Emlékszünk még erre?
És arra, amikor a második Orbán-kormány gazdasági szabadságharcot hirdetett a bankok, a nagy multik és az IMF-fel, azaz a hagyományos liberális gazdaságpolitikával szemben, hogy saját unortodox gazdaságpolitikáját vigye?
Hogy ezekből mi maradt?
9 százalékos, egykulcsos társasági adó. A társasági adót két éve csökkentette a kormány a nagy multiknak 19-ről 9 százalékra, míg a kis- és közepes vállalkozásoknak 10-ről 9 százalékra. Ez azt jelenti, hogy míg a személyek jövedelmük után ma egységesen 15, a nagy cégek csupán 9 százalékot adóznak. És ne felejtsük el az SZJA-mentességet sem, például a negyedik gyerek után járót, amellyel pont a leggazdagabbak vehetik ki a legtöbb pénzt, hiszen az a tőkejövedelmekre is 0 százalékos adókulcsot ad.
Vagy ott van a nagy multiknak adott adókedvezmények sora. A gazdasági szabadságharc jegyében a 2010 és 2018 között regnáló magyar kormány kétszer annyi vissza nem térítendő támogatást adott a nagy multiknak, mint az előző 8 évben a szocialista-liberális kormányok. És akkor a TAO-ról és más adókedvezményekről ne is beszéljünk, aminek következtében az előző bekezdésben említett társasági adóból effektíve 3-4 százalékot fizetnek csupán meg a nagy cégek. Miközben a kis- és középvállalkozásoknak kétszer, a magánszemélyeknek pedig háromszor több adót kell fizetniük.
És akkor beszélhetnénk még arról, hogy hiába az Európai Bíróság döntése, nem akaródzik a devizahiteleseket képviselnie a magyar államnak a bankokkal szemben, miközben 2010 után hiába ígérte a kormány a banki adóval például a bankok állítólagos extra profitjának megadóztatását, valójában ez a fogyasztókon csattant. Nálunk a legnagyobb a bankolás költsége az egész unióban, és ez kifejezetten az alacsony jövedelmüket érinti a legrosszabbul.
Tehát itt állunk, és lezárhatnánk ezt annyival, hogy a szabadságharc egyszerűen befejeződött, de a helyzet még ennél is rosszabb.
Ugyanis az utóbbi időszakban megszaporodtak a sztrájkok Magyarországon, de nemcsak a munkavállalók kiállása, hanem a munkáltatók visszaélései is a munkavállalókkal szemben.
Emlékezhetünk a Suzuki jogellenes fellépésére a gyárban alakuló szakszervezettel szemben, a Miskolcon karámba terelt munkavállalókra, és a Hankook vagy az Audi furcsa fellépéseire is. Sőt ezen a héten arról érkeztek hírek, hogy mind az Audinál, mind a Hankooknál nem annyira akarja betartani a munkáltató a megkötött egyezséget.
A kormány válasza pedig nem az, hogy fellép a „keményen dolgozó kisemberek” védelmében, hanem széttárja a karját, és közli, nem akar beavatkozni a gazdaság működésébe.
Ami két okból is vicces. Egyrészt a gazdaság működésébe – mint fent látjuk – már beleavatkozik, amikor brutális kedvezményeket, soha nem látott kedvezményeket ad ezeknek a cégeknek. Aminek az oka nem csupán az, hogy munkahelyeket hozzanak Magyarországra, hanem az is, hogy Orbán ezekkel a kedvezményekkel veszi meg ezen cégek felső vezetésének jóindulatát, és próbál így politikai pozícióhoz jutni a német nagytőke segítségével például a német politikai elitben.
Másrészt pedig azért vicces, mert a gazdaságba való be nem avatkozás itt azt is jelenti több esetben, hogy egyszerűen hagyja, hogy ezek a cégek ne tartsák be a törvényeket.
Pedig a kormány pár éve még kiplakátolta, hogy a külföldieknek márpedig be kell tartaniuk őket. De úgy tűnik, ez a nagy cégek vezetőire nem vonatkozik.
Hogy értsük mennyire abszurd a helyzet: a Hankook-sztrájk kapcsán a magyar kormány nem, de Dél-Korea Magyarországra akkreditált nagykövete felszólalt a dél-koreai cég törvénysértése kapcsán. Dél-Korea nagykövete védi meg a magyar munkavállalókat, nem pedig a magyar kormány? Sőt feltehetjük azt a kérdést is: a kormány – ha ennyi kedvezményt ad ezeknek a cégeknek- miért nem rögzíti a szakszervezetek és a munkavállalók jogait, és a támogatásokért cserébe miért nem kell tisztességes bért fizetniük ezeknek a cégeknek?
Tehát nemhogy befejeződött a szabadságharc, amit a kormány vívott, hanem egy újfajta szabadságharcba kezdett, amelyben a tőke szabadságát és törvénytelenségét védik a „keményen dolgozó kisemberekkel” szemben.
