeket hozhatnak. A 2017-es szövetségi-, majd a tavalyi tartományi választások kudarcai után az EP-választáson történelmi vereséget szenvedő, és történelme során először a 3. helyre szoruló SPD-t vezető-választás közben érik az újabb kihívások. A Szászországban a törvényhozásba jutásért küzdő párt helyzetéről sokat elmond, hogy

a párt vezetéséért folyó küzdelemben Olaf Scholz alkancellár és pénzügyminiszter hét eleji bejelentéséig nem jelentkezett elsővonalbeli, országos politikus, a jelöltek többsége pedig a koalíció elhagyásával kapányol.

Semmi nem utal arra, hogy az SPD, amelyre a keleti tartományokban amúgy is csak másodhegedűs szerepét osztották, ezen az őszön állna meg a lejtőn.

A CDU keleti nehézségeiről és kampányának szervezettségéről a pártvezető egyik megjegyzése nyomán kialakult botrány árulkodik. Annegret Kramp-Karrenbauer egy interjúban Hans-Georg Maaßen, a szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal korábbi vezetője kapcsán vetette fel, hogy nem való a CDU-ba. Maaßen az egy évvel ezelőtti, egy szír férfi által elkövetett gyilkosság ürügyén a szászországi Chemnitzben bevándorlókra vadászó neonácik mentegetésével vált néhány hónapra a nyilvánosság egyik főszereplőjévé. (Ezekben a hetekben tízezrek tüntettek a szövetségi kormány bevándorlási politikája ellen, ami jelentősen erősítette az AfD imidzsét.) Az áldozat szerepét kedvelő AfD kampányának kapóra jött a pártvezető kijelentése ahhoz, hogy az AfD és a CDU között hezitáló szavazókat a bevándorlás-ellenességében autentikusabb és határozottabb párthoz terelje. A CDU tanácstalanságát mutatja, hogy – noha a tegnapihoz hasonló #unteilbar-demonstrációkhoz korábban csatlakozott a párt – Szászország CDU-s miniszterelnöke, Michael Kretschmer – noha elmondása szerint mélységesen egyetért a felvonulás céljaival – az Antifa jelenlétére hivatkozva távolmaradt.

A kelet új pártja

A keletnémet szélsőjobb sikerét – bár rengeteg összetevője van – nem lehet elmesélni az egyesülés traumájának felidézése nélkül: az „új szövetségi tartományok”-ban a ’90-es évek első felében a kelet-európai országokéhoz hasonló gazdasági a szociális katasztrófa zajlott le, a (volt) NSZK feltételeivel diktált egyesülés kitörölhetetlen nyomot hagyott a gazdaság erején és szerkezetén. Az NDK-s vállalatok privatizáció során például az ezzel megbízott szerv, vagyis a keletnémetek ÁPV Rt.-je (amely egy rövid ideig ezáltal a világ legnagyobb munkáltatója lett), az állami vállalatok 80%-át nyugatra értékesítette, az NDK-vagyonnak pusztán 5%-a maradt keleti vállalatok és személyek kezében (ma ez az összes keleten működő vállalat pusztán 15%-ára igaz!).

Emiatt a mai napig hatalmas összegek áramlanak nyugatra: számos keleten működő vállalat fizet például nyugaton adót, fenntartva ezzel a két országrész közti szakadékot.

A ’90-es években a keleti állampártból szerveződött PDS, majd a részben ennek romjain, részben az SPD-ből opportunizmusa és harmadik utas szociáldemokrata politikája miatt kiábrándult nyugati szociáldemokraták által alapított die Linke artikulálta a kisemmizettek dühét. A Linke mára a keleti munkásosztály körében valamelyest veszített népszerűségéből, és mára egyértelműen az AfD vált a „vesztesek” pártjává. (Noha az AfD, ahogy a 2017-es szövetségi választás megmutatta, elsősorban nem a Linke szavazóit hódítja el, hanem elsősorban korábban a választástól távolmaradókat, és a CDU támogatóinak jelentős részét szólítja meg). Ezt a tényt egyetlen adattal kiválóan lehet illusztrálni: messze az AfD szavazói között vannak a legtöbben azok, akik szerint 1990 előtt jobban mentek a dolgok.

A 2013-ban euroszkeptikus politikusok által polgári konzervatív pártként alapított AfD keleti szárnya a 2014-15-ös, Németországot is megrázó menekülthullám örvén artikulálta újra a „vesztesek” panaszait, amikor a bevándorlóktól és a velük rokonszenvező baloldaltól munkájukat és kultúrájukat féltő „hétköznapi emberek” pártjaként lépett fel. A párt bevándorlás-ellenes, politikájának középpontjába az egalitárius eszmék elleni hergelést helyező keleti súlypontú szárnya, a Flügel azóta fokozatosan átvette a hatalmat a CDU-val együttműködésre kész konzervatívoktól, és az esetleges keleti sikerek is a párt jobb szélét fogják tovább erősíteni. (A Flügel komoly személyi kultusszal bíró szellemi vezetője, Björn Höcke a párt türingiai vezetője, Andreas Kalbitz, az egyik fő stratéga pedig a brandenburgi pártszervezetet vezeti.)

Ahogy a bevándorlásbarát CDU-politikus, Walter Lübcke meggyilkolása apropóján írt cikkében írja Tamás Gáspár Miklós, „[m]int a világon mindenütt, a feminista, környezetvédő, antirasszista-antifasiszta, befogadó, LMBTQ-barát, multikulturalista, antinacionalista, föderalista, büntetésellenes-permisszív, kisebbségvédő – ma már rendszerint „kultúrmarxistának” vagy „liberálisnak” (mindkét esetben tévesen) pocskondiázott – baloldal látszik az „establishment”-nek és az „elit”-nek, holott sehol sincs hatalmon (s ezt a szélsőjobboldali korszellem nyomására egyre többen elfogadják persze a hagyományos baloldalon is), s evvel fordul szembe a „vesztesek” radikalizmusa a kapitalizmus helyett.”

Esélyek és tétek

A közvélemény-kutatások szerint az AfD Brandenburgban (20-22 %) az SPD-vel, Szászországban (24-26%) a CDU-val futnak versenyt az első helyért. A választások minden rögzült pozíciót veszélyeztetnek: az SPD Brandenburgban, a CDU Szászországban kormányoz a fal leomlása óta, jelenleg egyik párt sem lehet teljesen biztos a folytatásban. A Linke valamennyi szavazatot biztosan veszít, a Zöldek azonban vélhetően jelentősen megerősödnek.

A legsúlyosabb kérdés az, hogy előállhat-e bárhol olyan helyzet, hogy az eddig sikeresen karanténban tartott AfD nélkül nem lehet kormányt alakítani.

Brandenburgban a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a kormányzó SPD – die Linke koalícióhoz csatlakoznak a Zöldek, a hárompárti koalíciónak az előrejelzések szerint szűken ugyan, de meglesz a többsége. Vörös-vörös-zöld koalíció működik jelenleg Berlinben és Türingiában is, ha tehát az AfD nem szerepel sokkal jobban a vártnál, Brandenburg megúszhatja a káoszt és a jobbos fordulatot.

Szászországban – ahol jelenleg CDU-SPD koalíció kormányoz – egy fokkal trükkösebb a helyzet. Itt könnyen előállhat olyan helyzet (amennyiben a kétségesnek tűnő CDU-SPD-Zöldek koalíció nem jön össze), hogy a CDU-nak döntenie kell, a szászországi CDU-tól nagyon messzire álló Zöldekkel és a konzervatívok által szélsőségesnek tartott die Linkével kötnek koalíciót, vagy megdöntik a tabut, és kormányra lépnek a szélsőjobbal. A párt helyi és szövetségi vezetése rendre mindkét opciót kizárja, egyes CDU-sok szerint a Zöldekkel és a Linkével való koalíciónál egy kisebbségi kormány is kívánatosabb. Kérdés, hogy éles helyezetben felülkerekednének-e azok a CDU-ban is létező álláspontok, hogy „a polgári erőknek” mégiscsak össze kéne fogniuk.

A legkétségesebbnek Türingiában tűnik a helyzet, ahol a Linke, a CDU és az AfD között hármas csata folyik a győzelemért, a szélsőjobb a szavazatok 20-24%-ára számíthat. Mind a konzervatívok, mind a radikális baloldal kizárja a másik kettővel való együttműködés lehetőségét, a jelenlegi vörös-vörös-zöld koalíció többsége egy hajszálon múlik. Itt azonban még van két hónap kampányolni, és szeptember 1-i eredmények és a másik két tartomány koalíciós tárgyalásai hatással lehetnek a türingiai szavazókra.

Címlapkép: Unteilbar twitter
Olvass tovább!