Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Parragh László is beismerte: a külföldi tőkét többre tartják, mint a magyar dolgozót

Félti a magyar gazdaságot Parragh László a győri munkabeszüntetés miatt, az ugyanis az ország befektetői megítélését ássa alá – írja a Világgazdaság.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke egész pontosan így fogalmazott:

„Az események erősen rongálják a Magyarországról alkotott befektetői képet, amely eddig megbízhatóságot és kiszámíthatóságot mutatott.”

Parragh ezzel a nyilatkozatával egyébként megtörte a kormányzat hallgatását: nem igazán akadt ugyanis olyan kormánypárti politikus, aki szót vesztegetett volna az elmúlt hetek eseményeinek ezen kontextusára, az Audi-sztrájkra, vagy úgy általában véve a munkavállalók önérdek-érvényesítő megmozdulásaira.

Aki azonban kijelölte az irányt, az maga Orbán Viktor volt, aki az év első Kormányinfóján szó szerint azt javasolta a munkavállalóknak,

hogy harcoljanak, ha nem fizetik ki hónap végén a bérüket.

A miniszterelnök emellett persze jelezte azt is, hogy a túlóratörvényen nem terveznek változtatni, még annak ellenére sem, hogy tavaly év végén így fogalmazott:

„Nyilván az étel próbája az evés, ha nem működik jól, akkor a kormány meg fogja fontolni ennek a módosítását.”

Hát innen persze nehéz visszafejteni, hogy akkor tulajdonképpen érdekli-e egyáltalán a kormányt, hogy a dolgozókat hogyan zsigerelik ki, vagy hogy foglalkoznak-e a munkavállalók érdekeivel, ez ügyben eddig a legőszintébb talán Szijjártó Péter külügyminiszter volt, aki egy ihletett pillanatában beismerte, hogy a Munka törvénykönyvének módosításával elsősorban a multiknak kívántak kedvezni.

Ebből a szemszögből vizsgálva a kérdést már nem olyan meglepő Parragh László megszólalása sem. Érthető persze az aggodalom, hogy a befektetők, a multinacionális nagyvállalatok megrettennek, ha hirtelen a dolgozók és az őket képviselő szakszervezetek magasabb béreket, jobb körülményeket, élhetőbb munkakörnyezetet, vagy bármi hasonlót mernek követelni.

Amikor Parragh László megbízhatóságról és kiszámíthatóságról beszél, amögött jóval több van, mint amennyit első látásra gondolnánk:

  • Benne van a kormány gazdaságpolitikája, ami rövid távon úgy vonzza be a multikat, hogy a különféle adókedvezményektől az egekbe emelhető túlórákig mindent alájuk tesz (ennyit a megbízhatóságról meg a kiszámíthatóságról, ugye?),
  • benne van az, hogy cserébe semmi sem gátolja ezeket a multikat, hogy a végletekig kizsigereljék a munkavállalókat,
  • benne van az, hogy ma Magyarország pusztán azért vonzó célpont a külföldi nagyvállalatoknak, mert a régióban sehol máshol nem lehet ilyen olcsón dolgoztatni az embereket,
  • benne van az, hogy ez a rövid távú gazdasági „siker” lényegében összeszerelőüzemmé degradálta Magyarországot, ahol a dolgozók egyre értéktelenebb bábukká válnak a nagy játszmában,
  • benne van az, hogy ezért cserébe a kormány szisztematikusan és szándékoltan züllesztette le az oktatást (és különösképp a szakképzést), hogy még véletlenül se legyenek megfelelően képzettek, az élethosszig tartó tanulásra felkészültek és érdekeik képviseletét ellátni képesek a fiatal magyar munkavállalók.

És persze, sorolhatnánk még, hányféle erőfeszítést tett 2010 óta a magyar kormány, hogy a dolgozók érdekei helyett a külföldi tőkét támogassa.

Ha innen nézzük, valóban van oka Parraghnak és a többieknek az aggodalomra.

Az Audi-sztrájk ugyanis mindezek ellenére is képes erőt demonstrálni, hazai és nemzetközi szinten is gazdasági kárt okozni azért, hogy hosszú távon a dolgozók érdekeit képviselje.

Azokat az érdekeket, amelyeket a magyar kormány semmibe vesz, amelyeket újra és újra lesöpör az asztalról, hogy kiszolgálja multikat, és ezzel fenntartsa egy jól működő, prosperáló gazdaság látszatát.

Jegyezzük meg azért: Parragh László amúgy sem tartja túl sokra a magyar dolgozókat. Megesett már az is, hogy nemes egyszerűséggel kifejtette: „az embereknek van egy lakóhelyük és egy képzettségük”, amin nehezen változtatnak, így a munkáltatóknak nem kell attól félniük, hogy munkásaik elhagyják őket olyan más munkahelyekért, melyek jobb feltételeket ígérnek – vagyis a tőkés előnyösebb helyzetben van, mint a neki kiszolgáltatott munkás.

A magyar gazdaság jelenleg még – úgy, ahogy – működik. Azonban a technológiai fejlődésnek köszönhetően a nem is olyan távoli jövőben azok a nagyvállalatok, akik ma még Magyarországon találják meg a számításukat, robotizálják majd munkafolyamataik nagyját,

és elhajítják a humán erőforrásaikat, mint egy levetett kesztyűt.

Épp ezért mutat túl jelenleg minden hazai munkás mozgolódás önmagán: mert most kell kialakítanunk azokat a körülményeket, amelyek hatására túl tudunk majd lendülni a krízisen. Ehhez pedig elsősorban arra van szükség, hogy a munkavállalók képesek legyenek kiállni magukért, hogy ne tűrjék el a kizsákmányolást, és kezdjenek el tudatosan készülni a jövőre.

Fontos, hogy ehhez megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek kitartanak majd akkor is, amikor a most az alacsony bérek, az adókedvezmények és egyéb csábító ajánlatok miatt ide telepedő multik már nem lesznek itt, mert nem emberi erővel végeztetik majd azokat a munkákat, amelyeket ma lélektelen futószalagok mellett végeznek dolgozók ezrei-tízezrei-százezrei.

De Parragh Lászlót természetesen mindez hidegen hagyja, hiszen neki jelenleg is az az érdeke, hogy kizsákmányoló munkaadók tömegeit csábítsa hazánkba, nem törődve azzal, hogy magyar emberek, magyar családok lelki és fizikai állapotát, egészségét, békéjét veszélyeztetik mindezzel.

Egyszer majd ezzel (is) el kell számolnia neki is, és mindenki másnak is, aki részt vett ebben a folyamatban.

Címlapkép: YouTube
Olvass tovább!