Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Tényleg a képviselők helyesírási hibáin kell rugózni?

  • Súlyos helyesírási hibával kezdődött az ellenzéki képviselők akciója
  • A helyesírásnácik ezúttal 2:0-ra verték az MSZP-t
  • Okosabb vagy, mint egy ellenzéki politikus? Most kiderül! (ez ilyen helyesírási teszt volt, j vagy ly témakörben)
  • Kellemetlen helyesírási hibával indult az ellenzéki tiltakozó akció – fotó
  • Újabb ellenzéki baki: ismét bebizonyosodott, hogy a helyesírás nem megy – videó
  • Folytatódik az ellenzéki nyelvtanreform: minet az új folytani

És ez egyébként még csak nem is a kormányzati propagandalapok címadási gyakorlata – az ugyanis ennél sokkal durvább.

Az elmúlt hetek két nagyobb, egységes ellenzéki fellépésének visszhangjából kiemelkedik Bangóné Borbély Ildikó és Kunhalmi Ágnes esete, akik február 18-án a plenáris ülés előtt „Képviselőkbe folytani a szót illendő?” feliratú papírt tartottak a kezükben. Garantáltan mindenki emlékszik az esetre, viszont megkockáztatom, hogy azt ma már kevesebben tudnák megmondani, hogy pontosan miért került épp ez a felirat a papírra, vagyis hogy pontosan miért is tiltakoztak a szocialista politikusok.

Ez az amúgy egyáltalán nem mellékes momentum ugyanis eltörpült a médiazajban, ami azt nagyította ki (sokszor kifejezetten pikírt hangvételben), hogy a két képviselő kezében lévő papíron nem helyesen volt leírva a fojtani szó.

Ugyanígy lett egyébként gúnyolódás céltáblája Bangóné a héten újra, amikor egy szintén előre egyeztetett ellenzéki akció keretében „Orbán hülyének néz minet” feliratot fújt az aszfaltra, hogy aztán pár másodperccel később bebiggyessze a K betűt is a helyére. A kérdés ugyanaz: vajon azt meg tudjuk-e pontosan mondani, hogy mi volt az akció, aminek a keretében becsúszott a kínosnak nevezett helyesírási galiba?

Külön elgondolkodtató, hogy amikor Karácsony Gergely futott bele a minap az ly/j problematikába, abból nem lett akkora hírcunami, mint a képviselőnők esetéből.

A helyzet az, hogy erre a két hibára nem csak a kormány propagandalapjai, de a független, ellenzéki sajtó is rárepült, és úgy ostorozta és gúnyolta ki (tisztelet a kivételnek) a két képviselőt, mintha tényleg az lenne a legnagyobb problémánk, hogy valaki egy szót egy adott időpillanatban nem tud helyesen leírni.

De tényleg ez lenne a helyzet? Ez lenne az a sorstragédia, amiből minden múltbeli bajunk eredeztethető, és amiért a jövőben is kanosszát kell majd járnia az ellenzéknek?

Szerintem inkább az a súlyos probléma, hogy ma ebből a két helyesírási hibából mindent elsöprő hír lehet. Két okból is.

Egyrészt azért probléma, hogy szakmányban születtek a cikkek a helyesírási katasztrófákról, mert viccet csinálnak amúgy komoly ügyekből. Nyilván nem arról van szó, hogy Bangóné Borbély Ildikó vagy Kunhalmi Ágnes nem tudnak helyesen írni, két rosszul leírt szóból amúgy sem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Ám a hangvétel, amivel ezek a hibák bekerültek a köztudatba, magukat az ellenzéki akciókat is elkezdték hitelteleníteni (kb.: ha egy szót nem tud helyesen leírni, hogy lenne képes bármi másra), miközben ezeknek az akcióknak nagyon is megvolt a létjogosultságuk, hiszen fontos ügyekre akarták felhívni a figyelmet.

Csakhogy azáltal, hogy mégis a helyesíráson rugózott mindenki, egyben el is terelődött a figyelem magukról a konkrét akciókról, azok értelméről. A másik probléma épp ez: amíg Bangóné és Kunhalmi helyesírásáról beszélünk, addig az ezeknél jóval fontosabb dolgok vesznek el a zajban. Mert az ellenzéki akciókról perpillanat az jut eszünkbe, hogy hihi, ly-t írt j helyett, haha, mit is akart mondani?

Holott úgy a képviselőkbe fojtott szó, mint a hazug propagandaplakátok ügye kiemelten fontos, mindannyiunk számára.

Előbbi azért, mert megválasztott országgyűlési képviselők nap mint nap szembesülnek azzal az aggasztó tendenciával, hogy nem kapnak szót vagy elhallgattatják őket, miközben a házelnök egyre súlyosabb büntetéseket szab ki rájuk – ez pedig összességében mindazon választópolgárok elhallgattatását is jelenti, akik szavazataikkal az Országgyűlésbe juttatták ezeket a politikusokat, hogy az érdekeiket képviseljék. Valóban fontosabb egy helyesírási hiba ennek a ténynek a rögzítésénél, az ez elleni tiltakozásnál?

A brüsszelezős-sorosozós-junckerezős plakátkampányról nem is beszélve, ami gyűlöletkeltő és valóban hülyének néz minket, mindannyiunkat – miközben egyébként közpénzből, a mi pénzünkből lepte el az országot ezen plakátok özöne. Ez lenne a nagyobb probléma, vagy az, hogy Bangóné kifelejtett egy k betűt?

És ha már itt tartunk: kicsinyes dolog is azon rugózni, hogy egy feszült pillanatban valaki véletlenül rosszul ír le egy szót, már csak azért is, mert egy ilyen akció elég sok sztresszel jár, ilyenkor az ember ezer más dologra is kénytelen nagyon rövid idő alatt koncentrálni, felfokozott hangulatban. Ez még bőven nem jelenti azt, hogy valaki nem tud helyesen írni.

Semmivel sem alpáribb ezen viccelődni, mint azon, amikor januárban egy diák SZRTÁJK feliratot fújt – nyilván szintén elég felfokozott állapotban, véletlenül – egy molinóra, bár messzemenő következtetéseket abból sem lehet levonni.

Dezse Balázs az Echo tévén gúnyolódik egy elíráson (képkivágás az Echo tv műsorából)

És ha már itt tartunk, tegye mindenki a szívére a kezét, és vallja be őszintén, hogy ma, amikor a telefonunk automatikusan javítja a rosszul írt szavakat (jellemzően rosszul), amikor a számítógépen mindent kis piros kukaccal húz alá a szövegszerkesztő program (de egy rakás dolgot nem vesz észre), amikor alig írunk már kézzel, és egyre ritkábban figyelünk arra, hogy mi helyes és mi nem az – mindenki végigolvasta már a helyesírási szabályzat 12. kiadását, és a szerint ír és él, hibát sosem vétve??!?

Egyébként az ly-ról, annak eltörléséről és az ezzel kapcsolatban felmerülő állandó dilemmákról érdemes olvasgatni, én egy Nyelv és Tudomány cikket ajánlanék, de azt nagyon. Ide kattintva lehet elmélyedni a témában.

Ha ma a képviselők helyesírásán, vagy annak rossz minőségén rugózunk, azzal ugyan nem vagyunk előrébb, legfeljebb csak magunkat áltatjuk.

Nem több ez annál a zsigerből jövő mentalitásnál, hogy minden hibára azonnal rá kell repülni, és addig kell csepülni, amíg érdeklődnek iránta az emberek – miközben kontraproduktív is az egész szituáció, hiszen az ellenzéki összefogásról mantrázik jelenleg mindenki, és ezen rést ütni egy ilyen huszadrangú problémával teljesen felesleges.

Lehetne beszélni arról, hogy egyáltalán van-e értelme ennek a fajta ellenzéki politizálásnak, hogy van-e haszna annak, ha a képviselők az utcára viszik a problémákat, hogy mennyire tud hatásos lenni (és egyáltalán kinek szól) ez a fajta közös fellépés. Hogy meddig tartható fenn így az emberek érdeklődése, hogy valódi értelme van-e az összefogásnak (és ha igen, akkor ki és mit nyer vele), hogy összességében tényleg ez-e az egyetlen járható út ma az ellenzéknek, és ha igen, mi ennek az oka és hogyan lehetne kitörni belőle.

Ezek ugyanis tényleg fontos, mindannyiunkat érintő kérdések, amelyek mellett már csak-csak eltörpül ugye egy-két sebtében vétett helyesírási hiba? Vagy nevethetünk fél percig azon, hogy valaki ly-t írt j helyett egy A4-es papírra, és utána elfelejtkezhetünk erről az egészről. De akkor jó, ha számolunk azzal, hogy hosszú távon nem mi fogunk nevetni.

Mire ezt a nem is hosszú cikket megírtam, 37 darab helyesírási hiba vagy elgépelés gyűlt fel benne. Amiket az utólagos visszaolvasáskor észrevettem és javítottam. Persze simán benne van a pakliban, hogy a szerkesztő még talál egy rakat másik hibát [kettőt! – a szerk.]. De ettől a mondandóm értelme nem változik – ha érthető, hogy mit akarok ezzel mondani.

Olvass tovább!