Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Szél Bernadett kérdőre vonta az államtitkárt a fóti Gyermekotthon bezárásáért

Ez a cikk több mint 5 éves.

„Most vagyunk túl a családvédelmi konzultáción és a hétpontos demográfiai csomag bejelentésén. Nem lehet elmenni amellett, hogy hogy viszonyul mindez a gyermekvédelem valóságához. Az eredmény kiábrándító.”

– írta Szél Bernadett a fóti Gyermekközpont bezárásával kapcsolatos blogbejegyzésében néhány nappal ezelőtt.

A független képviselő jó ideje kiemelt figyelmet fordít a gyermekotthon sorsára, szerinte ugyanis óriási kárt okozna az ott gondozott, speciális ellátást igénylő gyerekek másik intézménybe való áthelyezése, és ezáltal elszakítása a gondozóiktól és közösségüktől. Szél szerint a központban élő gyerekek számára rendkívül fontos a  bizalom, a kötődés és a stabilitás, így ha kiszakítják őket a megszokott közegükből, szinte biztosra vehető, hogy romlani fog az állapotuk.

A képviselő most a Parlament folyosóján próbálta válaszra bírni a szociális ügyekért felelős államtitkárt, Fülöp Attilát az otthon bezárásával kapcsolatban, a kormány ugyanis nem közöl ezzel kapcsolatban egyértelmű információkat. A „rendhagyó interpellációt” az indokolta, hogy Szél hiába kereste telefonon kérdéseivel heteken át minden nap az államtitkárt, nem tudta elérni.

„A fóti gyermekotthonban lévő gyerekek elhelyezését eddig is megoldottuk, és ezuzán is meg fogjuk oldani. A gyerekek védelmében. A gyermekvédelemben lévő gyerekekről van szó, ezért kezdtünk bele abba a nevelőszülői kampányba, ami a legjobb a gyerekek részére. Meggyőződésünk, hogy a gyerekeknek akkor a legjobb, ha családoknál vannak. Ha nem családoknál vannak, akkor pedig azt gondolom, azokban az otthonokban a legjobb a gyermekeknek, amelyek nem elzárva vannak egy településtől.”

– mondta Fülöp, aki szerint Szél pánikot akar kelteni, illetve saját politikai céljaira akarja használni a nehéz helyzetű gyerekek ügyét.

Szél hiába kérdezte, hogy mikor és miért zárják be az intézményt, illetve arra is utalt, esetleg valaki „kinézte magának” a kastélyt, Fülöp nem válaszolt.

A Gyermekközpont mozgásában korlátozott, tartósan beteg és súlyos pszichés tüneteket mutató gyerekek kezelését és fejlesztését végzi, illetve kísérő nélküli kiskorú menekült gyerekek számára is ellátást, nyelvi és tanulmányi felzárkóztatást biztosít. A gyerekek jelenleg a fóti Károlyi-kastély parkjában található ingatlanokban élnek – az anyagi lehetőségekhez mérten – jó körülmények között, korszerű ellátást kapva.

Nem általános szükségletű gyerekekről van tehát szó, ellátásuk komoly szakértelmet igényel.

„Ezek a gyerekek folyamatosan vándorolnak a rendszerben, több nevelőszülőt, gyermekotthont is megjártak, és az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság véleménye alapján kerülnek valamelyik otthonba, miután bebizonyosodott, hogy máshol már nem nevelhetők.”

– cáfol rá a képvsielő Fülöp érvelésére.

A központ lakóit egyébként már tavaly nyáron szétszórták volna országszerte különböző intézményekben (a fótival együtt összesen 5 intézmény alkalmas az ellátásukra), ez valamiért végül mégsem történt meg – azt nem tudni, miért.

A fóti gyerekek befogadására kiszemelt inzémények azonban már jelenleg is túlzsúfoltak, de az sem utolsó szempont például, hogy a mozgásszervi problémákkal küzdőket egy nem teljesen akadálymentesített otthonba költöztetnék, ahogy az sem, hogy vajon lesz-e elég szakember a megnövekedő létszám ellátására.

A kormány ennek ellenére épp a túlzsúfolt tömegintézmények felszámolásával érvel a költözés mellett. Fülöp szerint a Károlyi-kastély „elzárt parkjában” élő gyerekek nem lesznek szerves részei a városi közösségnek,

a valóság azonban az, hogy a park nem zárt, a gyerekek pedig rendszeresen részt vesznek a városi programokon – tehát nincsenek elzárva a külvilágtól.

„(…) ez önmagában a semmibe vétele úgy a gyermekeknek, mint a mellettük helyt álló gondozóknak, pedagógusoknak, szakembereknek. Ebben a történetben a gyerekek érdekei az utolsók – a kormány úgy kezeli őket, mint egy zsák krumplit, amit egyik helyről a másikra tesz.”

– írja Szél.