Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A magyar Trónok Harcában csak munkásáldozatok vannak

Ma reggel egyértelműen tisztázódott, ki győzött Bige László agrármilliárdos és a NER-hez közelálló oligarchák státuszharcában, miután Bige bejelentette, nem enged a hatóságok szerinte is bosszúhadjárat-szerű vegzálásának, és inkább mindent felszámol Szolnokon.

Ennek keretében pedig pontosan 250 embert kell ezen a héten, végkielégítéssel elküldenie.

Míg a hatóságok részéről a hivatalos magyarázat az volt, hogy a volt Tiszamenti Vegyiművek Bige Holding által működtetett műtrágyagyárban a Katasztrófavédelem közveszélyes állapotokat talált. Ezeket az értesüléseket a gyár vezetése teljesen megalapozotlannak tartja, a Népszava által kiszivárogtatott információk alapján pedig az is lehetett.

De akármilyen hibák is vannak a szolnoki gyárban, és akármennyire is sürgős lett volna kijavításuk, egy éven belül 12 vizsgálatot, és olykor 300 megyei rendőrrel megszállt üzemet, előzetes letartóztatást Bige László számára igen nehéz a mai magyar körülmények között mással magyarázni, mint az Orbán Viktorhoz hű oligarchák (és mindenek előtt Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc), valamint a tőlük évekkel ezelőtt magát „önállósító” Bige László közötti hűbéri viszályként értelmezni. (Mint ahogy, egészen világosan elemezve a helyzet környezetét, Scheiring Gábor ezt ezen az oldalon meg is tette).

Aki nézte a Trónok Harca jobb és korábbi évadait, éppen ilyen, hasonló figuráknak, karaktereknek drukkolt, csak a konkrét csaták helyett a nézeteltéréseket itt már – kevésbé látványos módon – eltérített állami szervek, sőt erőszakszervezetek(!) segítségével rendezik le.

Így aztán a végén igazán nagyon rossz senkinek sem lesz, kivéve persze azokat, akik munkájukkal az óriási vagyonokat napról-napra kitermelték.

Ennek a helyzetnek a nyomán persze pofonegyszerű lenne arrafelé görbíteni az elénk tolt tükröt, hogy a „tisztességes vállalkozó” hírében álló és sikeres Bige László és holdingja az ügy fő áldozatai, és hogy a NER egyszerűen semmiféle tőle független nagyvállalatot nem tűr meg (illetve, hogy a rendszer tőkés főhősei nem hagynak akármilyen régi számlát sem rendezetlenül).

Bige egyrészt megértette azt a leckét, amelyre még egy 2017-es interjújában egy másik nagyágyú, a baloldal környékén mozgó, és az utóbbi években az agrárbizniszben is (illetve a médiaiparban) nagyon járatos milliárdos, Leisztinger Tamás úgy fogalmazott meg:

„Olyan nincs, hogy valaki a hatalom ellen legyen.”

Nem szabad azonban bedőlni a jó magántőke és a rossz fideszes tőke küzdelmének. Ahogyan ugyanis látjuk, itt most nem Bige László, hanem 250, többségében jól képzett munkásának megélhetése került veszélybe.

Mert tegyük fel, hogy a szolnoki vegyipari dolgozók tisztességes, sőt irigylésre méltó végkielégítést kapnak majd. Ezzel együtt viszont az állami vállalatként induló Tiszamenti Vegyiművek az egyik legkomolyabb munkaadó volt valaha Szolnokon, dolgozói nap mint nap tették ki magukat rendkívül veszélyes anyagok (például nagy mennyiségű kénsav) kockázatának is. Munkájukhoz szükséges tudásuk is olyan speciális, a folyamatra jellemző, hogy aligha találhatnának egyhamar munkát, amennyiben a most keletkezett zavarok miatt az üzem tartós leállással, bevételkieséssel számolhat.

Történik mindez egy olyan keleti megyében, ahol egyébként a (2017-es adatok szerint) az akkori országos átlagot (4,6%) messze meghaladó mértékű volt a munkanélküliség (6,4%). Ez pedig már nem kizárólag a képzetlenebbeket, de a szakképzett munkaerőt is jelentősen érinti.

Munkahelyek terén persze a térség, minden más térséghez hasonlóan az EU-s pénzek és feloldott szabályozások miatt, ma sem áll rosszul. Mindjárt ott van Martfűn is a Bunge takarmánygyár, amely gyakorlatilag a várost éltető egyetlen nagyvállalkozás, mióta még a Heineken a Martfűi Sörgyárat is bezáratta.

De a vegyiüzem dolgozói most nem válság, recesszió, vagy vállalati spórolás miatt veszítik el a munkájukat. Minden céges beszámoló azt mutatja ugyanis, hogy a Bige Holdingnak nem voltak anyagi gondjai, vannak jelentős tartalékai, sőt, 2017-es, adózás utáni nyeresége is 11 milliárd forint volt. Nem.

A munkásoknak azért kell menniük, mert két, egykor közelebbi kapcsolatban is álló oligarcha, Csányi Sándor és Bige László magánháborúba keveredtek, tehát pusztán a hatalom és a rendszer logikája teszi őket az utcára.

Hiába próbáljuk tehát különböző alternatív magyarázatokkal elfedni azt a tényt, hogy a jelenlegi rendszert fenntartó tőkések egyszerűen a hatalom eszközei. A sokat hivatkozott „piaci logikát”, a „nyereségorientált” és „GDP-fókuszált” profi kizsákmányolás céljait nagyon gyorsan és simán keresztülhúzza az, ha valakinek valami miatt nem tetszik a fizimiskája.

És ez az, ami a jelenlegi magyar kapitalizmust még az átlagos, nyugati gazdasági-hatalmi struktúráknál is kiszámíthatatlanabbá, instabilabbá teszi.

Képzeljük el tehát, mi lenne, ha még recesszió is lenne, például a német gazdaság egyre jobban észrevehető lassulása, avagy az amerikai-kínai kereskedelmi háború miatt…

Kiemelt kép: MTI Fotó: Mészáros János
Olvass tovább!