Száz éves a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az akkor kitűzött célokért még ma is kell küzdeni

Kedden vette kezdetét a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO) éves konferenciája, amelyet az tesz különlegessé, hogy a szervezet idén ünnepli századik születésnapját. Az első világháború utáni versailles-i békerendszer által életre hívott ILO célja a kezdetektől fogva az volt, hogy garantálja és kiterjessze a munkavállalói, illetve szociális jogokat, és csökkentse a dolgozók kizsákmányolásának mértékét.

A pacifista és internacionalista elveit elárulva az európai és amerikai munkásmozgalom – mely száz éve sokkal izmosabb volt a mainál – támogatta az első világháborúban hadakozó nemzetállamokat, erre a támogatásra hivatkozva pedig a háború vége felé szorgalmazni kezdte egy nemzetközi munkaügyi szabályrendszer kidolgozását. A Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének 1919 júniusi, berni konferenciáján a győztes és vesztes országokból egyaránt érkező küldöttek a bérmunka felszámolását és a szocializmus bevezetését követelték, ennek hiányában pedig egy olyan nemzetközi keretrendszer kidolgozását, amely a dolgozók és szakszervezetek védelmét látná el.

A béketárgyalások során a brit delegáció egy olyan nemzetközi „munkaügyi parlament” felállítását szorgalmazta, melybe a tőke és munka oldaláról is paritásos alapon érkeznének küldöttek, akik aztán kötelező érvényű szabályokat alkotna meg. Ez a javaslat végül amerikai ellenkezésre meghiúsult, a helyette létrejövő ILO pedig csupán ajánlások megfogalmazására kapott jogosítványt.

Az ILO alapjául szolgáló dokumentum a Versailles-i Békeszerződésbe is bekerült, és lefektetett néhány olyan alapelvet, melyek megvalósítása sokszor még a mai napig is várat magára. Az alapokmány többek közt a következő elveket tartalmazta:

  • a munka nem kezelhető árucikként;
  • minden dolgozónak joga van olyan bérhez, amelyből biztosítható a megélhetése;
  • a férfiaknak és a nőknek ugyanazért a munkáért azonos fizetésben kell részesülniük;
  • a külföldi dolgozókat minden államban ugyanolyan jogok illetik meg, mint hazaiakat.

Az ILO a második világháborúig a Nemzetek Szövetségének keretein belül működött, a második világégés után pedig az ENSZ kötelékébe került át annak első szakosodott intézményeként. A szervezetet 1969-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.

Az ILO kiemelten küzd a gyermekmunka és a modernkori rabszolgaság ellen, ez utóbbival kapcsolatban épp a szervezet 2017-es jelentése állapította meg, hogy világszerte több mint 40 millió embert érint.

Az alapításkor megfogalmazott célkitűzések beteljesületlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az ILO jelenlegi elnökének, Guy Rydernek a centenáriumi konferencia nyitónapján tartott beszéde, amelyben rámutatott: a munkavállalói jogok kérdése ma fontosabb, mint valaha volt. A konferencia témája, vagyis a munka jövőjével kapcsolatban Ryder elmondta:

„a munka jövőjét nem fogják helyettünk eldönteni sem a robotok, sem a mesterséges intelligencia. A munka jövőjét a mi döntéseink, a mi választásaink, és azok betartásának képessége fogja meghatározni.”

A konferencia nyitónapján felszólalt 15 állam- és kormányfő, köztük Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök, Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök, Stefan Löfven svéd kormányfő és Cyril Ramaphosa dél-amerikai elnök is – utóbbi kettő a munka jövőjéről szóló bizottságot társelnökölte (erről bővebben lent).

A munka jövőjét illető beszélgetések a konferencia több mint egy hetes programjának legfontosabb részét fogja képezni. A tárgyalások alapjául az a jelentés szolgál, amelyet az ILO szakértői bizottsága tett közzé még januárban. A jelentés egy „embercentrikus” munkaügyi agendát és egy tucatnyi ajánlást fogalmaz meg:

  • a legalapvetőbb dolgozói jogok, tisztességes megélhetést biztosító bérek, biztonságos és egészséges munkahelyek univerzális garantálása;
  • a bölcsőtől a sírig elkísérő szociális védőháló biztosítása;
  • az életen át tartó tanulás (képzés és átképzés) jogának univerzális biztosítása;
  • több befektetés a zöld- és vidéki gazdaságba, illetve a gondoskodási feladatokat ellátó szektorokba (pl. egészségügy, idős- és betegápolás, oktatás);
  • a nemi egyenlőtlenségek proaktív felszámolása;
  • a hosszútávú befektetéseket ösztönző üzleti szabályozások kidolgozása.

„Számtalan lehetőség áll előttünk arra, hogy növeljük a dolgozók életének minőségét, kibővítsük választási szabadságukat, csökkentsük a nemek közti bérszakadékot, és visszafordítsuk a globális egyenlőtlenségek okozta károkat. De egyik sem fog megtörténni magától. Határozott cselekvés nélkül csukott szemmel fogunk besétálni egy olyan világba, mely növeli az egyenlőtlenségeket és a bizonytalanságot” – fogalmaz a jelentés.

(DW.com / Euronews)

Olvass tovább!